Vasember kritika: a film, amivel Robert Downey Jr. páncélt húzott, és vele együtt egy egész korszak indult el
Van az a pillanat, amikor egy színész és egy szerep úgy találkozik, mintha mindig is egymásra vártak volna. A Vasember ilyen pillanat: Robert Downey Jr. nem eljátssza Tony Starkot, hanem egyszerűen az lesz. Jon Favreau 2008-as filmje ma, majdnem húsz évvel később is frissebb, lazább és szórakoztatóbb, mint a szuperhősfilmek jelentős része, amely utána jött.
A Vasember a szuperhős-eredettörténetek egyik legjobbja: szellemes, karizmatikus és meglepően emberi, még ha a fináléja gyengébb is a felvezetésnél.
Vasember előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2008. április 30. |
|---|---|
| Rendező | Jon Favreau |
| Szereplők | Robert Downey Jr., Terrence Howard, Jeff Bridges, Gwyneth Paltrow, Leslie Bibb, Shaun Toub |
| Műfaj | Akciófilmek, Sci-fi filmek, Kalandfilmek |
| Hossz | 126 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Vasember? Egy fegyverkereskedő, aki rájön, hogy ő maga a fegyver
Tony Stark zseniális feltaláló és különc milliárdos, az a fajta ember, aki egy sajtótájékoztatón is úgy viselkedik, mintha a világ egy nagy afterparty lenne. Éppen a legújabb szuperfegyverét mutatja be, amikor a csoportot támadás éri, és a mellkasába egy vasszilánk fúródik, amely lassan halad a szíve felé. Ha ez nem lenne elég, foglyul is ejtik, és azt követelik tőle, hogy építsen meg egy minden eddiginél pusztítóbb fegyvert.
Tony meg is építi. Csak éppen nem úgy, ahogy a fogvatartói elképzelték: páncélöltözetet tervez, amely segíthet a szökésben, és közben távol tartja a szilánkot a szívétől. Így születik meg a legendás Vasember.
Ennél többet nem is kell tudni indulás előtt, és szerintem nem is érdemes. A film egyik nagy erénye, hogy a felütése egyszerű, de a karakterívét komolyan veszi: nem az a kérdés, hogyan lesz valakiből szuperhős, hanem az, hogyan néz szembe valaki a saját hagyatékával.
Robert Downey Jr. és a tökéletes szereposztás esete
Mondjuk ki: ez a film Robert Downey Jr. nélkül nem működne. Lehetne jó, lehetne látványos, de nem lenne ennyire szerethető. Downey Jr. Tony Starkja egyszerre arrogáns, vicces, sebezhető és kínosan őszinte, és a színész olyan természetességgel váltogatja ezeket az állapotokat, hogy az ember el sem hiszi, mennyi improvizációs szabadságot érez a jelenetekben.
A dialógusok pattognak, a poénok ülnek, és ami a legfontosabb: Tony nem egy hibátlan hős, hanem egy önző, elkényeztetett fickó, aki fokozatosan kénytelen felnőni. Ez a fejlődés hiteles, és ezért izgulunk érte, még akkor is, amikor éppen idegesítő.
Gwyneth Paltrow Pepper Potts szerepében remek ellenpont: a kettejük közötti kémia visszafogott, ironikus, és sokkal érettebb, mint amit a műfaj romantikus szálaitól megszoktunk. Terrence Howard Rhodey-ként hozza a lojális barátot, aki egyszerre tiszteli és szidja Tonyt, Jeff Bridges pedig Obadiah Stane szerepében tekintélyt és súlyt ad a filmnek. Bridges jelenléte egyszerűen nagyvászonra termett, minden jelenetét uralja.
A mellékszereplők, akikre tényleg emlékszünk
Ritka, hogy egy szuperhősfilm mellékszereplői is ennyire a helyükön legyenek. Shaun Toub Yinsen szerepében a film egyik csendes szívét adja: az ő jelenlétében kapja meg a történet azt az emberi dimenziót, amitől Tony változása valódi tétet nyer. Faran Tahir Raza szerepében hozza a fenyegetést, Leslie Bibb pedig Christine Everhart újságíróként egy rövid, de csípős szálat visz a filmbe.
És ott van Clark Gregg Coulson ügynökként, aki elsőre szinte csak egy udvariasan kitartó hivatalnoknak tűnik, mégis olyan szárazon vicces, hogy az ember önkéntelenül is figyelni kezdi. Az ilyen apró, jól megírt figurák teszik élővé a film világát.
Jon Favreau rendezése: amikor a humor nem öli meg a tétet
Jon Favreau legnagyobb érdeme, hogy megtalálta a hangot. A Vasember nem akar sötét és nehézkes lenni, de bohózattá sem válik. A humor a karakterekből fakad, nem a forgatókönyvbe erőltetett egysorosokból, és ez óriási különbség.
Különösen jól működnek a műhelyjelenetek, amikor Tony kísérletezik, épít, elront, újrakezd. Ezekben van valami nagyon kézzelfogható, mérnöki öröm: a néző szinte érzi a fém súlyát, a szikrák melegét. A páncél nem varázslat, hanem munka eredménye, és ettől sokkal hihetőbb, mint sok későbbi, teljesen digitális szuperhős-kosztüm.
A ritmus az első kétharmadban szinte hibátlan. A 126 perces játékidő nem érződik hosszúnak, mert a film tudja, mikor kell lassítani és mikor tempót váltani.
Hol fáradnak el az illesztések?
Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy a Vasember hibátlan. A finálé, a nagy összecsapás kevésbé izgalmas, mint ami előtte történik. Az akció itt hagyományosabb, kiszámíthatóbb, és mintha a film egy kicsit kényelmetlenül érezné magát a látványos csihi-puhi kötelező körében.
A gonosz oldal is egyszerűbb, mint amit Jeff Bridges játéka megérdemelne. Bridges mindent kihoz a szerepből, de a forgatókönyv nem ad neki annyi rétegzettséget, mint Tonynak. Ez nem öli meg a filmet, de érezni a különbséget a karakterépítés mélysége között.
Az is igaz, hogy bizonyos politikai és geopolitikai motívumok ma már másképp hatnak, mint 2008-ban. Aki kritikusabb szemmel nézi, talán leegyszerűsítőnek érzi majd a háttér ábrázolását.
Miért fontos ma is a Vasember?
A Vasember 2008-ban azt bizonyította, hogy egy szuperhősfilmet lehet karakterközpontúan, könnyed humorral és mégis komoly érzelmi tétekkel elkészíteni. Az azóta eltelt évek tömegtermelése után különösen jólesik visszanézni, mert látszik rajta a frissesség, a kockázatvállalás és a kíváncsiság.
Ez a film nem egy gépezet része, hanem egy önálló, szerethető történet, amely mellesleg egy egész korszak sarokkövévé vált. És talán éppen ezért működik: mert nem egy univerzumot akar eladni, hanem egy emberről mesél, aki a saját fegyvereinek árnyékából próbál kilépni.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a szellemes, karakterközpontú akciófilmeket, és annak is, aki a szuperhősfilmek fénykorát szeretné újra felfedezni. Robert Downey Jr. rajongóinak kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki komor, nagyon realista háborús drámát vagy összetett gonoszt vár, annak a film fináléja és ellenfele kevés lehet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Batman: Kezdődik! (2005), Pókember (2002), Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (2011), Bosszúállók (2012), Vasember 2. (2010)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Vasember?
A film premierje 2008. április 30-án volt.
Miről szól a Vasember?
Tony Stark milliárdos feltalálót egy fegyverbemutató után támadás éri, a mellkasába vasszilánk fúródik, majd foglyul ejtik. Fegyver helyett páncélöltözetet épít, amely segít a szökésben, és távol tartja a szilánkot a szívétől.
Hány perces a Vasember?
A film játékideje 126 perc.
Hány éves kortól nézhető a Vasember?
A film 12 éven felülieknek ajánlott.
Ki rendezte a Vasembert?
A filmet Jon Favreau rendezte.
Kik játszanak a Vasemberben?
A főszerepben Robert Downey Jr. látható Tony Stark szerepében, mellette Terrence Howard, Jeff Bridges, Gwyneth Paltrow, Leslie Bibb, Shaun Toub, Faran Tahir és Clark Gregg szerepel.
Megéri újra felvenni a páncélt?
Igen, és nem is kicsit. A Vasember az a ritka szuperhősfilm, amely nem a robbanásoktól emlékezetes, hanem a főszereplőjétől. Robert Downey Jr. alakítása, Jon Favreau könnyed, de pontos rendezése és a remek mellékszereplők miatt ma is élvezetes darab, még ha a vége nem is tartja tökéletesen a kezdeti magasságot. Ha még nem láttad, pótold. Ha már láttad, nézd meg újra: lehet, hogy most még jobban fog esni.