Vissza a jövőbe kritika: az időutazós vígjáték, ami negyven év után is pörög
Vannak filmek, amiket az ember nem néz, hanem újra meg újra átél, és a Vissza a jövőbe pontosan ilyen. Robert Zemeckis időutazós kalandja egy kamaszról szól, aki véletlenül belerondít a saját szülei szerelmi történetébe, és ebből a képtelen alaphelyzetből a valaha készült egyik legfeszesebb, legviccesebb szórakoztató film lett. Ma, 2026-ban újranézve sem érzem, hogy porosodna.
A Vissza a jövőbe a műfaj iskolapéldája: okos forgatókönyv, ellenállhatatlan főszereplő és egy őrült tudós, akit lehetetlen nem szeretni.
Vissza a jövőbe előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1987. október 14. |
|---|---|
| Rendező | Robert Zemeckis |
| Szereplők | Michael J. Fox, Christopher Lloyd, Crispin Glover, Lea Thompson, Claudia Wells, Thomas F. Wilson |
| Műfaj | Kalandfilmek, Vígjátékok, Sci-fi filmek |
| Hossz | 116 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Egy kamasz, egy őrült feltaláló és egy rossz időpont
Marty McFly első ránézésre teljesen átlagos kamasz. Egyetlen különlegessége, hogy a legjobb barátja Doki, azaz Emmett Brown, egy kissé elmebeteg, de zseniális feltaláló, aki megépítette a maga plutónium meghajtású időgépét. Eddig ez egy kedves, bolondos felállás lenne, csakhogy Dokit váratlanul halálos támadás éri, Marty pedig kizárólag az új találmánnyal tud egérutat nyerni.
A menekülésnek ára van: Marty 1955-ben köt ki, pont abban az időszakban, amikor a szülei még a középiskolai padot koptatják. És itt jön a csavar, amitől az egész film működik: a leendő anyja Marty felbukkanása után ügyet sem vet a leendő apjára. Ha ők ketten nem jönnek össze, Marty egyszerűen nem fog megszületni. A feladat tehát adott: összeboronálni a saját szüleit, és közben eltávolítani a képből Biffet, aki az anyját zaklatja.
Bevallom, ennél zseniálisabb tétet nehéz kitalálni egy kamaszfilmnek. Nem a világot kell megmenteni, hanem a saját létezésedet, ráadásul úgy, hogy közben a szüleidet olyannak látod, amilyennek gyerekként soha nem akartad.
Michael J. Fox és Christopher Lloyd: a filmtörténet egyik legjobb párosa
Michael J. Fox Marty McFly szerepében egyszerűen tökéletes. Van benne valami lazán szerethető, nyugtalan energia, ami miatt az ember akkor is drukkol neki, amikor éppen hülyeséget csinál. Nem szuperhős, nem zseni, csak egy srác, aki rosszkor van rossz helyen, és improvizálnia kell. Fox ezt olyan természetes bájjal hozza, hogy nehéz elképzelni bárki mást a szerepben.
Mellette Christopher Lloyd Emmett Brownként a film lángoló idegszála. Doki az a fajta karakter, akiből egy rosszabb filmben egy dimenziós bohóc lett volna, itt viszont egyszerre vicces, megható és kicsit ijesztően lelkes. Lloyd gesztusai, tágra nyílt szemei és túlpörgött mondatai miatt minden jelenet, amiben feltűnik, kap egy extra adag áramot.
A kettejük közti barátság a film szíve. Nem kell nagy szavakkal magyarázni, miért fontosak egymásnak: látszik.
A szülők, akiket nem így képzeltél el
Az igazi titkos fegyver szerintem Crispin Glover George McFly szerepében. A leendő apa egy esetlen, szorongó, mindenkitől megfélemlített fiatal, és Glover olyan furcsa, egyedi testbeszéddel játssza, hogy egyszerre nevetsz rajta és szorítasz érte. Lea Thompson Lorraine Baines szerepében pedig remekül hozza azt a helyzetet, ami a film legkínosabb, legviccesebb rétege: a leendő anya, aki teljesen máshogy viszonyul Martyhoz, mint ahogy az egy anyától elvárható lenne.
Thomas F. Wilson Biff Tannenje a tökéletes iskolai bunkó: hangos, ostoba, fenyegető, pont annyira, hogy gyűlöld, de ne nyomja agyon a film könnyed hangulatát. A mellékszerepekben Claudia Wells (Jennifer Parker), Marc McClure (Dave McFly) és Wendie Jo Sperber (Linda McFly) teszik teljessé a McFly család és környezete képét.
Robert Zemeckis, a precizitás mestere
Robert Zemeckis később olyan filmekkel vált igazán nagy névvé, mint a Forrest Gump, de a Vissza a jövőbe szerintem a pályája csúcsa szórakoztató filmként. Nincs benne egy felesleges jelenet sem. Minden, amit az elején elültet, később visszaköszön, minden poénnak és apró részletnek funkciója van. Ez az a fajta forgatókönyv-építkezés, amit ma is tanítani lehetne.
A 116 perc úgy repül el, hogy fel sem tűnik. Zemeckis tökéletesen adagolja a vígjátékot, a kalandot és a feszültséget, és ami a legfontosabb: soha nem veszi el a néző kedvét azzal, hogy túlbonyolítja az időutazás logikáját. Megmagyarázza, amit kell, a többit rábízza a tempóra és a színészekre.
Mi működik ma is, és mi öregedett meg?
Ami időtálló:
- Az alaphelyzet, ami egyszerre mulatságos és furcsán megható.
- A ritmus, ami a mai, sokszor túlnyújtott blockbusterekhez képest pengeéles.
- A karakterek, akik mind kapnak saját ívet, nem csak díszletek.
- A humor, ami nagyrészt a helyzetekből fakad, ezért nem avul el.
Ami megkopott: a látvány és a trükkök természetesen a maguk korát idézik, de ez engem egy percig sem zavar, sőt, van benne valami bájos kézzelfoghatóság. Kényesebb pont a Biff körüli zaklatásos szál, amit ma sokan érzékenyebben néznek, mint akkoriban. A film nem bagatellizálja, Biff egyértelműen a negatív figura, de érdemes tudni, hogy ez a vonal is része a történetnek, főleg ha fiatalabbakkal ülsz le elé.
A zene és a hangulat külön dicséretet érdemel: a film hangzása annyira beleégett a popkultúrába, hogy sokan már az első taktusokból felismerik.
Miért lett ebből klasszikus?
Mert ritka, hogy egy film egyszerre legyen kalandfilm, vígjáték és sci-fi úgy, hogy egyik műfajt sem árulja el. A Vissza a jövőbe nem okoskodik, mégis okos. Nem érzelgős, mégis meghat. Arról szól, hogy a szüleink is voltak egyszer bizonytalan kamaszok, és ez a gondolat bármelyik korosztályhoz eljut.
A sikere két folytatást is hozott, ami végül egy trilógiává kerekítette a történetet. Az első rész viszont önmagában is kerek, lezárt egész, és szerintem a legjobb darab a háromból.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a pörgős, humoros kalandfilmeket, az időutazós történeteket és a nyolcvanas évek hangulatát. Családi filmestére is ideális választás nagyobb gyerekekkel.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki kizárólag modern, látványorientált sci-fit szeret, annak a régi trükkök csalódást okozhatnak. Kisebb gyerekeknek a korhatár miatt nem ajánlott.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Vissza a jövőbe II. (1989), Ferris Bueller szabadnapja (1986), Bill és Ted zseniális kalandja (1989), Szellemirtók (1984), Idétlen időkig (1993)
Gyakori kérdések
Miről szól a Vissza a jövőbe?
Marty McFly egy őrült feltaláló, Doki időgépével véletlenül 1955-be utazik, ahol meg kell érnie, hogy a szülei egymásba szeressenek, különben ő maga sem fog megszületni.
Hány perces a Vissza a jövőbe?
A film 116 perc hosszú.
Hány éves kortól nézhető a Vissza a jövőbe?
A film 12 éven felülieknek ajánlott.
Ki rendezte a Vissza a jövőbe című filmet?
A filmet Robert Zemeckis rendezte.
Ki játssza Dokit a Vissza a jövőbében?
Emmett Brownt, azaz Dokit Christopher Lloyd alakítja, Marty McFly szerepében pedig Michael J. Fox látható.
Mikor volt a Vissza a jövőbe magyarországi bemutatója?
A film magyar premierje 1987. október 14-én volt.
Megéri újra beszállni az időgépbe?
Egyértelműen igen. A Vissza a jövőbe azon kevés film egyike, ami minden újranézéskor ugyanolyan jó, sőt, felnőttként még több réteget fedez fel benne az ember. Michael J. Fox lendülete, Christopher Lloyd őrült zsenialitása és Robert Zemeckis precíz rendezése együtt olyan szórakoztató filmet adnak ki, amihez a mai napig mérik a műfaj darabjait. Ha még nem láttad, pótold. Ha láttad, nézd meg újra, valakivel, aki még nem ismeri. Az arcát látni a végén maga az élmény.