Ponyvaregény kritika: harminc év után is ez a legmenőbb dumapárbaj a filmtörténetben
Vannak filmek, amiket megnézel, és vannak, amiket idézel egész életedben: a Ponyvaregény az utóbbi. Quentin Tarantino 154 perces krimije szétszedi az időrendet, beszélteti a bérgyilkosait hamburgerekről és csodákról, és közben olyan lazán veszi a kanyarokat, hogy a néző csak kapkodja a fejét. Harminc év után újranézve is pimaszul friss.
A Ponyvaregény nem öregedett egy napot sem: vicces, brutális, végtelenül szórakoztató, és máig minden második gengszterfilm ehhez méri magát.
Ponyvaregény előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1995. április 13. |
|---|---|
| Rendező | Quentin Tarantino |
| Szereplők | John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Bruce Willis, Ving Rhames, Harvey Keitel |
| Műfaj | Thrillerek, Krimik, Vígjátékok |
| Hossz | 154 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Egy aktatáska, sok szóval és néhány golyóval
A Ponyvaregény cselekményét elmesélni olyan, mint egy viccet elmagyarázni: lehet, de minek. Azért a lényeg: adott két szabad szájú, tökös, mégis valahogy szerethető gengszter, Vincent és Jules, akiknek vissza kell szerezniük egy aktatáskát a főnöküknek. Ehhez persze meg kell ölniük pár embert, de hát ez a szakma velejárója. Jules a rá célzott golyókat csodával határos módon elkerüli, ezt pedig jelnek veszi: úgy dönt, kiszáll. Vincentre közben vár egy kényes feladat, el kell vinnie szórakozni a gengszterfőnök feleségét.
Párhuzamosan ott van Butch, a boxoló, aki a hírhedt maffiafőnököt, Marsellus Wallace-t készül átverni, és a dolgok úgy alakulnak, hogy végül inkább a megmentésén töri a fejét, mint a lelövésén. És ha ez nem lenne elég, egy piti rablópáros épp egy étterem kirablására készül. Csak éppen rossz napot választottak: ott reggelizik Vincent és Jules.
Hogy ezek a szálak hogyan és milyen sorrendben kapcsolódnak össze, azt nem lövöm le. Elég annyi: Tarantino nem egyenes vonalban mesél, hanem fejezetekben, ide-oda ugrálva az időben, és ebből születik a film egyik legnagyobb öröme.
Tarantino, a mozi DJ-je
Quentin Tarantino úgy rendez, mint egy megszállott lemezlovas, aki minden kedvenc számát egyetlen szettbe akarja bepréselni, és valahogy működik. A Ponyvaregény egyszerre krimi, thriller és fekete komédia, és a műfajok közti váltások nem zökkentenek ki, hanem hajtják előre a filmet. Egy pillanat alatt fordul át egy laza beszélgetés idegtépő feszültségbe, aztán abszurd röhögésbe.
A legnagyobb trükkje mégis a párbeszéd. Tarantino szereplői rengeteget beszélnek, és szinte soha nem arról, amiről egy szokásos gengszterfilmben kellene. Apróságokról, hétköznapi butaságokról, filozófiáról, miközben a háttérben ott lebeg az erőszak. Ez a kontraszt adja a film ritmusát: elhiszed, hogy ezek emberek, nem kartonfigurák, és pont ettől lesz igazán ijesztő, amikor elsül a fegyver.
Az időrend összekeverése pedig nem öncélú bűvészkedés. A széttördelt szerkezet miatt minden jelenet új jelentést kap, ahogy összeáll a kép, és a film végére úgy érzed, egy kirakóst raktál össze, amiről nem is tudtad, hogy kirakós.
A szereplőgárda, amibe nem lehet belekötni
John Travolta Vincent Vegaként egyszerre lusta, cool és kicsit szánalmas, és pont ez a keverék teszi felejthetetlenné. Mellette Samuel L. Jackson Jules Winnfieldként egyszerűen tarol: minden mondata súlyos, minden nézése fenyeget, és amikor beindul, az egész mozi megfagy. Kettejük kémiája a film motorja, olyan párost alkotnak, akiket órákig el tudnék nézni bárminemű cselekmény nélkül is.
Uma Thurman Mia Wallace szerepében hozza a film legikonikusabb jelenlétét, titokzatos, kiszámíthatatlan és veszélyesen vonzó. Bruce Willis Butch Coolidge-ként a megszokott akcióhősös karizmáját fordítja át valami sokkal fáradtabbá és sebezhetőbbé, Ving Rhames pedig Marsellus Wallace-ként kevés szóval is elhiteti, hogy ő a tápláléklánc csúcsa.
És akkor a mellékszereplők: Harvey Keitel The Wolfként maga a megtestesült profizmus, Eric Stoltz Lance szerepében zseniálisan hozza a kényelmetlen helyzetbe került figurát, Tim Roth pedig Pumpkinként remek idegességgel vezeti fel a film egyik legemlékezetesebb szálát. Nincs gyenge láncszem, ami egy ekkora együttesnél ritka csoda.
Mi működik? Szinte minden
- A párbeszédek: a filmből fél internetnyi idézet született, és nem véletlenül. Minden sor élvezet.
- A szerkezet: az időbeli ugrálás miatt újranézve is felfedezel új összefüggéseket.
- A zene: a válogatott dalok annyira beleégtek a jelenetekbe, hogy utána már nem tudod őket a film nélkül hallgatni.
- A hangulatváltások: egy jelenet belül lehet vicces, kínos és rémisztő, és ez mind egyszerre igaz.
- A karakterek: mindenkiről úgy érzed, van élete a vásznon kívül is.
A Ponyvaregény az a ritka film, amit nem kell kötelességből szeretni, mert annyira szórakoztató, hogy egyszerűen magával ránt.
Hol lehet sok a jóból?
Őszinte leszek: a Ponyvaregény nem mindenkinek való, és ezt nem is akarja. A 154 perc hosszú, és aki pörgős akcióra számít, meglepődhet, mennyi idő megy el beszélgetéssel. Tarantino néha szinte élvezi, hogy várakoztat, és ha nem kapsz rá a stílusára, ezek a jelenetek vontatottnak tűnhetnek.
Az erőszak sem kesztyűs kézzel van tálalva. A film 18 éven felülieknek szól, és ezt komolyan kell venni: a brutalitás gyakran váratlanul és nyersen érkezik, sokszor ráadásul humorral keverve, ami egyeseknek kifejezetten kellemetlen lehet. A nyelvezet is durva, a szereplők nem válogatják meg a szavaikat. Számomra ezek a film erényei, de értem, ha valakit taszítanak.
Látványban sem a csillogó szuperprodukciók kategóriája, a Ponyvaregény ereje a jelenetekben, a színészekben és a szövegben van, nem a vizuális tűzijátékban. Viszont van stílusa, amit azóta számtalanszor lekoppintottak.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a szellemes párbeszédeket, a fekete humort és a nem szokványos szerkezetű krimiket. Filmrajongóknak kötelező alapmű, akár ötödszörre is.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki nem bírja a nyers erőszakot és a durva nyelvezetet, vagy pörgős, egyenes vonalú akciófilmet vár, annak hosszú és idegesítő lehet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Kutyaszorítóban (1992), Jackie Brown (1997), A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998), Tűzben edzett férfiak (2008), Nagy Lebowski (1998)
Gyakori kérdések
Miről szól a Ponyvaregény?
Két bérgyilkos, Vincent és Jules próbál visszaszerezni egy aktatáskát a főnöküknek, közben egy boxoló, Butch a maffiafőnök Marsellus Wallace átverésére készül, egy piti rablópáros pedig egy étterem kirablását tervezi. A szálak nem időrendben, fejezetekben kapcsolódnak össze.
Hány perces a Ponyvaregény?
A film 154 perc hosszú.
Mikor volt a Ponyvaregény magyar bemutatója?
A film 1995. április 13-án került a hazai mozikba.
Hány éves kortól nézhető a Ponyvaregény?
18 éven felülieknek ajánlott, durva erőszak és trágár nyelvezet miatt gyerekkel semmiképp ne nézzétek.
Ki rendezte a Ponyvaregényt?
A filmet Quentin Tarantino rendezte.
Kik szerepelnek a Ponyvaregényben?
John Travolta (Vincent Vega), Samuel L. Jackson (Jules Winnfield), Uma Thurman (Mia Wallace), Bruce Willis (Butch Coolidge), Ving Rhames (Marsellus Wallace), Harvey Keitel (The Wolf), Eric Stoltz (Lance) és Tim Roth (Pumpkin).
Megéri harminc év után is elővenni a Ponyvaregényt?
Kérdés nélkül. A Ponyvaregény az a film, ami után a gengszterfilmek másképp kezdtek beszélni, és ezt ma is érezni minden percén. Ha még nem láttad, irigyellek, mert most jön az első alkalom élménye. Ha már láttad, nézd meg újra: a széttördelt szerkezet miatt minden alkalommal mást veszel észre, és a dumák semmit nem kopnak. Tíz pontból tíz járna neki, ha nem lenne helyenként szándékosan túltolva, de pont ez a túltoltság a lényege. Hozz egy hamburgert, és kapcsold be.