Sátántangó kritika: hét óra az Alföld sarában, és egyetlen perc sem fölösleges
Van az a film, amire nem jegyet váltasz, hanem szabadnapot veszel ki. Tarr Béla Sátántangója 421 percben meséli el, hogyan húz csőbe két szélhámos egy egész falunyi reményvesztett embert, és közben olyan érzést kelt, mintha a néző is ott ragadt volna a telepen. Kimerítő, embert próbáló, és megkerülhetetlen.
A Sátántangó nem szórakoztat, hanem beszippant: a magyar film egyik legmerészebb és legmaradandóbb alkotása, amit egyszer az életben mindenkinek végig kell ülnie.
Sátántangó előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1994. április 28. |
|---|---|
| Rendező | Tarr Béla |
| Szereplők | Víg Mihály, Putyi Horváth, Székely B. Miklós, Erika Bók, László feLugossy, Alfréd Járai |
| Műfaj | Drámák |
| Hossz | 421 perc |
| Ország | Német filmek, Magyar filmek, Svájci filmek |
Miről szól, spoilerek nélkül?
A felállás meglepően egyszerű. Irimiás és Petrina két munkakerülő szélhámos, akiknek a rendőrség ad egy megbízást: ha teljesítik, megtarthatják a szabadságukat. A célpont egy lerobbant alföldi telep, ahol elzüllött, egymásban és a világban is rég csalódott emberek tengetik a napjaikat. A két férfi feladata, hogy átverje őket, majd besúgónak szervezze be az egész társaságot.
Ennyi. Nincs benne hajsza, nincs kirobbanó csavar, ami miatt az ember előrecsúszik a széken. A Sátántangó nem azon dolgozik, hogy mi történik, hanem azon, milyen érzés ott lenni, amikor történik. A cselekmény lassan, szinte észrevétlenül szorul össze, mint egy hurok, amit a szereplők maguk kötnek a nyakukra. Hogy pontosan hogyan, azt nem lövöm le, és őszintén: ennél a filmnél nem is a sztori a lényeg, hanem az, ahogyan az ember belesüllyed.
Hét óra: kihívás vagy kínzás?
Kerülgetni felesleges: 421 perc. Ez nagyjából három átlagos hollywoodi blockbuster egymás után, csak éppen robbanások nélkül. Aki azt mondja, hogy ez semmiség, az vagy hazudik, vagy még nem próbálta.
És mégis. Valahol a második óra táján történik valami furcsa: az ember leszokik a türelmetlenségről. A film saját időszámítást vezet be, és ha egyszer ráhangolódsz, már nem az órát nézed, hanem a vásznat. Ez a hossz nem kérkedés, nem öncélú művészkedés, hanem maga a mondanivaló. A telep lakói végtelennek tűnő napokban élnek, várnak valamire, ami sosem jön, és Tarr Béla nem engedi, hogy ezt kívülről, kényelmesen szemléld. Benne vagy, ugyanabban az állott levegőben.
Gyakorlati tanács: ne erőltesd egy ültő helyben, ha nem bírod. Moziban szünetekkel vetítik jellemzően, otthon pedig nyugodtan oszd el két estére. A film kibírja, te is ki fogod.
Tarr Béla, aki nem kér bocsánatot
Tarr Béla neve ma már egyet jelent a kompromisszummentes filmezéssel, és a Sátántangó ennek a hozzáállásnak az egyik csúcspontja. Aki látta a Kárhozatot, a Werckmeister harmóniákat vagy A torinói lovat, az tudja, mire számíthat: hosszan kitartott jelenetek, lassú, szinte meditatív kameramozgás, olyan képek, amelyek inkább festményhez hasonlítanak, mint filmhez.
Ami nekem a legjobban tetszik ebben a rendezői tartásban, az a bátorság. Tarr nem magyaráz, nem szájbarág, nem segít. Odaállít a néző elé egy világot, és rábízza, mit kezd vele. Ez néha frusztráló, néha bántóan lassú, de pont ettől lesz olyan nehéz kiverni a fejedből. Hetekkel később is vissza fog jönni egy-egy kép, egy arc, egy hangulat, és az ember rájön, hogy a film tovább dolgozik benne.
A produkció német, magyar és svájci együttműködésben készült, de a lelke vitathatatlanul alföldi: sár, eső, kocsmaszag és a reménytelenség, ami minden pórusából árad.
Arcok, amiket nem lehet elfelejteni
A Sátántangó szereplőgárdája nem a csillogásról szól. Itt nincsenek filmsztárok, akik megmutatják a jó profiljukat, hanem arcok vannak, amelyek mögött egy egész élet nyomora látszik.
- Víg Mihály Irimiásként a film középpontja. Van benne valami egyszerre vonzó és hátborzongató: értjük, miért hisznek neki az emberek, és közben pontosan látjuk, mennyire veszélyes. Külön érdekesség, hogy Víg Mihály zeneszerzőként is Tarr Béla állandó alkotótársa, itt pedig a vásznon is óriásit alakít.
- Putyi Horváth Petrinaként a tökéletes ellenpont: a kissé szánalmas, kissé nevetséges cinkos, aki mellett Irimiás még fenyegetőbbnek hat.
- Székely B. Miklós Futakiként, feLugossy László Schmidtként, Járai Alfréd Halicsként, valamint Derzsi János és Szajki Irén Kránerként és Kránénéként a telep lakóinak kórusát adják, akik mind másként vágynak kitörni, és mind ugyanúgy képtelenek rá.
- Bók Erika Estikeként a film egyik legmegrázóbb jelenléte. Nem mondok róla többet, de aki látta, tudja, miért.
Ami lenyűgöző: senki nem játszik. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy megszoktuk. Ezek az emberek egyszerűen léteznek a kamera előtt, és ettől lesz az egész olyan nyomasztóan hiteles.
Ahol a türelmed elfogyhat
Nem lennék tisztességes, ha azt mondanám, hogy a Sátántangó mindenkinek kinyilatkoztatás lesz. Vannak szakaszok, ahol a lassúság tényleg próbára teszi az embert, és ha rossz napon, fáradtan ülsz le elé, könnyen átbillenhet az élmény unalomba. A film nem tesz engedményt, és ez erény, de valljuk be, néha teher is.
Az is igaz, hogy aki konkrét cselekményt, jól körülírt karaktereket és lezárt történetszálakat vár, az csalódni fog. A Sátántangó inkább állapot, mint történet. Ha ez neked kevés, nem a te hibád, egyszerűen nem neked szól. De azt mondom, adj neki legalább egy esélyt, mielőtt leírod.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik a filmet művészetként is szeretik, és nem félnek a lassú, nyomasztó, hosszú alkotásoktól. Kötelező mindenkinek, aki a magyar filmtörténet csúcsait akarja ismerni.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik pörgős cselekményre, könnyed kikapcsolódásra vagy gyors tempóra vágynak. Egy fáradt hétköznap estére garantáltan rossz választás.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Kárhozat (1988), Werckmeister harmóniák (2000), A torinói ló (2011), Sztalker (1979), Andrej Rubljov (1966)
Gyakori kérdések
Hány perces a Sátántangó?
A film 421 perc hosszú, vagyis nagyjából hét óra.
Miről szól a Sátántangó?
Irimiás és Petrina két szélhámos, akiknek a rendőrség megbízását kell teljesíteniük a szabadságukért cserébe: egy lerobbant alföldi telep lakóit kell átverniük, majd besúgónak beszervezniük.
Ki rendezte a Sátántangót?
A filmet Tarr Béla rendezte.
Mikor volt a Sátántangó bemutatója?
A film premierje 1994. április 28-án volt.
Kik szerepelnek a Sátántangóban?
Víg Mihály (Irimiás), Putyi Horváth (Petrina), Székely B. Miklós (Futaki), Bók Erika (Estike), feLugossy László (Schmidt), Járai Alfréd (Halics), Derzsi János (Kráner) és Szajki Irén (Kránerné).
Milyen országok készítették a filmet?
A Sátántangó német, magyar és svájci koprodukcióban készült.
Megéri feláldozni rá egy egész napot?
Igen, és nem is kérdés. A Sátántangó nem olyan film, amit az ember megnéz és továbblép. Olyan, amit átél, kibír, és utána évekig hivatkozik rá. Lehet szidni a hosszát, lehet morogni a tempóján, de egy dolgot nem lehet: közömbösnek maradni. Tarr Béla itt valami olyat hozott létre, amire a magyar film azóta is büszkén mutogat, és teljes joggal. Főzz egy nagy kanna kávét, kapcsold ki a telefont, és engedd, hogy elnyeljen a telep. Hét óra múlva más emberként állsz fel.