Pánik kritika: William H. Macy a legszomorúbb bérgyilkos, akit valaha a díványra fektettek
Van olyan bérgyilkos, aki nem hidegvérű, nem menő, és nem tölti a fegyverét lassított felvételben: csak fáradt, és nagyon szeretne kiszállni. Henry Bromell Pánikja egy középkorú férfi kapuzárási pánikjáról szól, akinek a családi vállalkozás véletlenül gyilkosság. Ez a 84 perces kis dráma a 2000-es évek egyik legalulértékeltebb amerikai filmje.
Halk, keserű és meglepően gyengéd krimi, amelyben William H. Macy pályája egyik legfinomabb alakítását nyújtja.
Pánik előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2000. december 1. |
|---|---|
| Rendező | Henry Bromell |
| Szereplők | William H. Macy, Neve Campbell, Tracey Ullman, John Ritter, Barbara Bain, Miguel Sandoval |
| Műfaj | Krimik, Drámák |
| Hossz | 84 perc |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Pánik, spoilerek nélkül?
Alex (William H. Macy) szomorú szemű, csendes középkorú férfi, aki egy nap pszichológushoz fordul, mert a saját fejében már nem talál rendet. A terápia hamar mélyre megy: Alex beavatja kezelőjét a lelke rejtelmeibe, és olyan vallomásokat tesz, amelyektől bármelyik terapeuta tolla megállna a jegyzetfüzet felett.
A legnagyobb titok ugyanis az, hogy Alex apja bérgyilkos, és ő tanította meg a fiát a mesterségre. Hogy kinek dolgoznak, az homályban marad, és a film okosan nem is akar ebből nagy összeesküvést kerekíteni. Alexet sokkal jobban gyötri egy egészen hétköznapi félelem: hogy egyszer neki is át kell adnia a saját fiának a családi üzlet fortélyait.
Közben a rendelőben megismer egy másik pácienst, Sarah-t (Neve Campbell), egy végtelenül okos, de zavart lányt, akihez vonzódni kezd. Talán Sarah is hozzá, csakhogy Alex családos ember, így a lány inkább elutasítja a románc lehetőségét. Alexen iszonyú depresszió lesz úrrá, a szülei befolyását sem tudja megtörni, és ekkor jön az apai utasítás, amitől az egész film összeszorul: a legújabb célpont maga a pszichológus. Az egyetlen ember, akivel Alex még őszinte tudott lenni.
William H. Macy, a megtört ember nagymestere
Ha van színész, akinek az arcára rá van írva a csendes kétségbeesés, az William H. Macy. A Fargo izzadó autókereskedője óta tudjuk, hogy senki nem játssza nála jobban azt a férfit, akinek lassan kicsúszik a lába alól a talaj. A Pánikban ezt a képességét viszi el a végletekig, csak itt nem nevetünk rajta, hanem fáj nézni.
Macy Alexe nem szörnyeteg és nem antihős. Egy kimerült ember, aki egész életében mások elvárásai szerint működött, és csak most, középkorúan döbben rá, hogy talán soha nem volt saját döntése. A legerősebb pillanatai a legkisebbek: egy elcsukló mondat, egy túl hosszan tartott pillantás, egy mosoly, ami félúton meghal. Ez az a fajta alakítás, ami nem ordít a díjakért, de évekkel később is eszedbe jut.
A mellékszereplők: Neve Campbelltől Donald Sutherlandig
Neve Campbellt a legtöbben a Sikoly filmekből ismerik, ahol a menekülő, de keményfejű áldozatot játszotta. Sarah szerepében egészen más oldalát mutatja: okos, kiszámíthatatlan, kicsit szétszórt, és a Macyvel közös jelenetei furcsán feszültek, mert sosem tudjuk, mi mozgatja valójában. Ez a kapcsolat nem a megszokott hollywoodi románc, inkább két sérült ember óvatos tapogatózása.
A szereposztás többi része is meglepően erős egy ilyen kis filmhez:
- Donald Sutherland (Michael) olyan nyugodt fenyegetést hoz, amit csak ő tud: mosolyog, és közben megfagy a levegő.
- Tracey Ullman (Martha) a komikus múltja ellenére visszafogottan, nagyon pontosan játszik.
- Barbara Bain (Deidre) kevés idő alatt is emlékezeteset alkot.
- John Ritter (Josh), Miguel Sandoval (Larson nyomozó) és Tina Lifford (Dr. Leavitt) szilárd hátteret adnak.
Ritkán látni, hogy egy ennyire csendes drámában ennyi tapasztalt színész ennyire egy irányba húz.
Henry Bromell és a halk rendezés bátorsága
Henry Bromell rendezése a Pánikban szinte provokatívan visszafogott. Nincs pörgő vágás, nincsenek nagy akciójelenetek, a gyilkosság mint mesterség inkább nyomasztó háttérzaj, mint látványosság. A film azt a kérdést teszi fel, mi történik egy emberrel, akit gyerekkorától egy szörnyű dologra neveltek, és aki ezt a szörnyűséget hétköznapi munkaként éli meg.
Ez a hozzáállás egyszerre a film ereje és a gyengéje. Erő, mert a bérgyilkos-műfaj szokásos csillogását lehántva valami nagyon emberit talál. Gyengeség, mert a képi világ helyenként túl szürke, túl tévéfilmes, és a zene sem marad meg az emberben. Nem a látvány miatt nézzük, és Bromell láthatóan nem is akarta, hogy azért nézzük.
Mi működik, és hol billeg a mérleg?
A legnagyobb érdeme a hangnem. A Pánik tudna fekete komédia lenni (a felállás szinte kínálja: bérgyilkos a terapeutánál), de a film tudatosan nem megy el a poénok felé. A humor itt keserű, abszurd és mindig a fájdalom szélén billeg. Aki látta a Csak egy kis pánikot, annak érdemes megjegyeznie, hogy ez nagyjából annak a sötét, szomorú ikertestvére.
A másik nagy erény a tömörség. 84 perc alatt mond el egy egész család történetét, a generációkon átöröklött sérüléseket, a megszokás csapdáját és egy középkorú férfi utolsó lázadási kísérletét. Nincs benne üresjárat.
Ahol gyengébb: a Sarah-szál időnként inkább ötletnek tűnik, mint teljesen kibontott karakternek, és aki pörgős krimit vár, annak lassú lesz. A tétet a film nem a feszültségből, hanem a melankóliából építi, és ez nem mindenkinek fog bejönni.
Miért maradt ki a nagy közönség radarjáról?
A Pánik az a fajta film, amit leginkább ajánlásra fedez fel az ember, és utána csodálkozik, miért nem beszél róla senki. Nem volt benne semmi, ami a 2000-es évek elején a nagy hírverést vonzotta volna: nincs látványos plakátjelenet, nincs könnyen eladható műfaji címke. Krimi, ami valójában családi dráma, és dráma, ami valójában egy bérgyilkosról szól. Ezt nehéz előzetesben elmagyarázni.
Ma, amikor a sorozatok világa megszoktatta velünk a terápiára járó, lelkileg összetört bűnözőt, a Pánik meglepően modernnek hat. Kicsit olyan, mintha egy évtizedekkel később divatba jövő gondolatot fogott volna meg kompakt, egyfilmes formában.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a lassú, karakterközpontú drámákat, William H. Macy rajongóinak, és mindenkinek, aki kíváncsi, milyen az, amikor a bérgyilkos-történetet egy családi tragédia felől mesélik el.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik akciót, lövöldözést és pörgős fordulatokat várnak egy bérgyilkosos filmtől, azok csalódni fognak, mert a Pánik inkább sóhajt, mint robban.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Csak egy kis pánik (1999), Fargo (1996), Erőszakik (2008), Amerikai szépség (1999)
Gyakori kérdések
Miről szól a Pánik című film?
Egy középkorú férfiról, Alexről, akit bérgyilkos apja tanított meg a mesterségre. Alex pszichológushoz fordul, majd azt a feladatot kapja, hogy ölje meg a saját terapeutáját.
Hány perces a Pánik?
A film 84 perc hosszú.
Mikor volt a Pánik premierje?
A Pánik premierje 2000. december 1-jén volt.
Ki rendezte a Pánikot?
A filmet Henry Bromell rendezte.
Kik játszanak a Pánikban?
A főszerepben William H. Macy (Alex) és Neve Campbell (Sarah), mellettük Donald Sutherland, Tracey Ullman, John Ritter, Barbara Bain, Miguel Sandoval és Tina Lifford látható.
Mi a Pánik eredeti címe?
Az eredeti, angol címe Panic. Amerikai krimi és dráma.
Megéri leülni a díványra Alex mellé?
Igen, ha hajlandó vagy egy csendesebb, szomorúbb estére. A Pánik nem az a film, amit pattogatott kukorica mellett, fél szemmel nézel, de ha hagyod, hogy behúzzon, egy nagyon emberi történetet kapsz egy embertelen szakmáról. William H. Macy miatt önmagában is kötelező, a többi pedig ajándék. Tőlünk erős ajánlást kap: kis film, nagy szívvel és még nagyobb sebekkel.