Nincs baj, drágám kritika: Florence Pugh egyedül tartja a vállán a tökéletes kisvárost
Van az a fajta tökéletesség, amitől az ember gyomra összeszorul, és a Nincs baj, drágám pontosan erre épít. Olivia Wilde thrillere egy napfényes, pasztellszínű kisvárosba visz, ahol mindenki mosolyog, mindenki boldog, és pont ettől akarsz kirohanni a moziból. Florence Pugh pedig olyan erővel játszik, hogy a film minden gyengeségét megbocsátod neki.
Gyönyörű, nyugtalanító és helyenként sántító thriller, amelyet Florence Pugh lenyűgöző alakítása emel a kötelező kategóriába.
Nincs baj, drágám előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2022. szeptember 21. |
|---|---|
| Rendező | Olivia Wilde |
| Szereplők | Florence Pugh, Harry Styles, Chris Pine, Olivia Wilde, KiKi Layne, Gemma Chan |
| Műfaj | Sci-fi filmek, Misztikus filmek, Horrorfilmek, Thrillerek |
| Hossz | 123 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Üdvözlünk Victoryban, ahol soha semmi baj nincs
A felállás egyszerű, és pont ezért működik. Alice és Jack szerelmesek, boldogok, egy szép házban élnek Victoryban, abban a kisvárosban, amelyet Jack munkahelye tart fenn. A szomszédok szépek, a reggelek napfényesek, a férjek mind ugyanannál a titokzatos cégnél dolgoznak. Hogy pontosan min? Azt senki sem kérdezi. Illetve egyvalaki igen.
Alice először csak unalmában kezd kérdezősködni. Mit csinálnak a férfiak, amikor nincsenek otthon? Mivel foglalkozik ez a bőkezű vállalat? Aztán jönnek a furcsa apróságok, a nem odaillő részletek, és a cég képviselőinek egyre kevésbé tetszik, hogy a ház asszonya ennyire kíváncsi. Itt nem spoilerezek többet, már csak azért sem, mert ennek a filmnek a fele abból él, hogy te is Alice-szel együtt tapogatózol a sötétben.
A premissza ismerős lehet: a tökéletes közösség, amely mögött valami rothad, a sci-fi és a pszichológiai thriller egyik kedvenc játszótere. A kérdés soha nem az, hogy van-e titok, hanem az, hogy mennyire jól építik fel a feszültséget odáig. És ebben a filmben a felépítés sokkal erősebb, mint amit a végén kapunk érte cserébe.
Florence Pugh, a film motorja, fékje és üzemanyaga
Mondjuk ki: ez Florence Pugh filmje. Alice szerepében olyan intenzitással dolgozik, hogy minden jelenet, amiben szerepel, kicsit jobb lesz, mint amilyennek papíron lennie kellene. A Fehér éjszakák (Midsommar) után megint egy olyan nőt játszik, akinek a valóságérzete szétesőben van, és megint hibátlanul hozza azt a pillanatot, amikor a mosoly mögött megjelenik a pánik.
Pugh nem játssza túl a gyanakvást. Alice nem egy hisztérikus feleség, hanem egy okos nő, akinek kezd elege lenni abból, hogy mindenki hülyének nézi. Ez a különbség pedig óriási. Amikor a kamera közelről mutatja az arcát, egyszerre látjuk benne a szerelmet, a kétséget és a dühöt. Ha valaki miatt érdemes megnézni ezt a filmet, akkor ő az.
Harry Styles, Chris Pine és a Victory-féle mosolyok
Harry Styles mint Jack: ez volt a film egyik legtöbbet emlegetett döntése, és őszintén szólva vegyes az eredmény. Vannak pillanatai, amikor a bájos, kicsit fiús férj tökéletesen ül, és vannak, amikor érezni, hogy Pugh mellett egyszerűen nincs ugyanabban a súlycsoportban. Nem rossz, de a drámaibb jelenetekben néha inkább jelen van, mint játszik.
Chris Pine viszont telitalálat Frank szerepében. Kevés idő alatt, szinte csak a hangjával és a nyugodt magabiztosságával felépít egy olyan figurát, akitől egyszerre akarsz tanácsot kérni és elmenekülni. Ez a karizmatikus, kicsit kenetteljes vezetőtípus, aki mindig egy fokkal kedvesebb a kelleténél, és ettől félelmetes.
A mellékszereplők közül Olivia Wilde maga is feltűnik Bunny szerepében, és meglepően jól hozza a társasági életet pörgető, élénk szomszédasszonyt. KiKi Layne Margaretként rövid, de emlékezetes jelenlétet kap, Gemma Chan Shelleyként elegáns és rejtélyes, Nick Kroll Deanként és Sydney Chandler Violetként pedig kiegészítik ezt a gyanúsan összeszokott kis társaságot.
Olivia Wilde és a pasztell rémálom
Olivia Wilde rendezőként egyértelműen tudja, mit akar látni a vásznon. A film vizuálisan elsöprő: a tökéletesen rendezett házak, a napsütötte utcák, a koktélpartik és a hibátlan frizurák olyan világot raknak össze, amely egyszerre csábító és fojtogató. Minden képkocka úgy néz ki, mint egy reklámfotó egy olyan életről, amelyről egy idő után már nem vagy biztos, hogy kérsz-e belőle.
A hang és a zene is komoly munkát végez. A nyugtalanító hangeffektek, az ismétlődő motívumok és a hirtelen disszonáns pillanatok sokat hozzáadnak ahhoz, hogy a néző folyamatosan feszült maradjon. Wilde ügyesen játszik a ritmussal: hagyja, hogy a boldog rutin szinte unalmasan ismétlődjön, aztán apró repedéseket tesz bele, és ezek a repedések sokkal ijesztőbbek, mint bármilyen hangos ijesztgetés.
Ahol a máz megreped: a film gyenge pontjai
A Nincs baj, drágám legnagyobb gondja az, hogy nagyon sokáig nagyon jól építkezik, aztán nem egészen tudja, hogyan zárja le, amit elkezdett. A 123 perces játékidő a második felében érezhetően nyúlik, és bizonyos ötletek, amelyek a film elején izgalmasnak tűnnek, később kevésbé kapnak kidolgozást, mint amennyit megérdemelnének.
A műfaji keverék, amely sci-fi, misztikus film, horror és thriller egyszerre, néha erény, néha teher. A film helyenként nem tudja eldönteni, hogy inkább hangulatos, lassan égő pszichothriller akar lenni, vagy feszes, csavaros rejtély. Aki az utóbbira számít, az csalódhat, aki viszont szereti, ha egy film inkább atmoszférával dolgozik, mint logikai rejtvénnyel, annak sokkal kevesebb lesz a hiányérzete.
- Ami működik: Florence Pugh, Chris Pine, a látványvilág, a feszültségépítés első fele.
- Ami kevésbé: a tempó a második félidőben, Harry Styles egyenetlen játéka, a nagy kérdések kidolgozása.
Miért marad meg mégis a fejedben?
Mert a film alapkérdése, hogy mi az ára a tökéletes, kényelmes életnek, és mennyit vagyunk hajlandók nem kérdezni cserébe, jóval a stáblista után is ott motoszkál. Victory nem csak egy furcsa kisváros, hanem egy nagyon is ismerős ígéret: ne aggódj, minden rendben, csak ne kérdezz túl sokat. Ez az ígéret pedig 2022-ben is, ma is ijesztően aktuális.
A film tökéletlen, de ambiciózus, és inkább vállal túl sokat, mint túl keveset. Az ilyen filmekkel szemben pedig mindig engedékenyebb vagyok, mint a biztonsági játékkal szemben.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a lassan épülő, nyugtalanító pszichothrillereket, a stílusos látványvilágot, és akik Florence Pugh kedvéért bármit megnéznének.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik feszes, tökéletesen összerakott csavaros rejtélyre vágynak, vagy zavarja őket, ha egy film hosszabb a kelleténél.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Stepfordi feleségek (1975), Truman Show (1998), Tűnj el! (2017), Fehér éjszakák (2019), Pleasantville (1998)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Nincs baj, drágám?
A film premierje 2022. szeptember 21-én volt.
Miről szól a Nincs baj, drágám?
Alice és Jack boldog házasként él Victoryban, egy cég által fenntartott kisvárosban. Alice egyre több furcsaságra bukkan a titokzatos vállalattal kapcsolatban, a cég pedig bármire hajlandó, hogy megőrizze a titkait.
Hány perces a Nincs baj, drágám?
A film 123 perc hosszú.
Milyen korhatár-besorolású a film, nézhető gyerekkel?
A film 18 éven felülieknek szól, ezért gyerekkel nem ajánlott megnézni.
Ki rendezte a Nincs baj, drágám filmet?
A filmet Olivia Wilde rendezte, aki Bunny szerepében színészként is feltűnik benne.
Kik a főszereplők?
Florence Pugh (Alice), Harry Styles (Jack), Chris Pine (Frank), Olivia Wilde (Bunny), KiKi Layne (Margaret) és Gemma Chan (Shelley).
Érdemes beköltözni Victoryba két órára?
Igen, de tudd, mire vállalkozol. A Nincs baj, drágám nem hibátlan film: a második fele nyúlik, és nem minden ötlete ér célba. Viszont gyönyörű, nyugtalanító, és Florence Pugh olyan alakítást nyújt benne, amiért önmagában megéri leülni elé. Egy esős estére, jó társasággal, utána hosszú beszélgetéssel: így a legjobb. Tőlem erős 7 pont, amelyből legalább egyet egyedül Pugh szerzett.