Nyugaton a helyzet változatlan kritika: a sár, ami nem mosható le
Vannak filmek, amelyek után csak ülsz a stáblista alatt, és nem tudod, mit kezdj a kezeddel. Edward Berger Nyugaton a helyzet változatlan című háborús drámája pontosan ilyen: 147 percen át nem enged levegőhöz jutni, és nem is akar. Nem szórakoztat, nem hősiesít, hanem a nyugati front sarába nyomja a nézőt, és ott tartja.
Brutális, gyönyörűen fényképezett, gyomorszorító háborúellenes film, amely az utóbbi évek egyik legerősebb műfaji darabja.
Nyugaton a helyzet változatlan előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2022. október 7. |
|---|---|
| Rendező | Edward Berger |
| Szereplők | Felix Kammerer, Albrecht Schuch, Aaron Hilmer, Moritz Klaus, Adrian Grünewald, Edin Hasanović |
| Műfaj | Háborús filmek, Drámák |
| Hossz | 147 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Német filmek |
Miről szól? Lelkesedés, aztán semmi
A kiindulópont egyszerű, és éppen ettől kegyetlen. Paul Bäumer és barátai, Albert és Franz, fiatal német srácok, akiket a hősiesség romantikus álmai fűtenek. Önként jelentkeznek a hadseregbe, hazafias hévvel, izgatottan, úgy, ahogy egy kamasz egy nagy kalandra indul. Hisznek abban a háborúban, amelybe belevonulnak.
Aztán megérkeznek a nyugati frontra, és az első világháború megmutatja, mi van a plakátok és a lelkesítő beszédek mögött. A film nem egy klasszikus ívű kalandtörténet, nincs benne diadalmas csúcspont, nincs megváltó hőstett. Inkább egy lassú, könyörtelen lebontás: hogyan lesz a lelkes fiúból valaki, akinek a szemében már nincs semmi a kezdeti fényből.
Spoilert itt nem kapsz, de annyit elárulok: ha valaki a háborús filmektől akciót és elégtételt vár, rossz helyen jár. Ez a film arról szól, mit vesz el a háború, és ebben kérlelhetetlen.
Felix Kammerer és a fiúk, akiket nem lehet elfelejteni
A film legnagyobb fegyvere Felix Kammerer, aki Paul Bäumert játssza. Az arca szinte végig a kamera előtt van, és elképesztő, mennyi mindent elmond pusztán a tekintetével. Az elején még gyerek, a végére olyan, mintha évtizedeket öregedett volna. Ehhez nem kell maszk, csak egy színész, aki pontosan érti, mit csinál.
Mellette Albrecht Schuch Stanislaus „Kat” Katczinskyként a film szíve. Kat az a figura, akibe kapaszkodni lehet ebben a pokolban, és Schuch annyi melegséget visz a szerepbe, hogy a közös jeleneteik Kammererrel a film legemberibb pillanatai. Aaron Hilmer (Albert Kropp), Moritz Klaus (Franz Müller), Adrian Grünewald (Ludwig Behm) és Edin Hasanović (Tjaden Stackfleet) együtt egy hihető, szerethető bandát alkotnak, és pont ezért fáj annyira, amit a film velük csinál.
A szereposztásban ott van Daniel Brühl is, akit a Good Bye, Lenin! vagy a Becstelen brigantyk óta mindenki ismer. Ő Matthias Erzbergert, a valós német politikust alakítja, Thibault de Montalembert pedig Ferdinand Foch francia tábornokot. A két figura jelenléte jelzi, hogy a film nemcsak a lövészárokba néz be, hanem azok világába is, akik a döntéseket hozzák. A kontraszt a két világ között a film egyik legkeserűbb rétege.
Edward Berger rendezése: nincs hová elfordulni
Edward Berger nem a távolságtartó, nagyívű csatajelenetek rendezője. Ő közel visz. A kamera ott van a sárban, a gránáttölcsérekben, a fiúk mellett, és nem hagyja, hogy a néző kívülálló maradjon. Az összecsapások kaotikusak, hangosak, zavarosak, pont olyanok, amilyennek egy ilyen helyzetet elképzel az ember, csak sokkal rosszabbak.
Amit különösen értékelek: Berger tudja, mikor kell megállni. A legnagyobb pusztítás után jönnek a csendes, szinte meditatív képek, a hideg tájak, a köd, az üres mezők. Ezek a pillanatok nem pihenést adnak, hanem még mélyebbre viszik a nézőt. A tempó lassú, néhol kifejezetten nyomasztó, de ez tudatos döntés, és működik.
Ez egy német film egy német katona szemszögéből, és ennek súlya van. Nincs benne a győztesek elbeszélése, nincs benne az a kényelmes erkölcsi felállás, amit sok háborús film kínál. Csak fiúk vannak, akiket egy gépezet felőröl.
Látvány és hang: szép, és ettől még rosszabb
Furcsa leírni egy ennyire kegyetlen filmről, de gyönyörű. A fényképezés lélegzetelállító: a szürkék, a barnák, a fagyos kékek, a füst és a köd olyan képeket adnak, amelyek akár festmények is lehetnének. Csakhogy ezeken a festményeken holttestek fekszenek. Ez a feszültség, a szépség és a borzalom együttállása az, ami a filmet igazán emlékezetessé teszi.
A hangzás külön fejezetet érdemelne. A becsapódások, a sikolyok, a sárban cuppanó léptek moziban vagy jó hangrendszeren fizikailag is hatnak. A zene pedig nem a szokásos, vonósokkal érzelmet erőltető háborús aláfestés. Van benne egy visszatérő, szinte gépies, fenyegető motívum, ami beleég az emberbe, és amit napokkal később is hallani fogsz a fejedben.
Hol lehet gyenge pont?
Nem tökéletes film, és őszinte leszek: a 147 perc érződik. Vannak szakaszok, ahol a szenvedés már ismétlődőnek hat, és a néző egyszerűen elfárad. Ez részben szándékos, hiszen a háború is ilyen végtelen és monoton, de nem mindenki fogja jutalomnak érezni.
A barátok közül nem mindenki kap elég teret ahhoz, hogy teljes jellemmé váljon, néhányan inkább arcok maradnak a sorban. És aki erős, karakterközpontú, sok párbeszéddel építkező drámát vár, annak a film néhol túlságosan is a képekre és a hangulatra bízza magát.
- Erős: Kammerer és Schuch játéka, a fényképezés, a hangzás.
- Gyengébb: a hossz, néhány elnagyolt mellékszereplő.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a komoly, súlyos háborús drámákat, és nem félnek attól, hogy egy film napokig velük marad. Kötelező azoknak, akik az 1917 vagy a Jöjj és lásd hatására keresik a műfaj legjavát.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik könnyed esti kikapcsolódást keresnek, vagy rosszul viselik a naturalisztikus erőszakot. Fiatalabb nézőknek a korhatár miatt sem való.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: 1917 (2019), Jöjj és lásd (1985), A Ryan közlegény megmentése (1998), A szakasz (1986), Dunkirk (2017)
Gyakori kérdések
Miről szól a Nyugaton a helyzet változatlan?
Paul Bäumer és barátai, Albert és Franz önként jelentkeznek a német hadseregbe, hősies álmokkal és hazafias hévvel, majd a nyugati fronton szembesülnek az első világháború lélekpusztító borzalmával.
Hány perces a Nyugaton a helyzet változatlan?
A film 147 perces.
Hány éves kortól nézhető?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel nem érdemes nézni.
Mikor jelent meg a film?
A Nyugaton a helyzet változatlan premierje 2022. október 7-én volt.
Ki rendezte és kik a főszereplők?
A filmet Edward Berger rendezte. Paul Bäumert Felix Kammerer játssza, Katot Albrecht Schuch, a szereplők között ott van Daniel Brühl is Matthias Erzberger szerepében.
Mi a film eredeti címe?
A német film eredeti címe Im Westen nichts Neues.
Kibírod a frontot 147 percig?
Ha igen, olyan élményt kapsz, amit kevés film tud adni. A Nyugaton a helyzet változatlan nem akar tetszeni, nem akar szórakoztatni, és pont ezért erős. Edward Berger egy pusztító, gyönyörű, néhol fárasztó, de összességében megkerülhetetlen háborúellenes filmet rakott le az asztalra, amelynek középpontjában Felix Kammerer felejthetetlen alakítása áll. Nézd meg, de ne egy fárasztó hét péntek estéjén, és utána ne tervezz semmi vidámat. Szükséged lesz egy kis csendre.