Penge kritika: Wesley Snipes napszemüvegben, és a vámpírok nem is tudják, mi vár rájuk
Vannak filmek, amelyek nem kérnek engedélyt, csak belépnek az ajtón, és szétcsapnak mindenkit. A Penge pontosan ilyen: 1999 januárjában érkezett, és megmutatta, hogy egy képregényhősből lehet kemény, felnőtteknek szóló, véres akciómozit csinálni. Wesley Snipes itt nem egyszerűen eljátszik egy szerepet, hanem kisajátítja azt, örökre.
Stílusos, véres, néha bugyuta, de olyan magabiztos lendülettel tolja, hogy a mai napig szégyentelenül szórakoztató.
Penge előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1999. január 21. |
|---|---|
| Rendező | Stephen Norrington |
| Szereplők | Wesley Snipes, Stephen Dorff, Kris Kristofferson, N'Bushe Wright, Donal Logue, Udo Kier |
| Műfaj | Horrorfilmek, Akciófilmek |
| Hossz | 120 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Penge? Félig vámpír, teljesen dühös
A felállás egyszerű, és ez a film egyik legnagyobb erénye. Penge (Wesley Snipes) megesküdött, hogy megvédi az emberiséget, holott ő maga más fajhoz tartozik. Képességei a vámpírokhoz teszik hasonlóvá, mégis ellenük harcol, ráadásul nagyobb erővel bír, mint bármelyik vérszívó. Egyetlen cél vezérli: elpusztítani az embereket megtizedelő kegyetlen vámpírhordát.
A legádázabb ellenfél ezúttal Deacon Frost (Stephen Dorff), a vérszívók mindenható ura, aki földalatti seregével az egész emberiséget le akarja igázni. Penge pedig bevet mindent: elképesztő erejét és félelmetes fegyverarzenálját. Ennyi. Nincs itt bonyolult mitológiai labirintus, amin három órán át kell átrágni magunkat, a film tudja, hogy a nézőt a harc érdekli, és nem is szégyelli ezt.
Ez persze kétélű fegyver. Aki mély, rétegzett sztorit keres, az csalódni fog, mert a cselekmény lényegében egy hosszú, egyre gyorsuló vadászat. De őszintén: ki akar Penge mellett filozófiai értekezést? Én biztosan nem.
Wesley Snipes, a szerep, amit senki más nem tudott volna
Ha valamiért ma is emlegetjük a Pengét, az Wesley Snipes. Ő a film gerince, szíve, ökle és napszemüvege egyszerre. Snipes keveset beszél, de minden mozdulatában ott van a fenyegetés, és a harcjeleneteiben látszik, hogy nem dublőrökre bízott cirkuszt nézünk, hanem egy színészt, aki tényleg érti a testét. Az a hűvös, szinte szoborszerű jelenlét, amit hoz, egyszerre komikus és lenyűgöző, és pont ettől működik.
Ritka az, amikor egy színész ennyire összenő egy figurával. Snipes Pengéje nem szuperhős a csillogó értelemben: morcos, magányos, kíméletlen, és látszik rajta, hogy a saját természetével is háborúban áll. Ez a belső feszültség többet ad hozzá a karakterhez, mint bármilyen hosszú monológ adhatna.
Gonoszok, mentorok és egy remek mellékszereplőgárda
Stephen Dorff Deacon Frostja a kilencvenes évek tökéletes főgonosza: fiatal, arrogáns, divatos, és láthatóan élvezi, hogy ő a rossz fiú. Nem mindig félelmetes, néha inkább idegesítően nagyképű, de pont ez adja a karakter sava borsát. Ő az a vámpír, aki nem a régi rend tiszteletében hisz, hanem a hatalomban, és Dorff ezt pimasz lazasággal hozza.
A legjobb húzás azonban Kris Kristofferson Whistlere. A rekedtes, megkeseredett öreg mentor figurája adja a film emberi oldalát, és a Penge meg Whistler közötti viszony az egyik legjobb dolog az egész filmben. Kristofferson mindössze pár mondatból is életet lehel a karakterbe.
A mellékszereplők közül érdemes figyelni:
- N'Bushe Wright Karenként a néző szemét adja, rajta keresztül csöppenünk bele ebbe az árnyékvilágba.
- Donal Logue Quinnje a film fekete humorának egyik forrása.
- Udo Kier Dragonettiként hozza azt a kísérteties, régimódi vámpír auráját, amiben ő a szakma egyik legjobbja.
- Arly Jover és Traci Lords Mercury és Racquel szerepében erősítik a vámpírtábort.
Stephen Norrington rendezése: bőrkabát, stroboszkóp, vér
Stephen Norrington pontosan tudta, milyen filmet csinál. A Penge hangulata a kilencvenes évek végének klubkultúrájából, techno lüktetéséből és sötét, nedves nagyvárosi éjszakáiból táplálkozik. A vámpírok itt nem gótikus kastélyokban gubbasztanak, hanem a modern város alatt építik a hatalmukat, és ez a felfogás akkor frissnek hatott.
Az akció koreográfiája a film igazi csúcsa. Penge harcai keményen, gyorsan, mégis követhetően zajlanak, a kamera nem rázza szét a jeleneteket érthetetlen kásává. A zene és a hangkulissza elektronikus pulzálása folyamatosan hajtja a tempót, és ez a ritmus olyan, mintha az egész filmet egy éjszakai buli DJ-je vágta volna. Ha szereted az ilyet, ez kábítószer.
Közismert, hogy Penge a Marvel képregényeiből érkezett, és a film egyik nagy érdeme, hogy nem akart gyerekbarát szuperhőskalandot csinálni belőle. A 18-as korhatár nem véletlen: a Penge horror és akciófilm egyszerre, és mindkét arcát vállalja.
Ahol megcsúszik a penge
Nem fogok úgy tenni, mintha hibátlan lenne. A 120 perces játékidő néhol érezhetően nyúlik, a középső szakaszban vannak jelenetek, amelyek inkább magyaráznak, mint mozognak. A párbeszédek egy része olyan, mintha egy plakátra írták volna, és a mai szemmel nézve egyes digitális effektek kifejezetten megkoptak. A legnagyobb gyengeség mégis a sztori egyszerűsége: Frost terve nagyszabású, de a film nem mindig ad neki elég súlyt, hogy valóban az egész emberiség sorsát érezzük a tétben.
Csakhogy ezek a hibák valahogy hozzátartoznak a varázshoz. A Penge nem akar elegáns lenni, hanem stílusos, és ez nagy különbség. A kissé túlhúzott pózok, a komolyan vett menőség ma már egyfajta nosztalgikus bájt kapott.
Miért fontos ez a film ma is?
Ha visszanézünk, a Penge egy kicsit úttörő volt. Egy fekete főhős, egy sötét, felnőtt képregényadaptáció, amely jóval azelőtt ért el sikert, hogy a szuperhősfilmek uralták volna a mozikat. Az, hogy Penge figurája ma is ennyire él a köztudatban, nagyrészt ennek a filmnek és Snipes karizmájának köszönhető.
Számomra a Penge a kilencvenes évek akciófilmjeinek egyik legszórakoztatóbb darabja: nem a legokosabb, nem a legmélyebb, de az egyik legmagabiztosabb. Olyan film, amit egy fárasztó hét péntek estéjén elindítasz, és két órára elfelejted, hogy léteznek a problémáid. Azért ez nem kis teljesítmény.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a kemény, stílusos akciót, a sötét vámpírtörténeteket és a kilencvenes évek bőrkabátos menőségét. Wesley Snipes rajongóinak kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik mély, bonyolult történetet várnak, vagy nem bírják a véres jeleneteket. Gyerekeknek a 18-as korhatár miatt semmiképp.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Mátrix (1999), Underworld (2003), Alkonyattól pirkadatig (1996), A holló (1994), Penge 2 (2002)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Penge?
A Penge magyarországi premierje 1999. január 21. volt.
Miről szól a Penge?
Penge egy vámpírvadász, akinek képességei a vámpírokhoz teszik hasonlóvá, mégis ellenük harcol. Legádázabb ellenfele Deacon Frost, a vérszívók ura, aki földalatti seregével le akarja igázni az emberiséget.
Hány perces a Penge?
A film játékideje 120 perc.
Hány éves kortól nézhető a Penge? Nézhető gyerekkel?
A Penge 18 éven felülieknek szól, így gyerekekkel nem ajánlott megnézni.
Ki játssza Pengét és ki a főgonosz?
Pengét Wesley Snipes alakítja, a főgonoszt, Deacon Frostot pedig Stephen Dorff. Whistler szerepében Kris Kristofferson látható.
Ki rendezte a Pengét?
A filmet Stephen Norrington rendezte, az eredeti címe Blade.
Kell még ma is elővenni Penge katanáját?
Igen, és nem csak nosztalgiából. A Penge megöregedett ugyan, néhol látszanak rajta a ráncok, de a lendülete, a stílusa és Wesley Snipes jéghideg karizmája ma is működik. Nem remekmű a szó klasszikus értelmében, hanem valami jobb: egy film, ami pontosan azt adja, amit ígér, ráadásul tisztességesen megrágja hozzá a vámpírokat. Ha még nem láttad, pótold. Ha láttad, nézd meg újra, és figyeld, hogy a végén megint te is napszemüveget akarsz venni este.