Pomádé kritika: a briliáns, fésűvel a zsebben, amitől máig mindenki dalra fakad
Van az a film, amit nem nézel, hanem újra meg újra átélsz, és a Pomádé pontosan ilyen. Randal Kleiser 1978-as romantikus vígjátéka egy nyári szerelemről szól, ami nem hajlandó véget érni az iskolakezdéssel. Bőrdzseki, csillogó haj, rengeteg civódás és még több édes békülés: ennél jobb receptet kevesen találtak ki a szerelmes filmhez.
A Pomádé harsány, naiv és kicsit idejétmúlt, de akkora energiával és szívvel készült, hogy ma is ellenállhatatlan.
A film adatai
| Magyar bemutató | 1978. június 16. |
|---|---|
| Rendező | Randal Kleiser |
| Szereplők | Olivia Newton-John, John Travolta, Stockard Channing, Jeff Conaway, Barry Pearl, Michael Tucci |
| Műfaj | Romantikus filmek, Vígjátékok |
| Hossz | 110 perc |
| Ország | Amerikai filmek, Brit filmek |
Nyári románc, ami becsenget a gimibe
Az alaphelyzet olyan egyszerű, hogy szinte gyerekmese: Danny Zuko és Sandy nyaralás közben, a tengerparton találkoznak, és ott kezdődik a szerelmük. A nyár azonban gyorsan elszalad, és mindketten azt hiszik, hogy soha többé nem látják egymást. Aztán jön a fordulat, amit a cím alatt mindenki ismer: a gimiben újra összefutnak.
Innentől a film arról szól, hogyan lehet egy nyári álomból hétköznapi kapcsolat, amikor ott a haverok szeme, a hírnév, a menőség kényszere és a saját büszkeségünk. A brief szavaival élve: sok civódás után mindig édes a békülés. Ez a Pomádé lényege, és őszintén szólva nem is kell több hozzá. A film nem a csavaros cselekményével nyer, hanem azzal, hogy ezt az egyszerű ívet mekkora lendülettel és mennyi színnel tölti meg.
Aki bonyolult drámát vár, az rossz helyen jár. Aki viszont arra vágyik, hogy két órára visszarepüljön abba a korba, amikor egy pillantás a folyosón világvége volt, az itt otthon lesz.
Travolta és Newton-John: a kémia, amit nem lehet megtanulni
John Travolta Dannyként maga a megtestesült laza menőség, és közben végig ott van benne az a sebezhető kölyök, aki a bandája előtt nem meri megmutatni, mennyire szerelmes. Travolta egy évvel korábban a Szombat esti lázzal lett sztár, és itt látszik, hogy pontosan tudja, mit kezdjen a mozgásával, a tekintetével, a vigyorával. Minden mozdulata egy kicsit túl van tolva, és ez így jó.
Olivia Newton-John Sandyje a film szíve. Ő az, aki elsőre kilóg ebből a hangos, pimasz világból, és pont ettől lesz igazán szerethető. Newton-John ragyog, egyszerre kedves és meglepően erős jelenlét, és amikor ők ketten egy képben vannak, a film egyszerűen felizzik. Nehéz megmagyarázni, miért működik ennyire ez a páros, de működik, és ezt nem lehet utólag gyártani.
A banda, amelyik ellopja a show-t
A Pomádé egyik legnagyobb ajándéka, hogy a mellékszereplők sem díszletek. Stockard Channing Rizzója számomra a film titkos főszereplője: csípős, szarkasztikus, kemény, és közben ő hordozza a film talán legemberibb rétegét is. Minden jelenetében figyelni kell rá, mert egy félmondattal többet mond el, mint mások egy egész monológgal.
Mellette ott van Jeff Conaway Kenickie szerepében, aki a nagyhangú haver szerepét viszi könnyed magabiztossággal, és ott van a teljes csapat: Barry Pearl (Doody), Michael Tucci (Sonny), Kelly Ward (Putzie) és Didi Conn, akinek Frenchyje az egyik legaranyosabb figura a filmben. Ez a társaság adja a Pomádé igazi lüktetését: ugratják egymást, hülyéskednek, és pont olyanok, amilyennek egy gimis bandát elképzelünk, csak tízszer hangosabban.
Randal Kleiser és a túlpörgetett nosztalgia
Randal Kleiser rendezése tudatosan nem akar realista lenni. A Pomádé világa egy idealizált, cukormázas emlékkép az amerikai fiatalságról, ahol minden szín telítettebb, minden gesztus nagyobb, és minden érzelem a plafonig ér. Ez nem hiba, ez a koncepció. Kleiser érti, hogy egy ilyen filmnél a ritmus a legfontosabb, és a 110 perc nagyjából el is röppen.
A látványvilág, a ruhák, a frizurák, a csillogó haj (nem véletlen a magyar cím) mind ezt a játékos túlzást szolgálják. A tömegjelenetek energiája még ma is magával ránt, és bár a film nyilván nem a mai technikai szinten mozog, a stílusa annyira egyedi, hogy azonnal felismerhető. Egyetlen képkockáról is tudod, hogy ez a Pomádé.
Ahol már nyikorog az idő
Nem akarok úgy tenni, mintha a Pomádé hibátlan lenne. A történet vékony, és ha az ember tényleg odafigyel, néhány helyen bizony nyikorog. A kapcsolatok, a fiú lány dinamika, a megfelelési kényszer ábrázolása ma már sok nézőnek furcsán hathat, és nem is baj, ha valaki ezeken elgondolkodik. Egy 1978-as filmről beszélünk, és ez meglátszik rajta.
A szereplők ráadásul érezhetően idősebbek, mint a gimis diákok, akiket alakítanak, ami mai szemmel néha mosolyt csal az arcra. Csakhogy a Pomádé esetében ezek a hibák valahogy beépültek a varázsba. Nem a hitelességért szeretjük, hanem azért az érzésért, amit kelt: hogy a fiatalság egy nagy, hangos, csillogó színpad, ahol mindenki a saját szerepét próbálja.
Miért nézzük még mindig?
Mert a Pomádé nem egyszerűen egy romantikus vígjáték, hanem egy közös élmény. Generációk nőttek fel rajta, a dalait (igen, a zene itt a legerősebb fegyver, nem véletlenül kapta tőlem a maximumot) ma is mindenki ismeri, és kevés film van, amely ennyire jól kiállta a nosztalgia próbáját. Ha bekapcsolod egy esős vasárnapon, öt perc múlva már a lábad dobol.
A film nem akar okosabb lenni a nézőjénél, nem akar mélyenszántó lenni, egyszerűen szórakoztatni akar, és ezt páratlan magabiztossággal teszi. Ez a fajta őszinte, gátlástalan jókedv ritka áru, és ezért tér vissza hozzá újra meg újra a közönség.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a zenés, romantikus filmeket, a retró hangulatot és a nagy, harsány érzelmeket. Baráti filmestékre és nosztalgiázáshoz kötelező darab.
- Inkább hagyd ki, ha: Akit idegesít a naivitás, a vékony történet és a túlzó, színpadias játékstílus, annak hamar sok lesz. Realista ifjúsági drámát ne várj tőle.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Dirty Dancing (1987), Szombat esti láz (1977), Footloose (1984), Hajlakk (2007), Amerikai graffiti (1973)
Gyakori kérdések
Mikor mutatták be a Pomádé című filmet?
A Pomádé bemutatója 1978. június 16. volt.
Miről szól a Pomádé?
Danny Zuko és Sandy nyaralás közben a tengerparton egymásba szeretnek, de a nyár végén azt hiszik, sosem látják többé egymást. A gimiben azonban újra összefutnak, és kezdődik a civódás és a békülés.
Hány perces a Pomádé?
A film 110 perc hosszú.
Ki rendezte a Pomádét?
A filmet Randal Kleiser rendezte.
Kik szerepelnek a Pomádéban?
A főszerepekben John Travolta (Danny) és Olivia Newton-John (Sandy) látható, mellettük Stockard Channing (Rizzo), Jeff Conaway (Kenickie), Barry Pearl, Michael Tucci, Kelly Ward és Didi Conn szerepel.
Mi a Pomádé eredeti címe?
A film eredeti címe Grease, amerikai és brit gyártású.
Megéri újra előkapni a fésűt a Pomádé kedvéért?
Egyértelműen igen. A Pomádé nem a legokosabb film, amit valaha látsz, de az egyik legszerethetőbb. Travolta és Newton-John párosa, Stockard Channing csípős Rizzója és az egész banda nyughatatlan energiája olyan elegyet ad, ami közel öt évtized után sem veszített a fényéből. Lehet rajta fogást találni, lehet vitatkozni a korához kötött részleteivel, de ha szól a zene és elindul a tánc, ezek a kifogások valahogy elhalkulnak. Tegyél egy szívességet magadnak: kapcsold be, hangosítsd fel, és engedd, hogy visszarepítsen abba a nyárba, ami sosem ért igazán véget.