Miután összecsaptunk kritika: Tessa és Hardin újra egymásnak esnek, mi meg a fejünket fogjuk
Vannak szerelmek, amelyeket a filmvászon romantikusnak akar eladni, a néző pedig közben csendben azt mormolja: menekülj, lány. A Miután összecsaptunk pontosan ilyen, egy dráma, amely a vágyat, a féltékenységet és a kontrollt egy kupacba söpri, aztán szép fényekkel bevilágítja. Roger Kumble filmje a rajongóknak bűnös élvezet, mindenki másnak viszont komoly türelempróba.
Szépen fényképezett, jól szerepeltetett, de tartalmilag kiürült romantikus dráma, amely egy mérgező kapcsolatot próbál szenvedélyként eladni.
Miután összecsaptunk előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2020. szeptember 3. |
|---|---|
| Rendező | Roger Kumble |
| Szereplők | Josephine Langford, Hero Fiennes Tiffin, Dylan Sprouse, Louise Lombard, Charlie Weber, Candice King |
| Műfaj | Drámák, Romantikus filmek |
| Hossz | 105 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól, spoiler nélkül?
A felállás elsőre egyszerűnek tűnik: Tessa és Hardin kapcsolata egy viharos kezdet után végre lecsillapodni látszik. Tessa már megtanulta, hogy Hardinban bőven van kegyetlenség, de úgy érzi, a nehezén túl vannak. Aztán jön egy váratlan esemény, amely leleplezi, hogyan is kezdődött valójában a kapcsolatuk, és felszínre hozza Hardin titokzatos múltját.
Ennél többet nem is érdemes elárulni, és őszintén szólva a film sem a csavarjaira épít. Itt a hangsúly a hullámzáson van: összeveszés, kibékülés, féltékenységi roham, forró pillanat, aztán kezdődik minden elölről. Aki szereti ezt a ritmust, annak ez egy 105 perces érzelmi hullámvasút. Aki nem, annak egy hosszú, körbe forgó beszélgetés két ember között, akiknek inkább terápiára kellene járniuk.
Tessa, Hardin és a harmadik kerék
Josephine Langford Tessa Young szerepében a film legerősebb pontja. Van benne valami földhözragadt, hihető sebezhetőség, és több jelenetben is többet hoz ki a karakterből, mint amennyit a forgatókönyv megérdemelne. Amikor Tessa megrendül, azt tényleg elhisszük neki.
Hero Fiennes Tiffin Hardin Scottként a sötét, merengő rosszfiú klasszikus figuráját hozza. A nézők egy része valószínűleg a fiatal Voldemortként emlékszik rá a Harry Potter-filmekből, és van valami ironikus abban, hogy itt is egy olyan figurát kap, akitől jobb lenne tartani a távolságot. Karizmája van, a kamera szereti, de a karakter annyira kiszámíthatóan robban, hogy egy idő után inkább fárasztó, mint vonzó.
A nagy újdonság Dylan Sprouse, aki Trevor Matthews szerepében érkezik. Egy egész generáció a Zack és Cody életéből ismeri, és meglepően jól áll neki a felnőtt, nyugodtabb, kedvesebb férfi szerepe. Trevor pontosan az ellenpont, akire a filmnek szüksége van: ő az, akivel egy normális kapcsolat elképzelhető lenne. Kár, hogy a film nem mer igazán élni vele.
A mellékszereplők, akik többet érdemeltek volna
A stáb második vonala meglepően izgalmas. Candice King, akit a Vámpírnaplók rajongói azonnal felismernek, Kimberly Vance szerepében hoz egy kis frissességet és humort, Charlie Weber pedig Christian Vance-ként stabil jelenlét. Louise Lombard Trish Daniels és Rob Estes Ken Scott szerepében Hardin családi hátterét színezik, és azok a jelenetek, ahol ők is ott vannak, hirtelen sokkal érdekesebbek lesznek, mert végre megérthetünk valamit abból, miért ilyen ez a fiú.
Shane Paul McGhie Landon Gibsonként a film szíve lehetne, az a barát, aki józanul látja a helyzetet. Ehhez képest túl kevés ideje van, és ez a film egyik nagy hibája: a mellékszereplők mind jobbak annál, amit kapnak, miközben a fő páros ugyanazokat a köröket futja.
Roger Kumble és a csillogó felszín
A rendező Roger Kumble pontosan tudja, mit akar a célközönség: szép embereket szép helyszíneken, lassított tekinteteket, hangulatos popzenét és jó adag erotikus feszültséget. Ezt hiánytalanul megkapjuk. A film látványvilága gondozott, az operatőri munka meleg, csillogó, néha szinte reklámfilmes, és ez valóban kellemes nézni.
A gond ott van, hogy a rendezés nem mer állást foglalni. Hardin viselkedése sokszor egyértelműen kontrolláló és bántó, a film mégis úgy kezeli, mint a szenvedély természetes velejáróját. Nem kell moralizáló filmet csinálni, de egy kis kritikai távolság sokat segített volna. Így a végeredmény inkább olyan, mint egy hosszú videóklip, amelyben a fájdalom is csak esztétikai elem.
Mi működik, és hol csúszik szét?
Kezdjük a jóval:
- Josephine Langford játéka több dimenziót ad Tessának, mint amennyit a szöveg kínál.
- Dylan Sprouse érkezése felfrissíti a dinamikát.
- A látvány és a hangulat egységes, a film tudja, milyen akar lenni.
- A 16-os korhatárnak megfelelően a romantikus jelenetek bátrabbak, és a rajongók pontosan ezt várják.
És ami fáj:
- A történet ismétli önmagát, a konfliktusok mintázata néhány jelenet után kiszámíthatóvá válik.
- A dialógusok gyakran szappanoperásak, néhol önkéntelenül is humorosak.
- A film romantizálja a mérgező viselkedést, és ez nem apróság, ha arra gondolunk, hogy a közönsége nagyrészt fiatal.
- A mellékszereplők kihasználatlanok.
A 105 perces játékidő papíron nem sok, de az ismétlődő drámák miatt hosszabbnak érződik.
Bűnös élvezet vagy csak bűn?
Őszintén: a Miután összecsaptunk nem jó film, de nem is akar annak lenni a szó klasszikus értelmében. Ez egy rajongói termék, amely pontosan azt szállítja, amit a közönsége kér. Ha valaki egy esős estén egy pohár borral, barátnőkkel nézi, közben kiabál a képernyőnek, hogy Tessa ne menjen vissza, akkor remek szórakozás lehet. Ebben a műfajban az ilyen közös bosszankodás fél élmény.
Ha viszont valaki mély, átélhető romantikus drámára vágyik, olyanra, amely után napokig gondolkodik a szereplőkön, az csalódni fog. A film érzelmei harsányak, de ritkán találnak célba igazán, mert a karakterek nem fejlődnek, csak hullámoznak.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a viharos, szenvedélyes tini és young adult romantikát, és Tessa és Hardin történetének rajongói. Baráti filmestére bűnös élvezetnek kiváló.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akiket zavar a mérgező kapcsolatok romantizálása, vagy akik összetett, jól megírt drámát keresnek. A 16-os korhatár miatt fiatalabbaknak sem való.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A szürke ötven árnyalata (2015), Sötétebb árnyalat (2017), Alkonyat (2008), Szerelmünk lapjai (2004), Csillagainkban a hiba (2014)
Gyakori kérdések
Miről szól a Miután összecsaptunk?
Tessa és Hardin kapcsolata a nehéz kezdet után rendeződni látszik, ám egy váratlan esemény leleplezi kapcsolatuk valódi eredetét és Hardin titokzatos múltját.
Mikor jelent meg a Miután összecsaptunk?
A film premierje 2020. szeptember 3. volt.
Hány perces a Miután összecsaptunk?
A film játékideje 105 perc.
Hány éves kortól nézhető a Miután összecsaptunk?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, ezért kisebb gyerekekkel nem érdemes megnézni.
Ki játssza Hardint és Tessát?
Hardin Scottot Hero Fiennes Tiffin, Tessa Youngot Josephine Langford alakítja. Dylan Sprouse Trevor Matthews szerepében látható.
Ki rendezte a Miután összecsaptunk című filmet?
A filmet Roger Kumble rendezte, az eredeti címe After We Collided.
Megéri még egy kört menni Tessával és Hardinnal?
Ha már az elejétől drukkolsz ennek a párosnak, akkor igen, a Miután összecsaptunk megadja azt, amiért jöttél: szenvedélyt, könnyeket, csókot és veszekedést, mindezt szép csomagolásban. Josephine Langford és Dylan Sprouse miatt még pluszpontot is kap tőlem. Ha viszont kívülállóként néznéd, maradj inkább egy olyan romantikus drámánál, amely a szerelmet nem a birtoklással keveri össze. Rajongóknak kötelező, mindenki másnak legfeljebb egy ironikus filmest.