Nagymenők kritika: Scorsese gengszterfilmje, amitől azóta sem tudunk elszakadni
Vannak filmek, amiket egyszer megnézel, és vannak, amik hozzád nőnek. A Nagymenők az utóbbi fajta: Martin Scorsese 140 perces gengszterdrámája úgy szippant be, mintha te is ott állnál a bár ajtajában, és az ajtónálló már a neveden szólítana. Ez nem a romantikus maffiamese, ez a csillogás és a vér együtt, egy kamasz szemével kezdve.
A Nagymenők a gengszterfilm egyik csúcsa: lendületes, vicces, rémisztő és kíméletlenül őszinte arról, mennyire vonzó és mennyire mérgező ez a világ.
Nagymenők előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1991. február 14. |
|---|---|
| Rendező | Martin Scorsese |
| Szereplők | Robert De Niro, Ray Liotta, Joe Pesci, Lorraine Bracco, Paul Sorvino, Frank Sivero |
| Műfaj | Drámák, Krimik |
| Hossz | 140 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy kölyök, aki a szemközti házat bámulja
A történet az 1950-es években indul, amikor Henry Hill még csak 13 éves. A félig ír, félig szicíliai fiú vágyakozva figyeli a szemközt lakó Jimmyt, akit a környéken mindenki a legnagyobb tisztelettel kezel. Henry mindig is közéjük akart tartozni, és ehhez nem kell sok idő: egy nap a helyi keresztapák családjának szolgálatába áll.
Nagyjából vele egy időben csatlakozik a csapathoz a hasonló korú, még könnyen befolyásolható Tommy DeVito is. A két srác bajtársként, a nagymenők árnyékában tanulja ki a szakmát. Pár hónap, és Henryt már előre köszöntik az utcán, a legjobb bár ajtónállója név szerint ismeri, Jimmy pedig személyesen vezeti be a könnyen szerzett pénz és a brutalitás világába.
Ennyit mondok a cselekményről, és ennyi bőven elég is. A Nagymenők ereje nem a fordulatokban rejlik, hanem abban, ahogyan megmutatja: milyen érzés belülről ez a világ. És az a helyzet, hogy eleinte nagyon jó érzés. Pont ez benne a félelmetes.
Scorsese, aki nem erkölcsi prédikációt tart
Martin Scorsese itt valami olyat csinál, amit kevesen mertek előtte: nem ítélkezik a nyitányban. Hagyja, hogy a néző is beleszeressen ebbe az életbe, a tiszteletbe, a pénzbe, az összetartozásba. A kamera lendülete, a vágások ritmusa olyan, mintha maga a film is be lenne lőve az adrenalintól.
Ettől lesz a Nagymenők ennyire hatásos. Nem kell kioktatás, mert a film úgy építi fel a csillogást, hogy közben végig érezzük alatta a rothadást. A brief szavaival élve: vérrel áztatott, ám annál fényesebben csillogó gazdagság. Scorsese pontosan ezt a kettősséget teszi a mozi szívévé, és nem enged belőle egy percre sem.
A 140 perc papíron hosszúnak hangzik, a gyakorlatban elrepül. Ritka az olyan gengszterfilm, ami ennyire pörög, mégsem felületes.
Liotta, De Niro, Pesci: a szentháromság
Ray Liotta Henry Hill szerepében a film motorja. Ő a mi szemünk ebben a világban, és Liotta zseniálisan játssza azt a srácot, aki egyszerre élvezi a hatalmat és sosem lesz igazán a csúcson. Van benne valami sóvárgó, valami örökké kívülálló, ami miatt végig vele vagyunk, még akkor is, amikor már nem kéne.
Robert De Niro James Conwayként, vagyis Jimmyként a karizma maga. Nem kell kiabálnia, egy pillantása elég. Aki látta a Taxisofőrt vagy a Dühöngő bikát, tudja, mennyire jól működik De Niro Scorsese kezében, és itt ez a páros megint telitalálat.
Joe Pesci Tommy DeVitóként pedig egyszerűen ijesztő. Vicces, aztán egy pillanat alatt életveszélyes, és sosem tudod, melyik jön. Ez az a fajta alakítás, amitől a közönség nevetése a torkán akad.
Mellettük Lorraine Bracco Karen Hillként hozza be azt a nézőpontot, ami nélkül a film sokkal szegényebb lenne, Paul Sorvino Paul Ciceróként pedig csendes, nehéz tekintéllyel tölti be a vásznat. Frank Sivero, Tony Darrow és Mike Starr is pontosan illeszkednek ebbe a mozaikba.
Ami tökéletesen működik
- A tempó: a film úgy halad, mint egy jól megírt vallomás, egyik történetből a másikba.
- A humor: meglepően sokat nevetsz, és ettől lesznek az erőszakos pillanatok még kegyetlenebbek.
- A nézőpont: mivel egy kamaszt követünk, aki felnő ebben a világban, mi is lépésről lépésre csúszunk bele.
- A színészvezetés: nincs egy hamis hang a szereposztásban.
A Nagymenők nem csak jó gengszterfilm, hanem olyan mérce, amihez azóta minden maffiamozit mérünk. Rengeteg későbbi film és sorozat próbálta lemásolni a ritmusát és a hangját, de az eredeti energiáját nagyon kevesen kapták el.
Hol lehet a gyengéje?
Ha keresgélni kell, akkor annyit mondanék: aki klasszikus, szigorúan felépített, egy nagy célra futó cselekményt vár, annak a film epizodikus szerkezete furcsa lehet. Ez inkább egy élet krónikája, mint egy feszes thriller. Engem ez egyáltalán nem zavar, sőt, pont ettől érződik hitelesnek, de értem, ha valakinek ez lazábbnak tűnik.
A másik pont az erőszak. Nem öncélú, de nyers, és a 16-os karika teljesen indokolt. Aki érzékeny a brutalitásra, annak lesznek kemény percei. Ez viszont nem hiba, hanem a film lényege: nem engedi, hogy a csillogást a következmények nélkül élvezd.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a karakterközpontú krimiket, a gengszterfilmeket és a nagy színészi alakításokat. Kötelező darab a filmklasszikusok rajongóinak.
- Inkább hagyd ki, ha: Akit zavar a nyers erőszak és a durva nyelvezet, vagy aki könnyed, családi szórakozást keres, annak nem ez lesz az esti film.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A Keresztapa (1972), Casino (1995), A tégla (2006), Volt egyszer egy Amerika (1984), Az ír (2019)
Gyakori kérdések
Miről szól a Nagymenők?
Henry Hill történetéről, aki 13 éves kamaszként, az 1950-es években kerül a helyi maffia szolgálatába, és Jimmy oldalán, Tommy DeVitóval együtt válik profi gengszterré.
Hány perces a Nagymenők?
A film 140 perces.
Hány éves kortól nézhető a Nagymenők?
16 éven felülieknek ajánlott, gyerekkel nem nézhető.
Ki rendezte a Nagymenőket?
Martin Scorsese.
Kik játszanak a Nagymenőkben?
Robert De Niro (James Conway), Ray Liotta (Henry Hill), Joe Pesci (Tommy DeVito), Lorraine Bracco (Karen Hill), Paul Sorvino (Paul Cicero), valamint Frank Sivero, Tony Darrow és Mike Starr.
Mi a Nagymenők eredeti címe?
GoodFellas.
Megéri ma is leülni a Nagymenők elé?
Abszolút. A Nagymenők nem öregszik, mert nem divatra épül, hanem emberekre: a vágyra, hogy valakik legyünk, és arra az árra, amit ezért fizetünk. Scorsese rendezése, Liotta sóvárgó Henryje, De Niro hideg karizmája és Pesci kiszámíthatatlan Tommyja együtt olyan élményt adnak, amit akkor is érdemes újra átélni, ha már fejből tudod a jeleneteket. Ha még nem láttad, ma este pótold. Ha már láttad, úgyis tudod, hogy újra fogod.