Zodiákus kritika: David Fincher legcsendesebb, legmélyebbre hatoló rémálma
Van az a fajta thriller, amitől a moziban összerezzensz, és van a Zodiákus, ami három nappal később, a fogmosásnál jut eszedbe, és hirtelen nem akarod lekapcsolni a fürdőszobában a villanyt. David Fincher 2007-es filmje nem a sorozatgyilkosról szól, hanem azokról, akik belebolondulnak a keresésébe. Ma is kevés film ül ennyire mélyen a néző bőre alatt.
Fincher legérettebb filmje: lassú, aprólékos, nyomasztó, és pontosan ettől felejthetetlen.
Zodiákus előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2007. június 7. |
|---|---|
| Rendező | David Fincher |
| Szereplők | Jake Gyllenhaal, Mark Ruffalo, Anthony Edwards, Robert Downey Jr., Chloë Sevigny, Elias Koteas |
| Műfaj | Krimik, Misztikus filmek, Thrillerek |
| Hossz | 158 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Zodiákus, spoilerek nélkül?
San Franciscóban sorozatgyilkos szedi az áldozatait, és nem elég neki, hogy öl: üzeneteket küld több napilapnak is. Ezekből a rejtélyes levelekből kapja a nevét is: Zodiákus. A rendőrség tehetetlen, a nyomok elfolynak, a sajtó pedig egyszerre áldozata és eszköze a gyilkos játékának.
Néhány ember azonban nem engedi el az ügyet. Rendőrök, újságírók, köztük a rámenős riporter, Paul Avery, és egy halk szavú szerkesztőségi rajzoló, Robert Graysmith. Graysmith valami olyasmit lát a kódolt üzenetekben, amit mások nem, és ez a felismerés lassan felemészti. Ami kötelességtudatként indul, abból elvakultság lesz, és a végén már az a kérdés, ki jár közelebb az őrülethez.
A cselekményből ennél többet nem árulok el, és őszintén: nem is kell. A Zodiákus ereje nem a csavarokban van, hanem abban, ahogy az idő telik, és ahogy a szereplők elfáradnak, megkeserednek, megszállottá válnak.
Fincher, aki ezúttal visszafogja magát
Aki a Hetedik után ül le a Zodiákus elé, és hasonló sötét, esős, beteges stilizáltságot vár, meg fog lepődni. Fincher itt szinte aszketikus. Nincs nagy hatásvadászat, nincsenek túlstilizált gyilkossági tablók. Helyette van egy hihetetlenül precíz, hűvös, majdnem dokumentarista rendezés, ami pont a visszafogottságával lesz ijesztő.
A gyilkosságok jelenetei rövidek, szárazak és borzasztóak. Nincs bennük semmi mozis élvezet, és ez szándékos. A film nem akarja, hogy szórakozz a halálon. Azt akarja, hogy érezd a súlyát, aztán nézd végig, ahogy az emberek évekig futnak egy árnyék után.
Fincher ugyanakkor makacs, maximalista alkotó, és ez minden képkockán látszik. Minden iroda, minden folyosó, minden papírhalom a helyén van. A film úgy épül fel, mint egy aktacsomó, amit lapozgatsz, és egyszer csak rájössz, hogy te is benne ragadtál.
Gyllenhaal, Ruffalo, Downey: a megszállottság három arca
Jake Gyllenhaal Robert Graysmith szerepében a film csendes középpontja. Félszeg, kedves, kissé esetlen figura, akinek a szelídsége mögött vasakarat lapul. Gyllenhaal nagyon okosan játssza: nem csinál belőle hőst, inkább egy embert, aki egyszerűen nem tud abbahagyni valamit. Ez néha szerethető, néha kifejezetten idegesítő, és pont ez benne a jó.
Mark Ruffalo David Toschi nyomozóként a film legemberibb alakítását hozza. Fáradt, rutinos, mégis égő zsaru, akinek a frusztrációja szinte tapintható. Mellette Anthony Edwards William Armstrongként a józan társ szerepét viszi, és a kettejük közti kémia teljesen hiteles.
Robert Downey Jr. Paul Averyként egyszerűen lubickol. Szellemes, cinikus, vagány újságíró, aki elsőre a film legszórakoztatóbb figurája, aztán egyre szomorúbbá válik. Ez még a nagy visszatérése előtti Downey, és itt látszik igazán, mennyi energia és sebezhetőség van benne egyszerre.
A mellékszereplők is erősek: Chloë Sevigny Melanie-ként a hétköznapi élet hangja, aki egyre kevésbé fér el Graysmith megszállottsága mellett, Elias Koteas Jack Mulanaxként, Brian Cox pedig Melvin Belliként ad egy-egy emlékezetes színt. John Carroll Lynch Arthur Leigh Allen szerepében pedig olyan jelenlétet hoz, amitől az ember ösztönösen kényelmetlenül fészkelődik a fotelben.
Mi működik benne ennyire jól?
A legnagyobb erénye az, hogy mer másmilyen lenni, mint amit a műfaj elvár. A legtöbb sorozatgyilkosos krimi a megoldás felé rohan. A Zodiákus viszont arról szól, milyen az, amikor a válasz folyamatosan kicsúszik a kezedből.
- A feszültség forrása a bizonytalanság, nem a vér. Egy alagsori jelenet vagy egy telefonhívás ijesztőbb tud lenni, mint bármelyik akciójelenet.
- Az idő múlása kézzelfogható. Látod, ahogy a szereplők öregszenek, ahogy a kapcsolataik szétmállanak, ahogy a lelkesedésből rögeszme lesz.
- A korabeli San Francisco megidézése aprólékos és hiteles, a látvány visszafogott, de minden részlet stimmel.
- A színészi együttes egységes, senki nem lóg ki, mindenki ugyanazt a filmet játssza.
A hangulat a legjobb értelemben ragacsos. Nem ijeszt meg, hanem befészkeli magát. Szerintem ez sokkal nehezebb műfaji teljesítmény, mint egy klasszikus ugrós thriller.
Ahol próbára teszi a türelmed
Nem fogok hazudni: a 158 perces játékidő érződik. A film második fele kifejezetten aprólékos, sok a párbeszéd, a dokumentum, a zsákutca. Aki pörgős nyomozós filmet vár, az könnyen elveszítheti a fonalat, és a tempó lassúsága egy fáradt estén inkább álmosító lehet, mint feszültségkeltő.
Ráadásul a film tudatosan nem adja meg azt az elégtételt, amit a műfaj általában ígér. Ez nekem erény, mert pontosan erről szól: a megszállottság nem feltétlenül vezet célba. De értem, ha valaki frusztráltan áll fel utána. A Zodiákus nem kényeztet, hanem próbára tesz.
Apróbb kritika még, hogy Chloë Sevigny figurája kicsit vázlatos marad, inkább funkció, mint önálló karakter. Ez nem rontja el a filmet, de érezni, hogy a középpontban a férfiak megszállott világa áll, és minden más ennek a háttere.
Miért nézzük még mindig, közel húsz év után?
Mert a Zodiákus kortalan. Az, hogy egy rejtély hogyan tud felzabálni egy életet, ma, a true crime podcastok és internetes amatőr nyomozók korában talán még aktuálisabb, mint 2007-ben volt. Graysmith figurájában sokan magukra ismerhetnek, akik már töltöttek egy éjszakát egy megoldatlan ügy cikkeit olvasgatva.
Fincher későbbi munkáin is érezni ennek a filmnek a lenyomatát: a hideg precizitást, a rögeszmés figurákat, a lassan szorító feszültséget. Számomra a Zodiákus az a pont, ahol a rendező stílusa a legtisztábban kiforrott, és ahol a legkevésbé akart bárkinek megfelelni.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a lassan építkező, atmoszférikus krimiket, a nyomozás részleteit, és nem zavarja őket, ha egy film nem tálcán kínálja a válaszokat.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik pörgős, akciódús thrillert várnak, vagy nem bírják a közel háromórás, párbeszédközpontú filmeket, azoknak hosszú és nyomasztó élmény lehet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Hetedik (1995), Gyilkos ösztön (1992), A bárányok hallgatnak (1991), Fogság (2013), Egy gyilkos emlékei (2003)
Gyakori kérdések
Miről szól a Zodiákus című film?
Egy San Franciscóban gyilkoló sorozatgyilkosról, aki üzeneteket küld napilapoknak, és azokról a rendőrökről, újságírókról, köztük Paul Averyről és Robert Graysmith rajzolóról, akik megszállottan próbálják megfejteni a kilétét.
Hány perces a Zodiákus?
A film 158 perc hosszú.
Mi a Zodiákus korhatár-besorolása, gyerekkel nézhető?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel nem javasolt megnézni a gyilkossági jelenetek és a nyomasztó hangulat miatt.
Ki rendezte a Zodiákust?
A filmet David Fincher rendezte.
Kik szerepelnek a Zodiákusban?
Jake Gyllenhaal (Robert Graysmith), Mark Ruffalo (David Toschi), Robert Downey Jr. (Paul Avery), Anthony Edwards (William Armstrong), Chloë Sevigny (Melanie), Elias Koteas, John Carroll Lynch és Brian Cox.
Mikor volt a Zodiákus magyarországi bemutatója?
A film premierje 2007. június 7-én volt.
Megéri rászánni egy teljes estét a Zodiákusra?
Igen, de csak ha tényleg rászánod. Ez nem háttérfilm vasaláshoz, és nem is egy laza péntek esti thriller. A Zodiákus figyelmet kér, türelmet, és cserébe olyan élményt ad, ami napokig veled marad. Fincher itt nem a gyilkost üldözi, hanem azt mutatja meg, mit tesz a keresés az emberrel. Szerintem ez a műfaj egyik csúcsa, és a rendező legjobb filmjei között is az élmezőnyben van. Kapcsold le a telefont, főzz egy kávét, és hagyd, hogy lassan behúzzon.