Agyagpofa előzetes kritika: a hollywoodi csillag, aki szörnnyé olvad
Ritka, hogy egy szörnyfilm szinopszisában a legijesztőbb szó a szerelem. Az Agyagpofa egy hollywoodi csillag széteséséről mesél, akiből titokzatos kísérletek nyomán bosszúszomjas lény lesz, és ez a felállás nálam azonnal megnyomta az összes vészcsengőt, a jó értelemben. Október 22-én kiderül, hogy James Watkins tényleg a test és a lélek horrorját hozza-e el, vagy csak egy újabb gumiszörnyet.
Papíron az ősz egyik legmerészebb horrorja, amely a rendező múltja alapján inkább a gyomrodat, mint a szemedet fogja megdolgoztatni.
Agyagpofa előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. október 22. |
|---|---|
| Rendező | James Watkins |
| Szereplők | Max Minghella, Naomi Ackie, Eddie Marsan, Tom Rhys Harries, David Dencik, Francesca Corney |
| Műfaj | Horrorfilmek |
| Korhatár | 1016 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Egy csillag, aki szó szerint elveszíti az arcát
A hivatalos leírás nem szaporítja a szót, és szerintem ez jó jel. Adott valaki, aki egykor Hollywood fénylő csillaga volt, és akiből bosszúszomjas szörny lesz. A főszereplő elveszíti önmagát, eltűnik belőle az ember, és ami a legkegyetlenebb: elkopik belőle a legféltettebb érzése, a szerelem. Mindezt titokzatos tudományos kísérletek indítják el, amelyek egy hátborzongató, sötét világba juttatják.
Ennyi a tény, és többet nem is akarok ráhúzni. Ami viszont ebből a pár mondatból kiolvasható, az nagyon izgat: ez nem a klasszikus "jön a szörny, menekülünk" felállás. Itt a szörny maga a főhős, és a horror belülről indul. Nem az a kérdés, ki fog meghalni, hanem az, hogy mennyi marad meg valakiből, aki fokozatosan elfelejti, miért is szeretett valaha.
Az agyag mint motívum zseniálisan egyszerű: formálható, gyúrható, bármivé alakítható, és pont ettől nincs saját alakja. Hollywoodról ennél pontosabb metaforát nehéz kitalálni. A cím alapján a DC-képregényekből ismert Batman-ellenfél, Agyagpofa neve is beugorhat, de a brief alapján ez a film elsősorban horrorként és egy ember tragédiájaként akar működni, nem szuperhősös csihi-puhiként.
James Watkins, a kellemetlen percek mestere
Ha engem kérdeztek, a legerősebb érv a film mellett a rendező neve. James Watkins az a fajta alkotó, aki nem ijesztget, hanem nyomaszt. Az Eden Lake a mai napig az egyik legkegyetlenebb brit thriller, amit láttam, olyan film, amitől napokig rossz a szád íze. A fekete ruhás nő klasszikus kísértethistória volt, tele fojtott levegővel és régimódi hangulattal, a Speak No Evil amerikai változatával pedig megmutatta, hogy a társasági kínosság és a nyílt erőszak közti vékony határvonalat is remekül tudja kezelni.
Ami ezekben közös: Watkinst az érdekli, mi történik az emberrel, amikor a civilizált máz lepereg róla. Pontosan ez az Agyagpofa alapanyaga is. Egy sztár, aki addig a felszínből, a képből, az arcából élt, és most ezt veszíti el. Nehéz elképzelni ennél jobb párosítást rendező és téma között.
Egy dolgot viszont nem tudunk: hogy Watkins mennyire érzi otthon magát a nagyobb léptékű, effektekre épülő horrorban. Eddig inkább a visszafogott, földhözragadt rettegés volt az erőssége. Ha ezt át tudja menteni egy átváltozós szörnyfilmbe, nagy dobás lesz. Ha az effektek elviszik a hangsúlyt, elveszhet az, amiben a legjobb.
Egy szereposztás, amelyben nincs gyenge láncszem
A szereplőlista nem a plakáton csillogó szupersztárokról szól, hanem megbízható, karakteres színészekről, és ez szerintem tudatos döntés.
- Max Minghella A szolgálólány meséjéből lehet ismerős, ahol pont azt a fajta belső vívódást hozta, amelyre egy ilyen történetnek szüksége van.
- Naomi Ackie az elmúlt évek egyik legizgalmasabb felfutása, a Mickey 17 és a Pislogj kettőt után nála alig van jobb választás egy olyan szerephez, amely érzelmi súlyt kell, hogy adjon egy horrornak.
- Eddie Marsan az a színész, aki öt perc alatt is képes nyomot hagyni. Ha egy filmben valakinek kétes erkölcsű, kimért fenyegetést kell sugároznia, ő ösztönösen jó választás, bár hogy itt kit játszik, azt még nem tudjuk.
- Mellettük Tom Rhys Harries, David Dencik, Francesca Corney, Wil Coban és Jake Curran egészíti ki a stábot.
Hogy ki kit alakít, azt a brief nem árulja el, ezért én sem találgatok. Annyi biztos, hogy ebben a csapatban mindenki képes visszafogottan, apró gesztusokkal dolgozni, és egy olyan filmben, ahol a lényeg az ember lassú eltűnése, ez aranyat ér.
Ami miatt nagyon jó lehet
A body horror az utóbbi években újra reneszánszát éli, és nem véletlenül. A testünk ma folyamatos szemle alatt áll: filterek, beavatkozások, a fiatalság hajszolása. Egy film, amely egy hollywoodi csillag fizikai és lelki szétmállásáról szól, pont ebbe az idegpályába szúr bele. A Szubsztancia megmutatta, hogy a közönség vevő az ilyen kegyetlenül őszinte, groteszk tükörre.
A másik erős pont a szerelem. Ritkán írok le egy horror kapcsán, hogy a romantikus szál miatt várom, de itt ez lehet a kulcs. A legnagyobb borzalom nem az, ha valakiből szörny lesz, hanem ha közben tudja, mit veszít el. Ha Watkins ezt a tudatosságot meg tudja tartani, akkor a film nem csak ijesztő, hanem fájdalmas is lesz, és a legjobb horrorok mindig fájnak egy kicsit.
És ott van a gyakorlati effektek reménye. Egy agyagszerű, formálódó lény szinte könyörög a kézzel készített, tapintható trükkökért. Ha a film ebbe az irányba megy, az a műfaj kedvelőinek ünnep lesz.
Ahol elcsúszhat
Most jön az ünneprontás. A "titokzatos tudományos kísérletek" kifejezés kétélű fegyver. Lehet belőle feszes, klausztrofób történet, de lehet belőle egy csomó magyarázkodás laborköpenyes figurák szájából, ami megöli a rejtélyt. Az ilyen filmek gyakran ott vérzenek el, amikor mindent el akarnak magyarázni.
A másik kockázat a bosszúszál. A "bosszúszomjas szörny" könnyen átbillenhet egy sima leszámolós slasherbe, ahol a tragikus hős egyszerű gyilkológéppé válik, és a film elfelejti, hogy miért is kezdtünk el izgulni érte. Ha a harmadik felvonás csak sorban kipipált áldozatokról szól, az kár lenne ezért az alapötletért.
Végül a cím. Akinek a név a képregényes gonoszt idézi, az könnyen egészen más filmet vár, mint amit kap. Én azt mondom, menjetek be horrorra számítva, ne szuperhős-akcióra, és akkor nem ér csalódás.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a lélektani mélységű body horrort, a lassan építkező, nyomasztó hangulatot, és akik James Watkins korábbi filmjeitől is libabőrösek lettek.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik könnyed, ugrásokra épülő borzongást vagy pörgős képregényes akciót várnak, illetve akik nem bírják a groteszk, testi átváltozásokat.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A légy (1986), A szubsztancia (2024), Videodrome (1983), Eden Lake (2008), Joker (2019)
Gyakori kérdések
Mikor jelenik meg az Agyagpofa a mozikban?
A magyar premier dátuma 2026. október 22.
Miről szól az Agyagpofa?
Egy egykori hollywoodi csillagról, akiből titokzatos tudományos kísérletek nyomán bosszúszomjas szörny lesz, miközben fokozatosan elveszíti önmagát és a szerelem érzését is.
Ki rendezte az Agyagpofát?
A filmet James Watkins rendezte.
Kik szerepelnek az Agyagpofában?
A szereplők között van Max Minghella, Naomi Ackie, Eddie Marsan, Tom Rhys Harries, David Dencik, Francesca Corney, Wil Coban és Jake Curran.
Gyerekkel nézhető az Agyagpofa?
Nem, a film korhatár-besorolása szerint 16 éven felülieknek szól, és horrorként felnőtt nézőknek készült.
Megéri bekészíteni a jegyet október 22-re?
Szerintem igen, és nem is kicsit. Az Agyagpofa olyan alapötletre épül, amelyből vagy az év egyik legemlékezetesebb horrorja lesz, vagy egy tisztességes, de felejthető szörnyfilm, a középút itt nehezen elképzelhető. A rendező eddigi pályája és a szereposztás minősége alapján én az előbbire tippelek. Ha szereted, amikor egy horror nem a sötét sarkokból ugrik rád, hanem lassan beköltözik a bőröd alá, ezt a filmet ne hagyd ki. Várható értékelésem: erős 8 pont a tízből, azzal a kikötéssel, hogy a harmadik felvonásnak is bírnia kell a tétet.