Twister kritika: a tornádó, ami harminc év után is lesodor a kanapéról
Van az a film, amit gyerekként láttál, és azóta minden erősebb széllökésnél eszedbe jut: nekem ez a Twister. Jan de Bont 1996-os viharvadász-mozija nem akar okosabb lenni annál, ami, viszont abban, ami, ma is szinte verhetetlen. Újranéztem, és megint bekapcsoltam a biztonsági övet a kanapén.
Zajos, lendületes, néha bugyuta, de a tornádók miatt ma is kötelező 90-es évekbeli élmény.
Twister előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1996. október 10. |
|---|---|
| Rendező | Jan de Bont |
| Szereplők | Helen Hunt, Bill Paxton, Jami Gertz, Cary Elwes, Lois Smith, Philip Seymour Hoffman |
| Műfaj | Akciófilmek, Kalandfilmek, Drámák |
| Hossz | 113 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Két csapat, egy vihar, nulla józan ész
A felállás pofonegyszerű, és pont ezért működik. Oklahomában az elmúlt ötven év legnagyobb vihara készülődik, és két rivális tudóscsoport erre a pillanatra várt. Mindkét csapat azt akarja, hogy a saját berendezése jusson be elsőként a tornádó belsejébe, mert az onnan kinyert adatokkal végre megérthetnék, hogyan viselkedik a forgószél. Ha sikerül, az nemcsak dicsőség, hanem rengeteg megmentett emberélet is.
A csavar csak annyi, hogy ehhez a szörnyeteg útjába kell állni. Nem mögötte loholni, nem biztonságos távolból fotózni, hanem előtte járni, kitalálni, merre fordul a kiszámíthatatlan légoszlop, és ott lenni, mielőtt odaér. Ez a film motorja: verseny az idővel, a riválissal és a természettel egyszerre.
Aki mély, rétegzett forgatókönyvet keres, az rossz kapun kopogtat. A Twister története egy rajtpisztoly, ami elindítja az autókat, aztán hagyja, hogy a szél végezze a munka nagyját. És őszintén? Nekem ez így pont jó.
Jo, Bill és a lelkes őrültek bandája
Helen Hunt Jo szerepében adja a film gerincét. Megszállott, sáros, rohanó nő, aki láthatóan többet tud a felhőkről, mint az emberi kapcsolatokról, és Hunt ebből a kicsit kemény, kicsit sebzett figurából hiteles hősnőt csinál. Mellette Bill Paxton Billként hozza azt a laza, magabiztos, mégis szerethető férfit, akit a 90-es években senki nem tudott jobban eljátszani nála. A kettejük közti feszültség és kémia adja a film érzelmi szálát.
Jami Gertz Melissaként a kívülálló szemét képviseli, aki ebbe az őrült világba csöppen, és sokszor ő mondja ki azt, amit mi is gondolunk a kanapén. Cary Elwes Jonasként a rivális oldal arca: kicsit fényesebb, kicsit simulékonyabb, és pont annyira idegesítő, amennyire kell.
A csapat többi tagja viszont az igazi kincs. Philip Seymour Hoffman Dustyként egy energiabomba, minden jelenete szétrobban a lelkesedéstől, és utólag nézve külön öröm látni, milyen színészóriás bontogatja itt a szárnyait. Alan Ruck (igen, a Meglógtam a Ferrarival Cameronja) Rabbitként, Sean Whalen Sandersként és Lois Smith Meg néniként teszik teljessé ezt a furcsa, szeretnivaló családot. Ritka, hogy egy katasztrófafilm mellékszereplőire ennyire emlékszik az ember.
Jan de Bont, aki tudja, hogyan kell gázt adni
Jan de Bont a Féktelenül rendezőjeként már bebizonyította, hogy ért a tempóhoz, és itt is ezt csinálja: alig hagy levegőt. A kamera rázkódik, a kocsik csúsznak a sárban, a jelenetek egymásba gyorsulnak. Operatőri múltja látszik minden képen, a mezők, az ég, a fenyegetően közeledő felhőfal mind olyan, mintha a néző tényleg ott állna a szántóföld szélén.
De Bont legnagyobb érdeme, hogy a tornádókat nem egyszerű effektként, hanem szereplőként kezeli. Mindegyiknek más a karaktere, más a fenyegetése, és ettől a film nem válik egyhangú ismétléssé. Nem mindegyik pillanat egyformán erős, de amikor beindul, akkor nagyon beindul.
A szél hangja: ami ma is működik
Ha egy dolgot ki kell emelnem, az a hang. A Twister a szó szoros értelmében üvölt. A szél zúgása, a recsegő fák, a csattogó törmelék olyan hangkulisszát ad, ami egy jó hangrendszeren ma is libabőrt okoz. Az effektek pedig meglepően jól öregedtek: a digitális tornádók a maguk korában úttörőnek számítottak, és harminc év múltán is többet érnek, mint sok mai, steril CGI-orgia.
- Tempó: a 113 perc szinte elrepül.
- Látvány: a nyílt mezőkön tomboló viharok máig emlékezetesek.
- Hangulat: sár, eső, kávé, lelkes kockák. Imádni való.
- Csapatdinamika: a viharvadászok közössége ad szívet a filmnek.
Ahol a szél kifújja az agyat
Persze nem minden tökéletes. A forgatókönyv sokszor túlságosan kiszámítható, a rivális csapat inkább rajzfilmes ellenfél, mint igazi karakter, és a tudományos rész inkább hangulati díszlet, mint valódi tartalom. Akit zavar, ha a fizika törvényei néha szabadságra mennek, az többször is a homlokát fogja ráncolni.
A párbeszédek egy része is hordozza a 90-es évek blockbuster-sablonjait: nagy kiáltások, gyors magyarázatok, egy-egy érzelmes pillanat, amit kicsit siettetnek. A dráma műfaji címkéje inkább jóindulatú túlzás, a film a szívét a csapat összetartásán és Jo meg Bill kapcsolatán keresztül mutatja meg, de mélyre nem ás. Csakhogy amikor egy tornádó éppen a képernyő felé tart, ezek a gondok elég gyorsan elfelejtődnek.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a régi vágású, kézzelfogható katasztrófafilmeket, a nyers tempót és a jó hangrendszeren tomboló természetet. Nosztalgiázóknak kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki realisztikus, tudományosan pontos filmet vagy mély karakterdrámát vár, az csalódni fog.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Féktelenül (1994), Armageddon (1998), Holnapután (2004), Twisters (2024), Dante pokla (1997)
Gyakori kérdések
Miről szól a Twister?
Két rivális viharvadász tudóscsoport versenyez Oklahomában, hogy elsőként juttassa be a mérőberendezését egy hatalmas tornádó belsejébe, és megfejtse a forgószél viselkedését.
Hány perces a Twister?
A film 113 perces.
Mikor jelent meg a Twister Magyarországon?
A magyar premier 1996. október 10-én volt.
Hány éves kortól nézhető a Twister?
A film 12 éven felülieknek ajánlott.
Ki rendezte a Twistert?
Az amerikai filmet Jan de Bont rendezte.
Kik szerepelnek a Twisterben?
A főszerepekben Helen Hunt (Jo) és Bill Paxton (Bill) látható, mellettük Jami Gertz, Cary Elwes, Lois Smith, Philip Seymour Hoffman, Alan Ruck és Sean Whalen játszik.
Megéri harminc év után is beállni a vihar útjába?
Igen, és nem is kérdés. A Twister nem okos film, de őszinte: azt ígéri, hogy a szél fel fog kapni, és pontosan ezt teszi. Helen Hunt és Bill Paxton párosa, Philip Seymour Hoffman kirobbanó energiája és Jan de Bont könyörtelen tempója miatt ma is jobb szórakozás, mint a modern katasztrófafilmek nagy része. Tekerd fel a hangerőt, kapcsold le a villanyt, és hagyd, hogy elvigyen a forgószél. Nálam ez egy erős 8/10-es bűnös élvezet, ami valójában egyáltalán nem bűnös.