Street Fighter előzetes kritika: Ryu és Ken visszatér, és ezúttal talán végre megkapják a filmet, amit megérdemelnek
Harminc évnyi szégyent kell lemosnia egy filmnek, amely egy olyan játékból készül, amit mindenki ismer, de a mozivászonra eddig senki nem tudta rendesen átültetni. A 2026-os Street Fighter 1993-ba repít vissza, egy csapat pankrátorral, egy rapperrel és egy komikussal a stáblistán, és pont ez a furcsa keverék adja a reményt. Ez nem kritika a megnézett filmről, hanem előzetes: mire számíthatunk, és miért izgulok érte jobban, mint kellene.
Papíron a legbátrabb és legőrültebb Street Fighter adaptáció, ami valaha készült, és ha a rendező merít a saját anarchikus humorából, akár a műfaj ritka sikertörténete is lehet.
Street Fighter előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. október 15. |
|---|---|
| Rendező | Kitao Sakurai |
| Szereplők | Noah Centineo, Andrew Koji, Callina Liang, Joe Anoa'i, David Dastmalchian, Cody Rhodes |
| Műfaj | Akciófilmek |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Két régi barát, egy torna és egy összeesküvés
A történet 1993-ban játszódik, ami önmagában zseniális húzás: ez a Street Fighter II aranykora, a játéktermek, a pénzbedobós gépek és a kézből kézbe adott kombó-titkok időszaka. A film két elidegenedett utcai harcost állít a középpontba: Ryut, akit Andrew Koji alakít, és Ken Masterst, akit Noah Centineo játszik. A két férfi útjai valamikor szétváltak, most azonban újra ringbe kell szállniuk.
A katalizátor a titokzatos Chun-Li (Callina Liang), aki beszervezi őket a következő Világ Harcosa Versenyre. A hivatalos leírás szerint ez az öklök, sorsok és indulatok véres összecsapása lesz, de a királyok csatája mögött halálos összeesküvés lapul. Ez arra kényszeríti a hőseinket, hogy egymással és a saját múltjuk démonjaival is szembenézzenek. Hogy pontosan ki áll a szálak mögött, azt a hivatalos szinopszis nem árulja el, és én sem fogok találgatni. A végén pedig, ahogy a leírás nagyon helyesen fogalmaz: ha nem sikerül, akkor GAME OVER.
Őszintén? Ez egy klasszikus verekedős torna film alapszerkezete, nagyjából ugyanaz a csontváz, amire a nyolcvanas és kilencvenes évek harcművészeti filmjei épültek. És ez nem baj. Egy Street Fighter filmtől nem Shakespeare-t várok, hanem szívet, humort és olyan verekedést, amitől a mozi széke is beleremeg.
A szereposztás: pankrátorok, rapperek és egy igazi akciósztár
A stáblista első ránézésre úgy néz ki, mintha valaki egy őrült fantasy draftot játszott volna, és pont ezért szeretem. Andrew Koji az egyik legjobb választás, amit Ryu szerepére el tudok képzelni: a Warrior című sorozatban bebizonyította, hogy a harcjelenetek és a csendes, belső feszültség egyaránt megy neki. Noah Centineo a romantikus vígjátékokból lett ismert, és a Ken szerephez kell pont az a laza, kicsit nagyképű báj, ami neki magától jön. Ha a kettejük közötti kémia működik, a film fele már nyert ügy.
Callina Liang kapja talán a legnehezebb feladatot: Chun-Li a videojáték történelem egyik legikonikusabb női karaktere, és a rajongók rendkívül szigorúak lesznek vele. A mellékszereplők között ott van két pankrátor szupersztár, Joe Anoa'i, akit a közönség Roman Reignsként ismer, és Cody Rhodes. Mindkettőjüknek megvan a fizikai jelenléte egy verekedős filmhez, és a pankráció színpadi, túltolt teátralitása meglepően jól illik a Street Fighter világához.
Ott van még David Dastmalchian, aki bármilyen filmben képes kellemetlenül hátborzongató lenni, valamint Andrew Schulz és Eric André, akik a komikus oldalt erősítik. Vidyut Jammwal az indiai akciófilmek egyik legkomolyabb harcművésze, és bevallom, az ő jelenlététől várom a legtöbb igazi, kézzel fogható koreográfiát. És hát a hab a tortán: 50 Cent. Hogy ki kit játszik pontosan a fentiek közül, azt most nem részletezem, mert a briefben nincs benne, de a névsor maga ígéret arra, hogy ez a film nem fogja magát halálosan komolyan venni.
Kitao Sakurai: a legváratlanabb, de talán a legjobb rendező választás
Itt jön az a pont, ahol a legtöbben felhúzzák a szemöldöküket. Kitao Sakurai nem klasszikus akciórendező. Ő a Bad Trip című rejtett kamerás vígjáték mögött állt, amelyben Eric André is szerepelt, és az Eric André Show abszurd, anarchikus világához is köze volt. Elsőre ez furcsán hangzik egy verekedős blockbuster élén.
Csakhogy szerintem pont ez a kulcs. A Street Fighter sosem volt komor, realista történet. Ez egy olyan játék, ahol egy zöld bőrű, elektromossággal szikrázó vadember verekszik egy jógamesterrel, aki kinyújtja a karját a fél pályán át. A korábbi adaptációk egyik nagy hibája az volt, hogy vagy túl komolyan vették magukat, vagy rossz értelemben lettek nevetségesek. Egy olyan rendező, aki érti a tudatos abszurditást és a komédia ritmusát, megtalálhatja azt a hangot, ahol a film röhejesen szórakoztató, de nem röhejesen rossz.
A kockázat persze ugyanitt van: ha a humor felülírja a tétet, és a verekedések csak poénok közötti töltelékek lesznek, akkor a hardcore rajongók csalódni fognak.
A nagy árnyék: a korábbi Street Fighter filmek
Muszáj beszélni a múltról, mert a rajongók is erről fognak. Az 1994-es Street Fighter, Jean-Claude Van Damme főszereplésével, mára kultfilm lett, de jórészt azért, mert annyira őrülten rossz, hogy már jó. Raul Julia Bisonként legendás, a film maga viszont alig hasonlított a játékra. A 2009-es Street Fighter: Chun-Li legendája pedig gyakorlatilag nyomtalanul tűnt el, és senki nem sírt utána.
Ehhez képest a mostani film több dolgot is jobban csinál már papíron. A korszakos díszlet, a két férfi barátságára fókuszáló történet és egy olyan szereposztás, amelyben valódi harcosok és testes pankrátorok is vannak, mind azt jelzi, hogy az alkotók értik, mitől működik a játék. A Mortal Kombat 2021-es újraindítása megmutatta, hogy a műfajban van élet, de azt is, hogy a látványos kivégzések kevesek, ha a karakterek üresek. Remélem, itt ezt a leckét megtanulták.
Mi mehet félre? A kockázatok listája
Hiába vagyok lelkes, nem vagyok vak. Ezek azok a pontok, ahol a film elcsúszhat:
- Túl sok szereplő: tíz ismert név, és mindegyiknek jár egy pillanat. A karakterközpontú játékok adaptációinál gyakori hiba, hogy mindenki kap két jelenetet, de senki nem kap igazi ívet.
- A hangnem: a vígjátékos rendező és a véres torna ígérete között könnyen elveszhet az egyensúly.
- A koreográfia: ha a harcok túlvágottak és sötétek, a film elbukik, bármennyire jó is a humor.
- A rajongói elvárások: mindenki a saját kedvenc karakterét akarja látni, és ezt lehetetlen mindenkinek kielégítően teljesíteni.
A 16-os korhatár viszont jó jel. Azt mutatja, hogy a véres összecsapás nem csak marketingszöveg, és a film nem lett kilúgozva egy családbarát kategóriára.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik gyerekként a játékterem gépei előtt ütötték a gombokat, és azoknak, akik szeretik a túltolt, öntudatosan szórakoztató akciófilmeket pankrátorokkal és nagy egóval.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik komoly, földhözragadt harcművészeti drámát várnak, vagy akiket zavar a tudatos abszurditás, valószínűleg forgatni fogják a szemüket.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Mortal Kombat (2021), Mortal Kombat (1995), Street Fighter (1994), Bad Trip (2021)
Gyakori kérdések
Mikor jelenik meg a Street Fighter film a mozikban?
A magyar mozibemutató 2026. október 15.
Miről szól a 2026-os Street Fighter?
1993-ban két elidegenedett utcai harcos, Ryu és Ken Masters újra harcba száll, amikor Chun-Li beszervezi őket a Világ Harcosa Versenyre. A torna mögött azonban halálos összeesküvés áll, amely a múltjukkal is szembesíti őket.
Hány éves kortól nézhető a Street Fighter?
A film 16 éven felülieknek ajánlott.
Gyerekkel nézhető a Street Fighter?
Nem igazán. A 16-os korhatár és a véres összecsapásokat ígérő leírás alapján kisebb gyerekeknek nem való.
Ki rendezte az új Street Fighter filmet?
A filmet Kitao Sakurai rendezte.
Kik a Street Fighter főszereplői?
Ryut Andrew Koji, Ken Masterst Noah Centineo, Chun-Lit Callina Liang alakítja. A stábban szerepel még Joe Anoa'i, David Dastmalchian, Cody Rhodes, Andrew Schulz, Eric André, Vidyut Jammwal és 50 Cent is.
Bedobjuk az érmét erre a menetre?
Igen, és nem is gondolkodom rajta sokat. A Street Fighter filmes múltja olyan mélyen van, hogy innen csak felfelé lehet menni, de ez a film nem csak ennyiből él. A 1993-as díszlet, Andrew Koji és Noah Centineo párosa, egy szokatlan, abszurd humorra érzékeny rendező és egy olyan mellékszereplőgárda, amely félig pankrációs gála, félig stand-up est, mind arra utal, hogy itt valaki végre érti, hogy ez a játék eredendően szórakoztató és kicsit bolond. A várható értékelésem óvatos optimizmus: ha a verekedések ütnek, és Ryu meg Ken barátsága tényleg a film szíve, akkor ez lehet az első Street Fighter film, amire nem kínos visszaemlékezni. Ha nem, legalább 50 Centet láthatjuk egy verekedős filmben. Október 15-én kiderül, hogy KO vagy GAME OVER.