Transformers kritika: amikor Michael Bay játszóteret kapott, és minden felrobbant rajta
Van az a pillanat, amikor egy sárga Camaro felegyenesedik, és a moziterem fele visszaváltozik tizenkét évessé. Michael Bay 2007-es Transformersa pontosan erre a pillanatra épül, és hiába telt el azóta közel két évtized, ez a film ma is úgy dübörög, mint egy V8-as motor egy tinédzser szobájában. Nem hibátlan, sőt, néha kifejezetten idegesítő, de amit akar, azt hangosan és gátlástalanul hozza.
Túl hosszú, túl hangos és néha túl buta, mégis ez a legszórakoztatóbb és legszívesebb darab abból, amit a nagy robotos mozik kínálni tudnak.
Transformers előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2007. július 3. |
|---|---|
| Rendező | Michael Bay |
| Szereplők | Shia LaBeouf, Megan Fox, Mark Ryan, Peter Cullen, Hugo Weaving, Josh Duhamel |
| Műfaj | Kalandfilmek, Sci-fi filmek, Akciófilmek |
| Hossz | 144 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Egy srác, egy autó és az univerzum sorsa
A felállás végtelenül egyszerű, és ez a film egyik legnagyobb erénye. Évszázadok óta tart a háború két űrbéli robotfaj, az Autobotok és az Álcák között, a tét pedig nem kevesebb, mint az univerzum sorsa. Aztán a konfliktus megérkezik a Földre, és valahogy az egész egy átlagos amerikai kamasz, Sam Witwicky nyakába szakad.
Sam teljesen hétköznapi srác: iskola, haverok, autók, lányok. Ebben a sorrendben, vagy éppen fordítva. Amikor ő és Mikaela belekeverednek a robotok harcába, kiderül, hogy a világ jövője rajtuk múlik, és értelmet nyer a Witwicky család jelszava is: „Áldozatok nélkül nincs győzelem!” Ennél többet nem is kell tudni indulás előtt. A film nem a csavaros történetvezetés miatt létezik, hanem azért, hogy amikor végre megmozdulnak a gépek, tátva maradjon a szánk.
Shia LaBeouf, a legjobb pánikoló hős
Őszintén mondom: a film fele Shia LaBeoufon áll vagy bukik, és ő elviszi a hátán. Sam Witwicky nem akcióhős, hanem egy idegroncs, motyogó, ügyetlen, folyton magyarázkodó kamasz, és LaBeouf ezt olyan természetes energiával hozza, hogy az ember szinte elfelejti, hogy egy több száz millió dolláros látványfilmet néz. Amikor kétségbeesetten próbálja megmagyarázni a szüleinek, mi zajlik a ház körül, az egyszerűen vicces, nem erőltetett.
Megan Fox Mikaela Banes szerepében a film plakátarca lett, és tagadhatatlan, hogy Bay kamerája bizonyos szögekből néz rá, ami ma már inkább kínos, mint szexi. Ugyanakkor Mikaela több, mint dísz: autókhoz ért, van gerince, és jó párost alkot a kapkodó Sammel. Josh Duhamel Lennox kapitányként és Tyrese Gibson Epps őrmesterként a katonai szálat viszik, és bár ez a rész néha olyan, mintha egy toborzóvideóból vágták volna ki, ők ketten szilárd, szimpatikus jelenlétet adnak.
A gépek hangja: Optimus, Megatron és a sárga kedvenc
Itt jön az, amiért a rajongók igazán libabőrösek lettek. Peter Cullen adja Optimus Prime hangját, ugyanaz a mély, nyugodt, atyai bariton, amivel a nyolcvanas évek rajzfilmsorozatában is megszólalt. Ez a döntés több, mint fanszerviz: Cullen hangja azonnal tekintélyt és lelket ad egy CGI fémhegynek. Amikor Optimus megszólal, a film egy pillanatra komolyan veszi magát, és ez működik.
A másik oldalon Hugo Weaving szólaltatja meg Megatront. A Mátrix Smith ügynöke, mint gonosz robotvezér: papíron zseniális ötlet, a gyakorlatban viszont Megatron meglepően keveset kap a filmben, így Weaving hangja inkább ízelítő, mint teljes lakoma. Charlie Adler Starscreamként visító, alattomos jelenlét, Mark Ryan pedig Bumblebee hangjáért felel. Bumblebee egyébként a film titkos főszereplője: a sárga autó és Sam kapcsolata adja a mozi érzelmi magját, és ez a szál az, ami miatt a gyerekek a mai napig rajonganak érte.
Michael Bay, avagy a mérsékletesség totális hiánya
Michael Bayről mindenkinek van véleménye. Az Armageddon és a Bad Boys rendezője soha nem arról volt híres, hogy visszafogná magát, és a Transformers ennek a stílusnak talán a legtisztább, legjobban sikerült kifejeződése. Alacsony kameraállások, naplementébe forduló katonák, lassított robbanások, folyton mozgó kamera: ez a Bayhem, és itt még friss és lelkes, nem pedig fáradt önismétlés.
A látvány ma is megállja a helyét. Az átalakulások, ahogy a fémlemezek ezer darabban forognak és kattannak a helyükre, egyszerűen gyönyörűek, és a robotoknak súlyuk van. Ha egy Autobot végigrohan egy utcán, azt érzed. A hangkeverés is brutális, minden csikorgás, fémes reccsenés és dörgés a mozi gyomrába hatol. Az a bizonyos jellegzetes átalakulási hang pedig önmagában is nosztalgiabomba.
Az árnyoldal: Bay a csatajeleneteknél hajlamos olyan gyorsan vágni, hogy nem mindig látod, melyik szürke fémkupac kit püföl éppen. Ez főleg a fináléban zavaró, ahol a káosz néha átcsap követhetetlenségbe.
Ahol a gépezet nyikorogni kezd
A 144 perces játékidő bőven sok. A film közepén van egy szakasz, ahol a kormányzati titkos ügynökségek, hackerek és katonai alakulatok szálai annyira elburjánzanak, hogy az ember azon kapja magát: hol vannak már a robotok? Ezt a részt nyugodtan meg lehetett volna nyirbálni húsz perccel, és a film csak nyert volna rajta.
A humor is hullámzó. Sam esetlenségéből és a családi jelenetekből fakadó poénok remekül ülnek, de vannak olyan gegek, főleg a robotokkal kapcsolatban, amelyek ma inkább kínosak, mint viccesek. A női szereplők kezelése szintén nem öregedett jól, és ezt nem lehet a korszellemre fogni: már akkor is szúrt valamennyire a szemet.
- Ami ütött: Shia LaBeouf, Peter Cullen Optimusa, Bumblebee, az átalakulások, a hangzás.
- Ami nem: a túlnyújtott középrész, az összefolyó finálé, néhány idétlen poén.
Hogyan öregedett közel húsz év alatt?
Meglepően jól, legalábbis a lényeget tekintve. A 2007-es Transformers abban különbözik sok későbbi látványfilmtől, hogy van egy kézzelfogható, emberi középpontja. Ez egy fiú és az első autója története, amely mellékesen űrrobotokról is szól. Ez a fajta Spielberg-ízű kamaszkaland adja azt a melegséget, ami miatt ma is szívesen előveszi az ember egy esős vasárnap délután.
Aki gyerekként látta moziban, annak nosztalgiaélmény, aki most fedezi fel, annak pedig egy kiváló példa arra, milyen volt, amikor a blockbusterek még nem féltek túlzásba esni. Lehet rajta nevetni, lehet rajta forgatni a szemet, de unatkozni nagyon nehéz rajta.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Annak, aki imádja a nagyszabású, hangos akciót, a robotokat és a gondtalan kamaszkalandot, illetve mindenkinek, aki gyerekként rongyosra játszotta az átalakuló játékokat.
- Inkább hagyd ki, ha: Annak, aki mély, kidolgozott történetet vár, vagy akit idegesít a kapkodó vágás és Michael Bay túlfűtött stílusa.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Armageddon (1998), A függetlenség napja (1996), Tűzgyűrű (2013), A vasóriás (1999), Super 8 (2011)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Transformers?
A film premierje 2007. július 3-án volt.
Miről szól a Transformers?
Az Autobotok és az Álcák évszázados háborúja a Földre érkezik, és egy átlagos tinédzser, Sam Witwicky, valamint Mikaela keveredik bele a harcba, amelynek tétje az emberiség jövője.
Hány perces a Transformers?
A film játékideje 144 perc.
Hány éves kortól nézhető a Transformers?
A film 12 éven felülieknek ajánlott.
Ki rendezte a Transformerst?
A filmet Michael Bay rendezte.
Ki adja Optimus Prime és Megatron hangját?
Optimus Prime hangja Peter Cullen, Megatroné Hugo Weaving.
Beindítod még egyszer a sárga Camarót?
Igen, és nem kell szégyenkezni miatta. A Transformers nem okos film, és nem is akar az lenni. Hosszú, zajos, helyenként bárgyú, de szíve van, és ezt a szívet egy remek Shia LaBeouf, egy legendás Optimus Prime hang és egy szerethető sárga robot adja. Michael Bay itt még a legjobb formájában tombolt, és a végeredmény az a fajta popcornmozi, amitől egy felnőtt is újra gyereknek érzi magát. Hangosítsd fel, kapcsold le az agyad egy részét, és élvezd a fémzenét.