Szenilla nyomában kritika: a felejtő halacska, akire senki sem felejt el emlékezni
Van az a mellékszereplő, aki ellopja a filmet, és van az, akinek aztán odaadják az egészet. Szenilla a Némó nyomában egyik legszerethetőbb figurája volt, Andrew Stanton pedig 2016-ban végre a középpontba állította. Az eredmény egy meleg, vicces és meglepően fájdalmas mese az emlékezésről, a családról és arról, mit jelent másképp működni.
Nem éri el az elődje legendás magasságait, de a Szenilla nyomában szívvel, humorral és valódi érzelmi súllyal teli folytatás, ami a felnőtteket is eltalálja.
Szenilla nyomában előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2016. június 23. |
|---|---|
| Rendező | Andrew Stanton |
| Szereplők | Ellen DeGeneres, Albert Brooks, Ed O'Neill, Hayden Rolence, Diane Keaton, Eugene Levy |
| Műfaj | Kalandfilmek, Animációs filmek, Családi filmek |
| Hossz | 97 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Egy hal, aki keresi önmagát
A felállás egyszerű, és pont ettől működik. Szenilla, a kék halacska, akinek az emlékezete nagyjából pár másodpercig tart, egyszer csak elkezd kérdezni. Kicsoda ő valójában? Kik a szülei? Miért nem emlékszik semmire? És egyáltalán, hol a csudában tanult meg ámbrásul? Ezekre a kérdésekre indul választ keresni, és persze nem egyedül: Marlin és Némó, a két bohóchal, akiket az első filmből ismerünk, vele tartanak.
A Szenilla nyomában tehát megfordítja a Némó nyomában logikáját. Ott egy apa kereste az elveszett fiát, itt egy elveszett lány keresi a gyökereit. Ez a fordítás okos húzás, mert a régi barátok szerepe is átértékelődik: most nekik kell türelmesnek lenniük azzal, akit korábban sokszor csak a poénokért szerettünk. Spoilert itt nem kapsz, a lényeg úgyis az, hogyan jutunk el a válaszokig, és hogy közben mennyit nevetünk és hányszor kell titokban megtörölni a szemünket.
Ellen DeGeneres és a hangok, amelyek elviszik a hátukon
Ha egy animációs filmnél valaha is számított a szinkronszínész, akkor ez az. Ellen DeGeneres Szenillája egyszerre gyerekesen lelkes, idegesítően szétszórt és mélyen sebezhető. Az a fajta karakter, akinél egyetlen elcsukló hangsúly többet mond el, mint egy oldalnyi párbeszéd. Az eredeti hangsávon hallható, mennyire belülről érti ezt a figurát, és hogy a feledékenysége mögött nem bohóc, hanem egy nagyon is félő lélek van.
Albert Brooks Marlinja hozza a megszokott aggodalmaskodó apa formát, ami itt is jól működik, a fiatal Hayden Rolence pedig Némóként jó partner. A film igazi meglepetése azonban Ed O'Neill Hankje: mogorva, cinikus, és pont annyira szórakoztató, amennyire egy morcos mellékszereplőnek kell lennie. A stáb további része is erős, Diane Keaton (Jenny), Eugene Levy (Charlie), Ty Burrell (Bailey) és Kaitlin Olson (Destiny) mind hozzátesz valamit a színes kavalkádhoz. Ritka, hogy ennyi ismert név közül egy se lógjon ki.
Andrew Stanton visszatér a vízbe
Az, hogy a folytatást is Andrew Stanton rendezte, aki a Némó nyomában és a WALL·E mögött is ott állt, rengeteget számít. Nem egy idegen kéz próbálta lemásolni a régi sikert, hanem a világ teremtője tért vissza hozzá. Ez érződik a ritmuson, a humor finomságán és azon, hogy a film soha nem felejti el: a nevetés mögött mindig kell lennie valami valódinak.
Stanton erőssége, hogy egy gyerekeknek szóló kalandba is be tudja csempészni a felnőtt félelmeket. A Szenilla nyomában valójában egy történet arról, milyen érzés, ha valaki másképp működik, mint a többiek, és hogyan próbál ebben a világban helyet találni. Akinek a családjában van ilyen tapasztalat, annak ez a film nem mese lesz, hanem tükör.
Ami működik: humor, látvány és egy jókora gombóc a torokban
Kezdjük a nyilvánvalóval: gyönyörű. A Pixar 2016-ban már olyan szinten kezelte a vizet, a fényt és a mozgást, hogy néha elfelejted, hogy animációt nézel. A víz alatti jelenetek tele vannak apró részletekkel, színekkel, amiket egy újranézésnél is érdemes figyelni.
- A humor több rétegű: a gyerekek a gegeken, a felnőttek a karakterek közötti súrlódásokon nevetnek.
- Az érzelmi csúcsok nem olcsók. A film nem rángatja a nézőt, hanem lassan építkezik, és amikor odaüt, nagyot üt.
- A tempó 97 percnyi játékidővel feszes, alig van üresjárat.
És ott van az a bizonyos pillanat, amikor rájössz: ez a kis kék hal, akin tizenhárom évig nevettünk, valójában az egyik legtragikusabb Pixar-figura. Ez a felismerés adja a film igazi erejét.
Hol billen meg? A folytatások átka
Kár lenne tagadni: a Szenilla nyomában nem az a mestermű, ami az elődje volt. A szerkezet néha túlságosan emlékeztet a Némó nyomában kalandjára, a keresés, eltávolodás, újra megtalálás íve ismerős, és ez a meglepetés erejét csökkenti. Aki az első filmet kívülről fújja, az többször érezheti, hogy egy jól bevált recept újramelegítését kapja.
A második felében a film helyenként a pörgésre hajt az elmélyülés helyett, és a nagy akciózás kicsit elnyomja azt a csendes szomorúságot, ami az első harmadot olyan erőssé teszi. Nem végzetes hiba, de érezni, hogy a stúdiónak egy kasszasiker is kellett, nem csak egy szívből jövő történet. Plusz a 12 éves korhatár sokakat meglephet egy családi animációnál, érdemes ezt is szem előtt tartani, mielőtt egészen kicsikkel ülnél be rá.
Tíz év után is úszik?
Ma, jó pár évvel a 2016. június 23-i magyar bemutató után visszanézve a Szenilla nyomában jobban öregedett, mint sok kortársa. A látványa ma is friss, a mondanivalója pedig talán még aktuálisabb, mint akkor: a másság elfogadásáról, a türelemről és a választott családról szóló üzenet nem évül el. Kiváló családi esti film, és olyan, amit a gyerek is másképp lát majd tíz év múlva, mint most.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szerette a Némó nyomábant, és azoknak a családoknak, akik egy egyszerre vicces és szívszorító animációra vágynak, amin a szülők is jól szórakoznak.
- Inkább hagyd ki, ha: Akinek elege van a folytatásokból és valami gyökeresen újat várna, vagy aki egészen kicsi gyerekkel ülne le, a 12 éves korhatárt érdemes figyelembe venni.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Némó nyomában (2003), Agymanók (2015), Fel! (2009), Toy Story 3. (2010), Coco (2017)
Gyakori kérdések
Miről szól a Szenilla nyomában?
Az aranyhal-memóriájú kék halacska, Szenilla elindul, hogy kiderítse, kicsoda ő, kik a szülei, miért nem emlékszik semmire, és hol tanult meg ámbrásul. Útjára barátai, Marlin és Némó is elkísérik.
Hány perces a Szenilla nyomában?
A film játékideje 97 perc.
Hány éves kortól ajánlott a Szenilla nyomában?
A film korhatár-besorolása: 12 éven felülieknek.
Mikor jelent meg a Szenilla nyomában Magyarországon?
A magyar bemutató 2016. június 23-án volt.
Ki rendezte a Szenilla nyomában című filmet?
A filmet Andrew Stanton rendezte, aki a Némó nyomában rendezője is volt.
Ki adja Szenilla hangját az eredeti változatban?
Az eredeti, angol nyelvű változatban Szenilla (Dory) hangja Ellen DeGeneres, Marliné Albert Brooks, Némóé pedig Hayden Rolence.
Érdemes újra lemerülni Szenillával?
Igen, és nem csak nosztalgiából. A Szenilla nyomában nem írja újra az animációs film szabályait, mint annak idején a Némó nyomában, de megadja azt, amit egy jó folytatásnak kell: elmélyíti a szeretett karaktert, és új szemszögből mutatja meg a régi világot. Ellen DeGeneres zseniális, Hank igazi szerzemény, a látvány pedig ma is lenyűgöző. Ha egy estére olyan filmet keresel, amin a kicsik nevetnek, a nagyok pedig csendben elérzékenyülnek, ennél jobbat keveset találsz. Csak egy tanács: tegyél ki zsebkendőt az asztalra. Nem fogsz rá emlékezni, hogy kell, egészen addig, amíg kelleni fog.