Behemoth! előzetes kritika: Tony Gilroy csellóval a kezében tér vissza Los Angelesbe
Amikor Tony Gilroy neve egy zenés filmdráma plakátján bukkan fel, az ember kétszer is megnézi, jól látja-e. A Michael Clayton és az Andor alkotója egy hazatérő csellista történetével jelentkezik, és a szereposztás olyan, mintha valaki kedvenc színészeinek listájából válogatott volna. A Behemoth! december 3-án érkezik a mozikba, mi pedig már most elmondjuk, miért várjuk annyira.
Gilroy és egy meglepően színes szereposztás miatt ez lehet a december egyik legérdekesebb mozija, de a homályos szinopszis mögött ugyanúgy rejtőzhet remekmű, mint önmagába forduló művészfilm.
Behemoth! előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. december 3. |
|---|---|
| Rendező | Tony Gilroy |
| Szereplők | Pedro Pascal, Olivia Wilde, Eva Victor, Matthew Lillard, Margarita Levieva, Will Arnett |
| Műfaj | Filmdrámák |
| Hossz | 124 perc |
| Korhatár | 1012 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy csellista, húsz év és egy város, ami közben megváltozott
A hivatalos leírás szűkszavú, de a lényeget megadja: Alex Serian tehetséges csellista, aki húsz év távollét után tér vissza szülővárosába, Los Angelesbe. Az ő életét mindig a zene vitte, egy mindent magával ragadó, szüntelenül áradó folyamként, és most ez a folyam olyan kalandok felé sodorja, amelyek örökre megváltoztatják.
Ennél többet nem tudunk, és őszintén szólva ez így van jól. A hazatérés története a filmtörténet egyik legősibb alapsémája: a főhős visszamegy oda, ahonnan elmenekült, és kiderül, hogy sem ő, sem a hely nem az, aminek emlékezett. Húsz év hatalmas idő, egy egész élet fér bele. Ami engem igazán felcsigáz, az a „kalandok” szó. Egy klasszikus zenész drámájától inkább csendes, belső vívódást várnánk, nem kalandot. Ha Gilroy ide valami mozgalmasabbat, váratlanabbat tervez, az nagyon izgalmas irány lehet.
A cím is sokat ígér. A felkiáltójeles Behemoth! bármi lehet: egy hatalmas hangszer gúnyneve, egy személyiség jellemzése, maga Los Angeles, vagy valami, amire most még nem is gondolunk. Hogy melyik, azt majd decemberben tudjuk meg.
Tony Gilroy, a pontos ember, aki most kiengedheti a hangját
Gilroy az a fajta alkotó, akit a közönség néha név szerint sem ismer, pedig látta a munkáit. Ő volt a Bourne-filmek egyik kulcsfontosságú forgatókönyvírója, rendezőként a Michael Clayton-nal tette le a névjegyét, az utóbbi évek egyik legjobbnak tartott sorozata, az Andor pedig szintén az ő keze munkája. Ami ezekben közös: a precizitás. Gilroy párbeszédei élesek, a jelenetei feszesek, a szereplői okosak, és sosem kezeli a nézőt hülyeként.
Éppen ezért furcsa és vonzó a párosítás. Egy zenei dráma, amely a szinopszis szerint áradásról, sodródásról szól, elsőre nem az a terep, ahol egy ennyire kontrollált filmes otthon érzi magát. Lehet, hogy pontosan ez a lényeg: amikor egy precíz rendező végre megengedi magának, hogy a film lélegezzen. Ha ez sikerül, nagyon különleges dolog születhet. Ha nem, akkor kaphatunk egy túlírt, okos, de hideg filmet egy olyan témáról, ami melegséget kíván.
Én az előbbire fogadok. Gilroy eddigi munkáiban mindig is ott volt az érzelmi mag, csak hűvös felszín alá rejtette.
Pedro Pascal és egy furcsán zseniális banda
A szereposztás az a pont, ahol az ember felhúzza a szemöldökét, aztán elmosolyodik. Pedro Pascal a The Last of Us és a The Mandalorian óta az a színész, akire bármit rá lehet bízni, és egy fáradt, de melegszívű karakterben kevesen tudnak nála jobbat. Hogy ki kit alakít, azt a hivatalos anyagok egyelőre nem árulják el, úgyhogy találgatni nem fogok, csak annyit mondok: Pascal mindenképp a film egyik húzóereje lesz.
Mellette ott van Olivia Wilde, aki rendezőként is bizonyított, és színészként rég kapott olyan anyagot, amiben igazán megmutathatná magát. Eva Victor az utóbbi idő egyik legérdekesebb független hangja, az ő jelenléte azt sugallja, hogy a film nem csak sztárparádé lesz.
Aztán jön a meglepetéscsomag: Matthew Lillard, akit sokan a Sikoly óta szeretnek, Will Arnett, a Bukott angyalok... bocsánat, az Arrested Development nagy kedvence, és Hank Azaria, akinek a hangját a Simpson család révén szinte mindenki ismeri. A sort Margarita Levieva, Adam Rose, Stephanie Sigman és a Poltergeist sztárjaként emlékezetes JoBeth Williams egészíti ki.
Ez a lista első ránézésre eklektikus, sőt kicsit őrült. Komikusok, karakterszínészek, drámai sztárok egy filmben. Pont ezért gondolom, hogy a Behemoth! nem lesz egyhangúan komor dráma. Egy ilyen gárdával a hangulat a fanyar humortól a szívszorító pillanatokig bármerre kileng.
Zene, ami nem háttér, hanem főszereplő
Egy csellistáról szóló filmben a zene nem kísérőelem, hanem a történet gerince. A cselló különösen hálás hangszer erre: mély, emberi hangja van, néha szinte beszél. Ha a hangkeverés és a zenei rész jól sikerül, a moziteremben ez a film fizikailag is hatni fog. Ezért is adtam előre ilyen magas várható pontot a zenére és hangra, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy ilyen témájú filmnél ezen spóroljanak.
A zenei drámák legjobbjai, mint a Whiplash vagy a Tár, megmutatták, hogy a klasszikus és a jazz zenéről szóló filmek lehetnek pattanásig feszültek, sőt kifejezetten izgalmasak. A Behemoth! leírása inkább a sodródást, a belső utazást hangsúlyozza, mint a megszállott versengést, de ki tudja, Gilroy keze alatt ez is kaphat éles éleket.
Hol csúszhat el a dolog?
Legyünk őszinték, a kockázat is megvan. A szinopszis szándékosan homályos, és a „folyamként áradó zene” típusú megfogalmazás könnyen jelezhet egy olyan filmet, amely inkább hangulatokból, mint történetből építkezik. A 124 perces játékidő nem extrém, de egy lassan csordogáló drámánál ez már érezhető lehet.
A másik veszély a túl nagy szereposztás. Tíz ismert név egy kétórás filmben azt jelenti, hogy valaki biztosan rövidebbre fog kerülni, mint szeretnénk. Ha Will Arnett vagy Hank Azaria csak két jelenetben villan fel, az kicsit bosszantó lesz.
Végül ott a hangnem kérdése. Egy hazatérés-dráma, kalandokkal, komikus színészekkel és egy kontrollmániás rendezővel: ez vagy csodálatosan összeáll, vagy szétesik. Középút itt nehezen elképzelhető, és ezt én kifejezetten izgalmasnak tartom.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a karaktervezérelt, felnőtt drámákat, Tony Gilroy rajongóinak és mindenkinek, aki Pedro Pascalt bármiben megnézné. A zenekedvelőknek kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik pörgős akciót vagy egyértelmű műfaji filmet várnak, azok valószínűleg türelmetlenek lesznek egy kétórás, belső utazásra épülő drámán.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Tár (2022), Whiplash (2014), Michael Clayton (2007), Llewyn Davis világa (2013)
Gyakori kérdések
Mikor jelenik meg a Behemoth! a mozikban?
A Behemoth! hazai premierje 2026. december 3.
Miről szól a Behemoth!?
Alex Serian tehetséges csellista húsz év után tér haza Los Angelesbe, ahol a zene olyan kalandok felé sodorja, amelyek örökre megváltoztatják az életét.
Ki rendezte a Behemoth! című filmet?
A filmet Tony Gilroy rendezte, a Michael Clayton és az Andor alkotója.
Kik szerepelnek a Behemoth!-ben?
A szereplők között van Pedro Pascal, Olivia Wilde, Eva Victor, Matthew Lillard, Margarita Levieva, Will Arnett, Hank Azaria, Adam Rose, JoBeth Williams és Stephanie Sigman.
Hány perces a Behemoth!?
A film játékideje 124 perc.
Milyen korhatár-besorolást kapott a Behemoth!?
A film 12 éven felülieknek ajánlott besorolással érkezik.
Megéri decemberben beülni egy csellista hazatérésére?
Előre szólok: ez nem lesz az a film, amit fél szemmel nézel a telefonod mellett. A Behemoth! mindenből, amit tudunk róla, egy figyelmet és türelmet kívánó, de jó eséllyel bőkezűen jutalmazó dráma lesz. Tony Gilroy még nem adott ki a kezéből langyos munkát, Pedro Pascal pedig olyan formában van, hogy szinte bármit el tudna adni nekünk.
A várható értékelésem bátran felfelé húz, mert ennyi tehetség egy helyen ritkán szokott teljesen mellémenni. A homályos szinopszis és a vegyes szereposztás miatt van benne egy kis rulett, de pont ettől érzem úgy, hogy decemberben ez lesz az a film, amiről a legtöbbet fogunk vitatkozni. Én ott leszek az első vetítések egyikén, és ha szereted a felnőtteknek szóló, zenével átitatott drámákat, szerintem te is ott leszel.