Rio kritika: a papagáj, aki félt repülni, és a város, amely megtanította
Kevés animációs film tud olyan hangosan, olyan színesen és olyan pimaszul jókedvű lenni, mint a Rio. Carlos Saldanha filmje egy pánikra hajlamos házipapagájt dob be a karnevál kellős közepébe, és közben a nézőt is magával rántja. Ma is ugyanolyan jól működik, mint 2011 tavaszán.
Nem a legmélyebb animációs mese, amit valaha láttál, de a Rio annyi zenével, színnel és szívvel dolgozik, hogy egyszerűen lehetetlen rosszkedvűen felállni előle.
Rio előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2011. április 21. |
|---|---|
| Rendező | Carlos Saldanha |
| Szereplők | Jesse Eisenberg, Anne Hathaway, Leslie Mann, Jane Lynch, will.i.am, George López |
| Műfaj | Animációs filmek, Kalandfilmek, Vígjátékok, Családi filmek |
| Hossz | 95 perc |
| Korhatár | 6 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Rio spoilermentesen?
A főhős Azúr, egy elkényeztetett házipapagáj, aki tökéletesen elégedett a kényelmes, biztonságos életével. A kaland szerinte felesleges, a repülés pedig egyenesen balesetveszélyes. Ez önmagában is vicces alaphelyzet, hiszen egy madárról beszélünk, akinek a repülés nagyjából a munkaköri leírása.
Aztán jön a csavar: meghökkentően peches véletlenek sorozata kipottyantja Azúrt a megszokott közegéből, és Rio de Janeiróban találja magát, pont akkor, amikor a város a karnevál lázában ég. Innentől minden, ami addig biztonságos volt, eltűnik: jön az izgalom, a kavarodás, egy csomó új barát, és előbb vagy utóbb az, amitől a legjobban tartott, a repülés.
Ennél többet nem is érdemes tudni előre. A Rio nem a fordulataival nyer, hanem azzal, ahogy ezt az egyszerű, klasszikus ívet végigvezeti: a félős, túlgondoló figura, akinek ki kell lépnie a komfortzónájából. Ismerős sablon, igen, de ritkán látni ennyi lendülettel tálalva.
Hangok, amelyek életre keltik a tollakat
Az eredeti szinkron szereposztása egészen elképesztő. Jesse Eisenberg szólaltatja meg Azúrt (eredetiben Blu), és ennél jobb választást nehéz lett volna találni. Eisenberg a gyorsan hadaró, ideges, kicsit önironikus figurák mestere, A közösségi háló óta mindenki tudja, hogy senki nem beszél nála szorongóbban és szerethetőbben egyszerre. Azúr minden pánikrohama, minden aggódó magyarázkodása tőle kapja a sava-borsát.
Mellette Anne Hathaway hangolja Jewelt, aki értelemszerűen a tűz és a szabadság pólusát hozza Azúr óvatosságával szemben. Hathaway hangja energikus, magabiztos, és jól ellenpontozza Eisenberg idegeskedését. A kettejük közti dinamika a film motorja.
A mellékszereplők listája is erős:
- Leslie Mann Linda hangjaként a film emberi, meleg oldalát képviseli.
- George López Rafaelként hozza a laza, bölcsességet osztogató figurát.
- will.i.am és Jamie Foxx Pedro és Nico szerepében a zenei energiát pumpálják a filmbe, és ez hallatszik is.
- Jane Lynch és Wanda Sykes pedig több szerepben is felbukkannak, kettejük komikus rutinja ennyi év után is garancia.
Ez a stáb nem csak hangot ad, hanem karaktert. Ritka, hogy egy animációs filmben ennyire érezni, hogy a színészek élvezik a munkát.
Carlos Saldanha hazai pályán
A rendező Carlos Saldanha a Jégkorszak filmekkel már bizonyította, hogy érti a slapstick komédiát és a mozgalmas, gyerekbarát kalandot. A Rio viszont érezhetően személyesebb projekt: itt nem jégmezőkön csúszkálnak a szereplők, hanem egy vibráló, zenélő városban száguldoznak.
Látszik a filmen, hogy aki rendezte, szerelmes a helyszínbe. Rio de Janeiro nem díszlet, hanem önálló szereplő. A karnevál színei, a tömeg, a ritmus végig ott lüktet a háttérben, és a film tempója is ehhez igazodik. Saldanha nem hagyja leülni a cselekményt, a jelenetek pörögnek, a vizuális gegek egymást érik.
Ennek persze ára is van: néha annyira sietünk a következő látványos jelenetig, hogy a csendesebb, érzelmes pillanatoknak kevesebb tér jut. De őszintén, egy karneválról szóló filmtől ki várná, hogy lassan sétáljon?
Szemkápráztató szín és dobolás
Ha a Riót egyetlen szóval kellene jellemezni, az a szín lenne. Kevés animációs film mer ennyire telített, ennyire harsány palettával dolgozni. A papagájok tollazata, a város fényei, a karneváli forgatag együtt olyan vizuális lakomát adnak, hogy a film tizenöt év után is frissnek hat.
A repülős jelenetek külön dicséretet érdemelnek. Mivel a történet egyik központi kérdése éppen az, hogy Azúr megtanul-e repülni, a film okosan építi fel a levegőben játszódó pillanatokat: amikor végre beindul a lendület, az tényleg felszabadító érzés, a néző is szinte érzi a szelet.
A zene pedig a másik nagy fegyver. A film ritmusa, a dalok, a szamba lüktetése szervesen hozzátartoznak a mesémondáshoz, nem csak aláfestésként szólnak. Gyerekként valószínűleg az egyik leghangosabb, legtáncolhatóbb mozis élményed lehetett, felnőttként pedig rájössz, hogy ez nem véletlen: a hangkulissza legalább annyira fontos, mint a kép.
Hol bicsaklik meg a szárny?
Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy a Rio hibátlan. A történet sablonos, a félénk hős önmagára találásának íve százszor látott minta, és a film nem is akar ezen túllépni. Aki egy Pixar-szintű érzelmi mélyfúrásra számít, az csalódni fog: a Rio inkább a hangulatra és a humorra épít, mint a katarzisra.
A humor is vegyes. Vannak zseniális, Eisenberg ideges dumáira épülő poénok, és vannak harsány, kifejezetten a legkisebbeknek szóló gegek, amelyek felnőttként már kevésbé ütnek. Ez a fajta egyenetlenség jellemző a stúdió korabeli filmjeire, a Rio sem kivétel.
Mégis: a hibái ellenére a film olyan őszinte jókedvvel dolgozik, hogy könnyű megbocsátani neki. Nem akar több lenni, mint ami, és ami, azt nagyon jól csinálja.
Miért nézzük újra ma is?
2011 óta rengeteg animációs film jött és ment, a Rio mégis megtartotta a helyét a családi kedvencek között. Ennek oka szerintem egyszerű: a film üzenete időtálló. A biztonság és a kényelem jó dolog, de az élet igazi örömei gyakran épp azon túl várnak, ahol a félelmeink kezdődnek. Ezt egy hatévesnek és egy negyvenévesnek is lehet mondani, és mindkettő érteni fogja.
Ráadásul a 95 perces játékidő pont ideális: elég hosszú ahhoz, hogy kibontakozzon a kaland, de nem annyira, hogy a kisebbek elfáradjanak. Egy esős vasárnap délutánra nehezebb jobbat találni.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Családoknak, kisebb és nagyobb gyerekeknek, és mindenkinek, aki szereti a zenés, színes, pörgős animációs vígjátékokat és egy kis karneváli hangulatra vágyik.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik mély, rétegzett animációs drámát keresnek, vagy akiket fáraszt a harsány, folyamatosan pörgő humor.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Jégkorszak (2002), Madagaszkár (2005), Így neveld a sárkányodat (2010), Kung Fu Panda (2008), Rio 2 (2014)
Gyakori kérdések
Miről szól a Rio?
Azúrról, az elkényeztetett házipapagájról, aki fél a repüléstől és a kalandtól, ám peches véletlenek folytán Rio de Janeiróban köt ki a karnevál idején, ahol izgalmak, új barátok és végül a repülés öröme várja.
Hány perces a Rio?
A film játékideje 95 perc.
Mennyi a Rio korhatára, gyerekkel nézhető?
6 éven felülieknek ajánlott. Családi animációs vígjáték, a nagyobb óvodások és kisiskolások számára ideális választás.
Mikor jelent meg a Rio?
A Rio premierje 2011. április 21-én volt.
Ki rendezte a Riót és kik a szinkronhangok?
A rendező Carlos Saldanha. Az eredeti változatban Jesse Eisenberg, Anne Hathaway, Leslie Mann, Jane Lynch, will.i.am, George López, Wanda Sykes és Jamie Foxx szólaltatja meg a szereplőket.
Van folytatása a Riónak?
Igen, a történet a Rio 2 című filmmel folytatódott 2014-ben.
Megéri újra repülni Azúrral?
Abszolút. A Rio nem forradalmasította az animációt, de olyan film, amely tizenöt év után is ugyanúgy mosolyt csal az ember arcára, mint a bemutatásakor. Ragyogó színek, ellenállhatatlan zene, remek szinkronhangok és egy egyszerű, de szívhez szóló üzenet: ennyi bőven elég ahhoz, hogy újra és újra elővegyük. Ha gyerekkel nézed, garantált a közös táncolás a nappaliban. Ha egyedül, akkor is nyugodtan engedd meg magadnak, hogy egy kicsit te is elrugaszkodj a földtől.