Terminátor: A Halálosztó kritika: a gép, amely negyven év után is könyörtelenül lépked előre
Vannak filmek, amelyek megöregszenek, és van a Terminátor, amely egyszerűen nem hajlandó meghalni. James Cameron 1984-be helyezett, időutazós hajszafilmje ma is úgy szorongat, mintha egy hideg fémkéz markolná a torkunkat. Újranéztük, és bevalljuk: még mindig félünk tőle.
A Terminátor: A Halálosztó nyers, feszes, kíméletlen sci-fi thriller, a műfaj egyik alapköve, amely a szűkös eszközökből is maximális rettegést présel ki.
Terminátor: A Halálosztó előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1988. május 26. |
|---|---|
| Rendező | James Cameron |
| Szereplők | Arnold Schwarzenegger, Michael Biehn, Linda Hamilton, Paul Winfield, Lance Henriksen, Rick Rossovich |
| Műfaj | Akciófilmek, Thrillerek, Sci-fi filmek |
| Hossz | 107 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Brit filmek, Amerikai filmek |
Miről szól? Egy jövő, amely visszanyúl a múltba
2029-ben járunk, egy olyan világban, ahol a mindentudó Skynet computer szinte az egész emberiséget felszámolta, és már csak az ellenállás utolsó bázisait kellene megtörnie. A gép azonban nem csak a frontvonalon gondolkodik: megtalálta a módját, hogy a legtökéletesebb harcosait, a Terminátorokat visszaküldje az időben, és így írja át a történelmet.
Egyikük, akit Arnold Schwarzenegger alakít, 1984-be érkezik egyetlen feladattal: meg kell ölnie a lázadók vezérének anyját, mielőtt a fia egyáltalán megszületne. Az ellenállás sem tétlenkedik, ők is visszaküldik a saját emberüket, Kyle Reese-t, hogy megvédje a mit sem sejtő Sarah Connort. A premissza zseniálisan egyszerű: egy nő, aki semmiről sem tud, egy katona, aki mindent tud, és egy gép, amely soha, semmilyen körülmények között nem áll meg.
Ennél többet nem is kell tudni. A film ereje épp abban rejlik, hogy nem bonyolítja túl a helyzetét, hanem az első perctől az utolsóig egyenes vonalban halad, mint egy ágyúgolyó.
Schwarzenegger, a tökéletes gép
Lehet viccelődni azon, hogy Schwarzeneggernek alig kell beszélnie ebben a filmben, de pont ez a lényeg. A Terminátor szerepe olyan, mintha rá öntötték volna: a merev testtartás, a rezzenéstelen arc, a gépies mozdulatok mind azt sugallják, hogy ez a valami nem ember, csak annak öltözött. Itt nincs bájos egysoros, nincs kacsintás a közönség felé. Ez a Terminátor egy ragadozó, és Schwarzenegger úgy játssza, ahogy egy cápát kellene: érzelem nélkül.
Bevalljuk, a későbbi évek kedves, szinte apafigurás Terminátora után ez a hideg verzió szinte sokkoló. És pont ettől működik annyira.
Linda Hamilton és Michael Biehn: az emberi szív a fémvihar közepén
A film legnagyobb meglepetése talán az, hogy a valódi főhős nem a gép, hanem Linda Hamilton Sarah Connorja. Hamilton egy egészen hétköznapi nőt játszik, akire a világ sorsa zuhan rá, és ezt a terhet hihetően, sebezhetően és fokozatosan erősödve viseli. Nem szuperhősnek indul, és a film ezt nagyon okosan használja ki: azért izgulunk érte, mert pont olyan, mint mi.
Michael Biehn Kyle Reese szerepében a film idegrendszere. Folyton feszült, folyton menekül, olyan katona, akit láthatóan felőrölt az a jövő, ahonnan jött. Kettejük kémiája adja meg azt az emberi súlyt, ami nélkül az egész csak egy jól megcsinált üldözés lenne.
A mellékszereplők közül Paul Winfield (Traxler) és Lance Henriksen (Vukovich) rendőrpárosa ad egy kis földhözragadt, kissé tehetetlen nézőpontot, Earl Boen Silbermanja pedig remek kis karakterszerep. Rick Rossovich és Bess Motta is jól hozza a hétköznapi 1984-es Los Angeles-i fiatalokat, akik nem is sejtik, mi zúdul rájuk.
James Cameron, aki már ekkor tudta, mit csinál
Ha valaki ma csak a hatalmas költségvetésű Cameron-filmeket ismeri, érdemes visszamenni ide, a kezdetekhez. A Terminátorban nincs pénz pazarlásra, és ez a film javára válik: minden jelenetnek funkciója van, minden vágás feszültséget épít. Cameron itt mutatta meg először igazán, hogy az akciót nem a robbanások mérete, hanem a ritmus és a tét teszi izgalmassá.
A film műfajilag is izgalmas keverék: egyszerre akciófilm, sci-fi és szinte horrorfilm. A Terminátor úgy viselkedik, mint egy slasher-gyilkos, aki elől nincs menekvés, csak az időt lehet húzni. A jövőbeli háború rövid, sötét felvillanásai pedig olyan atmoszférát teremtenek, amit egy nagyobb film sem tudna jobban megcsinálni.
És ott van a zene: a lüktető, fémes, szinte szívveréshez hasonló dallam, amely azóta a popkultúra része lett. Elég pár ütem, és az ember háta borsódzik.
Hol látszik rajta a kor?
Őszinték leszünk: vannak pillanatok, amikor a trükkök elárulják, hogy ez egy nyolcvanas évekbeli, nem túl drága produkció. Néhány effekt ma már inkább bájosan kézműves, mint ijesztő, és az 1984-es divat, frizurák, szintis hangulat is hamisítatlan korlenyomat.
Csakhogy ez a mi szemünkben inkább erény, mint hiba. A film nyers, kissé koszos textúrája pont azt a fenyegető hangulatot adja, amit a mai, digitálisan csiszolt akciófilmek nagy része hiába keres. Aki tökéletes CGI-t vár, az csalódni fog, aki viszont feszültséget, az bőven megkapja.
Kisebb hiányosságként felróható, hogy a mellékszálak, főleg a rendőrségi rész, néha kissé kötelező körnek tűnnek, de a tempó sosem esik le annyira, hogy unatkozni lehessen. A 107 perces játékidő pont tökéletes: egy perccel sem hosszabb a kelleténél.
Miért kultfilm még ma is?
Mert a Terminátor egy olyan félelmet fogalmazott meg, ami az évtizedek alatt csak aktuálisabb lett: mi van, ha az általunk teremtett gépek egyszer felülírnak minket? Egy mindentudó számítógép, amely az emberiség ellen fordul, ma már nem csak sci-fi alapötlet, hanem rendszeres beszédtéma. Ettől a film újranézve még kellemetlenebbül aktuális.
Ráadásul elindított egy egész franchise-t, amelynek folytatása, a Terminátor 2: Az ítélet napja sokak szerint még ezt is felülmúlta. Mi azt mondjuk: az első rész a tisztább, kegyetlenebb, egyszerűbb darab, a második pedig a látványosabb. Mindkettő kötelező.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Minden sci-fi és akciófilm-rajongónak kötelező, és annak is, aki szereti a feszes, horrorba hajló thrillereket. Aki csak a folytatásokat látta, mindenképp nézze meg a kezdetet.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki a csillogó, modern CGI-látványt keresi, vagy nem bírja a nyers erőszakot, annak nem ez lesz a kedvence. Gyerekeknek a 18-as karika miatt sem való.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Terminátor 2: Az ítélet napja (1991), Robotzsaru (1987), A bolygó neve: Halál (1986), Szárnyas fejvadász (1982), Tizenkét majom (1995)
Gyakori kérdések
Miről szól a Terminátor: A Halálosztó?
2029-ben a Skynet computer egy Terminátort küld vissza 1984-be, hogy megölje Sarah Connort, a lázadók vezérének anyját, még fia születése előtt. Az ellenállás Kyle Reese-t küldi utána, hogy megvédje a nőt.
Hány perces a Terminátor: A Halálosztó?
A film játékideje 107 perc.
Hány éves kortól nézhető a Terminátor?
A film 18 éven felülieknek ajánlott, így gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Terminátor: A Halálosztót?
A filmet James Cameron rendezte.
Kik a főszereplők a Terminátorban?
Arnold Schwarzenegger játssza a Terminátort, Michael Biehn Kyle Reese-t, Linda Hamilton pedig Sarah Connort. Mellettük Paul Winfield, Lance Henriksen és Earl Boen is feltűnik.
Mikor volt a Terminátor magyarországi bemutatója?
A film premierje 1988. május 26-án volt.
Megéri ma is leülni a gép elé, amely nem áll meg soha?
Abszolút. A Terminátor: A Halálosztó az a ritka klasszikus, amely nem csak filmtörténeti kötelesség, hanem ma is valódi élmény. Feszes, kegyetlen, okos, és van benne egy olyan ősi, üldözéses rettegés, amit kevés film tud ennyire tisztán átadni. Schwarzenegger soha nem volt ennyire ijesztő, Linda Hamilton soha nem volt ennyire emberi, James Cameron pedig már itt megmutatta, hogy a hollywoodi akciófilm egyik legnagyobb mestere lesz.
Ha még nem láttad, ne halogasd. Ha már láttad, nézd meg újra, és figyeld, mennyi mindent megcsinál ez a film olyan kevés eszközzel. Ez a gép negyven év után is működik.