Gatto előzetes kritika: Enrico Casarosa újra mesélni készül, és mi már most dorombolunk
Van az a fajta rendező, akinek a nevét elég meglátni a plakáton, és az ember már kapkodja a zsebkendőt. Enrico Casarosa nekem pontosan ilyen, ezért a Gatto 2027. március 4-i bemutatója a naptáramban vastag piros keretet kapott. Ez előzetes kritika: a filmet még senki nem láthatta, de a hozzávalók alapján bőven van miről beszélni.
Ha Casarosa hozza a formáját, a Gatto 2027 tavaszának egyik legmelegebb, legszerethetőbb animációs filmje lehet.
Gatto előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2027. március 4. |
|---|---|
| Rendező | Enrico Casarosa |
| Műfaj | Animációs filmek |
| Korhatár | 1006 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek, Japán filmek |
Egy macska a címben, és máris figyelünk
A Gatto olaszul macskát jelent, és ennél kedvesebb, egyszerűbb címet nehéz lenne kitalálni egy animációs filmnek. Rögtön érezni belőle valami mediterrán, napfényes, kicsit nosztalgikus hangulatot, ami ráadásul tökéletesen illik a rendezőhöz. Hogy pontosan miről szól majd a film, azt a rendelkezésre álló információk alapján nem tudom megmondani, és nem is fogok kitalálni semmit. Ami biztos: animációs filmről van szó, amely amerikai és japán együttműködésben készül, a magyar mozikba pedig 2027. március 4-én érkezik.
Őszintén szólva ez a kevés is elég ahhoz, hogy fészkelődjek a székemben. Egy macskás cím, egy szerző, akinek a stílusát szeretem, és egy olyan nemzetközi háttér, ami az animáció két nagyhatalmát köti össze. Nem rossz kiindulópont.
Enrico Casarosa: a rendező, aki a nyarat is animálni tudja
Casarosa nevét a legtöbben a Luca révén ismerhetik, ami szerintem az elmúlt évek egyik legalulértékeltebb animációs filmje volt. Nem akart világot megváltani, nem akart húszrétegű mitológiát építeni: egyszerűen egy barátságról mesélt, olyan könnyedséggel és melegséggel, amitől az ember utána napokig fagylaltot akart enni a tengerparton. Korábban a La Luna című rövidfilmmel is bizonyította, hogy pár perc alatt is tud varázslatot csinálni, szöveg nélkül, csak képpel és hangulattal.
Casarosa erőssége szerintem az, hogy nem fél a kicsi, személyes történetektől. Nála a hangsúly a gesztusokon, a ritmuson, a színeken van, és nem a harsány poénokon. Ez manapság, amikor a legtöbb nagy stúdióanimáció túlpörgetett, túlbeszélt és túlzsúfolt, kifejezetten üdítő. Ha a Gatto ugyanezt az érzékenységet hozza, akkor nem egy újabb gyártósori családi filmet kapunk, hanem valami sokkal személyesebbet.
Amerika és Japán egy vásznon: mit hozhat ez a párosítás?
A gyártó országok listáján az amerikai mellett ott a japán is, és ez nekem azonnal szöget ütött a fejembe. A japán animációs hagyomány, gondoljunk csak Mijazaki Hajao filmjeire, egészen más tempóban és más érzékenységgel mesél, mint a hollywoodi iskola. Ott a csend, a várakozás, a hétköznapi pillanatok szépsége legalább annyira fontos, mint maga a cselekmény.
Casarosáról amúgy is sokszor elmondták, hogy erősen hatott rá a japán animáció, és a Luca egyes képsorain ez szerintem látszott is. Hogy a Gatto esetében a japán részvétel pontosan mit jelent a gyakorlatban, azt nem tudom. De ha csak egy kis szelet is átjön abból a nyugodt, szemlélődő varázsból, ami a legjobb japán animéket jellemzi, akkor itt egy nagyon különleges keverék születhet. Én titokban erre szurkolok.
Ami miatt már most bízom benne
Lássuk, mi szól a Gatto mellett, még mielőtt egyetlen képkockát láttunk volna belőle a moziban:
- A rendező kézjegye. Casarosa eddigi munkái alapján valószínű, hogy a film inkább szívvel, mint hangerővel akar hatni.
- A macska mint főszereplő típus. Az animáció története tele van emlékezetes cicákkal, és a macska mint figura egyszerre vicces, titokzatos és szeretni való. Ennél hálásabb alapanyag ritkán akad.
- A vizuális lehetőségek. Egy macska mozgása, kecsessége, lustasága és hirtelen mozdulatai az animátorok álmai. Ebből gyönyörű, játékos képsorok születhetnek.
- A nemzetközi háttér. Az amerikai és japán együttműködés frissebb, kevésbé kiszámítható stílust hozhat.
A látványra adott magas várható pontszámom is ebből fakad: Casarosa eddig sosem okozott csalódást vizuálisan, és nem látom, miért pont most kezdené.
Hol csúszhat el a mancs?
Persze nem lennék tisztességes, ha csak ömlengenék. Van néhány kockázat is, amire érdemes felkészülni.
Az egyik, hogy a Casarosa féle szelídség könnyen átcsúszhat langyosságba. A Lucát is érte olyan kritika, hogy túl kicsi, túl egyszerű, túl biztonságos. Én ezt nem éreztem gyengeségnek, de értem, ha valaki több tétet, nagyobb drámát vár egy mozifilmtől. Ha a Gatto is ebbe az irányba megy, lesz, akinek kevés lesz.
A másik kockázat a közös produkciókban rejlik: két különböző filmes kultúra találkozása ugyan izgalmas, de ha nem jól keverik, a végeredmény egyik közönségnek sem lesz igazán az övé. Kicsit túl amerikai a japán rajongóknak, kicsit túl lassú a hollywoodi ritmushoz szokottaknak. Ez a veszély mindig ott lebeg az ilyen projektek felett.
Végül pedig ott a legnagyobb ismeretlen: magáról a történetről egyelőre szinte semmit nem tudunk. A történet pontszáma ezért óvatosabb nálam. Lehet, hogy a film egy csodálatos, mély mese lesz, de lehet, hogy egy szép, de felejthető kis anekdota. Erre csak a premier ad választ.
Mire készüljön a néző márciusban?
Ha a rendező eddigi útja alapján tippelek, akkor valószínűleg nem egy akcióval túltömött, poénzuhatagos családi mozi vár ránk, hanem egy hangulatos, érzelmes, vizuálisan gazdag animációs film. Olyan, amit gyerekként is élvezni lehet, de felnőttként esetleg még jobban, mert a finomabb rétegei csak akkor nyílnak meg igazán, ha az ember már maga mögött hagyott néhány nyarat.
Hogy ez a tipp mennyire jön be, azt 2027. március 4-én megtudjuk. Addig én azt javaslom, aki még nem látta, nézze meg a Lucát, mert az a legjobb ízelítő abból, hogyan gondolkodik Casarosa a mozgóképről. Aki pedig a japán animáció felől érkezik, annak a Gatto igazi kíváncsiság tárgya lehet: vajon mennyi marad meg abból a hagyományból egy nemzetközi koprodukcióban?
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szerették a Lucát, rajonganak a hangulatos, szívmelengető animációért, vagy kíváncsiak, mi sül ki egy amerikai és japán közös animációs filmből. És persze minden macskabarátnak.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik pörgős, akcióközpontú, nagy tétű animációs kalandot várnak, mert Casarosa eddig inkább a csendesebb, finomabb mesélés felé hajlott.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Luca (2021), Chihiro Szellemországban (2001), Porco Rosso (1992), Flow (2024), Coco (2017)
Gyakori kérdések
Mikor jelenik meg a Gatto a magyar mozikban?
A Gatto bemutatója 2027. március 4-én lesz.
Ki rendezte a Gatto című filmet?
A film rendezője Enrico Casarosa, akit sokan a Luca című animációs filmről ismerhetnek.
Milyen műfajú film a Gatto?
A Gatto animációs film.
Melyik ország gyártotta a Gattót?
A film amerikai és japán közös produkció.
Mit jelent a Gatto cím?
A gatto olasz szó, jelentése macska.
Megéri már most bekarikázni március 4-ét?
Szerintem igen. A Gatto körül egyelőre több a kérdőjel, mint a válasz, de a rendező személye és a különleges amerikai és japán háttér bőven elég ahhoz, hogy komolyan vegyük. Casarosa eddig mindig azt bizonyította, hogy a kis történetekben is óriási érzelmek lakhatnak, és ha ez most is sikerül neki, a Gatto olyan film lesz, amire évek múlva is mosolyogva gondolunk vissza. Várható értékelésem óvatosan magas: nem ígérek csodát, de nagyon szeretném, ha a premier után bátran felfelé kerekíthetnék.