A hálózat ára előzetes kritika: Aaron Sorkin visszatér a Facebookhoz, és most nem kegyelmez
Aaron Sorkin egyszer már elmesélte, hogyan született meg a Facebook. Most azt meséli el, mit csinál velünk. A hálózat ára papíron az év egyik legizgalmasabb felnőtt filmje, és ha a Sorkin-gépezet beindul, október közepén nagyon sokan fogják kényelmetlenül nézni a saját telefonjukat.
Sorkin-dialógusok, Oscar-díjas főszereplő és egy valós botrány: ennél jobb alapanyagot ritkán kap egy dokudráma, már csak ki kell bírnia a saját nagyképűségét.
The Social Reckoning - A hálózat ára előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. október 15. |
|---|---|
| Rendező | Aaron Sorkin |
| Szereplők | Wunmi Mosaku, Jeremy Allen White, Mikey Madison, Patrick Fischler, Betty Gilpin, Billy Magnussen |
| Műfaj | Dokudrámák |
| Korhatár | 1012 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Egy mérnök, egy újságíró és egy titok
A felállás klasszikus, és pont ezért működhet. Frances, akit Mikey Madison alakít, a Facebook egyik fiatal mérnöke. Olyasmire bukkan a cégnél, amiről úgy érzi, nincs joga hallgatni. Megkeresi a Wall Street Journal egyik újságíróját, akit Jeremy Allen White játszik, és innentől ketten indulnak el egy egyre veszélyesebb úton.
A hivatalos leírás szerint Frances a jó ügy érdekében hajlandó csalni, kémkedni és hazudni is. Ez a mondat számomra a film legérdekesebb ígérete. Nem szent mártírt kapunk, hanem valakit, aki maga is áthágja a szabályokat, miközben egy szabályokat áthágó rendszert próbál leleplezni. A végeredmény egy megrázó, hatalmas botrányt kavaró cikk a közösségi háló legféltettebb titkairól. A film megtörtént esetet dolgoz fel, vagyis a végkifejlet iránya adott, a feszültségnek abból kell születnie, hogyan jutnak el oda.
A leírás szlogenje is ül: „Nem csak mi használjuk őt, ő is használ minket.” Kicsit plakátízű, de pontosan oda talál, ahová kell.
Sorkin, a beszédes ember
Aaron Sorkin neve önmagában műfaj. Ő írta A közösségi háló forgatókönyvét, amelyet David Fincher rendezett, és amely a mai napig az egyik legjobb film arról, hogyan lesz egy kollégiumi ötletből világhatalom. Rendezőként a Molly's Game: Az elit pókerklub, A chicagói 7-ek tárgyalása és a Being the Ricardos fűződik a nevéhez.
Hogy mire számíthatunk? Gyors, szellemes, egymásra licitáló párbeszédekre, olyan emberekre, akik mindig a lehető legokosabb mondatot mondják ki a lehető legjobb pillanatban, és egy erős erkölcsi iránytűre. Egy újságírós, bejelentős történetnél ez aranyat érhet: a szerkesztőségi viták, a jogászokkal folytatott alkuk, a forrásvédelem dilemmái Sorkin természetes terepe.
A kockázat ugyanakkor ugyanaz, mint mindig. Rendezőként Sorkin hajlamos lefilmezett színháznak tűnő jeleneteket csinálni, és ami Fincher kezében hideg, precíz feszültség volt, az nála néha tévés melodrámába csúszik. Ha A hálózat árának van gyenge pontja, valószínűleg itt lesz: a szöveg remek lesz, a kérdés az, hogy a kép is mond-e valamit.
Egy szereposztás, amiért ölni lehetne
Őszintén: ezt a névsort látva ültem fel először a székben. Mikey Madison az Anora után az egyik legizgalmasabb fiatal színésznő, és egy belülről vívódó, morálisan szürke bejelentő szerepe pont neki való kihívás. Az Anorában nyers energiája volt, itt valószínűleg csendesebb, idegesebb feszültségre lesz szükség. Kíváncsi vagyok, mit kezd vele.
Jeremy Allen White A mackó óta a szorongó, túlhajtott karakterek koronázatlan királya, és egy határidőkkel, forrásokkal és jogi fenyegetésekkel zsonglőrködő oknyomozó újságíró ehhez nem áll messze. Ha a ketten között működik a kémia, a film fele már nyert.
És akkor jön a mellékszereplő gárda: Jeremy Strong, aki az Utódlásban megmutatta, mennyire jól áll neki a hatalom közelében vergődő ember, Wunmi Mosaku, Betty Gilpin, Billy Magnussen és Patrick Fischler. Hogy pontosan kit játszanak, azt a megjelenés előtt nem tudni, de ez az a fajta karakterszínész-csapat, amelyik egy háromperces jelenetből is emlékezeteset csinál. Sorkin forgatókönyvei pedig szeretik a mellékszereplőknek is odaadni a legjobb mondatokat.
Miért pont most, és miért fáj ez ennyire?
A hálózat ára olyan témához nyúl, amiben mindannyian benne vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Ez nem egy távoli politikai botrány vagy egy bank csődje, hanem az a felület, amit reggel elsőként és este utolsóként nyitunk meg. A film ereje éppen abból jöhet, hogy a néző nem kívülállóként nézi: a leleplezett rendszer az ő hírfolyamát is formálja.
A leírás egyik mondata különösen megfogott: „Ha van célja egyáltalán.” Ez sokkal ijesztőbb kérdés, mint egy gonosz vezérigazgató a háttérben. Ha a film nem egy rosszfiút akar felmutatni, hanem egy rendszert, amely senkinek sem engedelmeskedik igazán, akkor nem egyszerű leleplezős thrillert kapunk, hanem nyugtalanító korrajzot.
Műfajilag a Spotlight és Az elnök emberei nyomvonalán halad, vagyis olyan filmekén, ahol a telefonhívás, a kiszivárogtatott dokumentum és a szerkesztőségi döntés legalább annyira izgalmas, mint egy autós üldözés. Aki szereti ezt a fajta lassan feszülő, szavakból épülő thrillert, annak ez lehet az ősz filmje.
Hol csúszhat el?
Három veszélyt látok, és egyiket sem tartom végzetesnek, de mindhárom valós:
- A prédikáció csapdája. Sorkin imádja, ha a szereplői monológokban mondják el a film üzenetét. Egy ennyire aktuális témánál könnyen átcsúszhat a dolog tanórába.
- A vizualitás. Egy laptopok, irodák és tárgyalók köré épülő történetben nehéz képileg is izgalmasat mutatni. Itt rendezőként Sorkinnak jobbnak kell lennie, mint eddig bármikor.
- Az ismert végkifejlet. Megtörtént esetről van szó, a nagy cikk megjelenése nem titok. A feszültséget tehát nem a „mi lesz a vége”, hanem a „mibe kerül ez nekik” kérdésnek kell hordoznia.
Ha a film Frances morális kétértelműségét komolyan veszi, és nem simítja ki hőstörténetté, ezek a kockázatok el is tűnhetnek. Ha viszont mindenki fényes páncélú lovag lesz, akkor egy jól megírt, de felejthető tévéfilmet kapunk mozis költségvetéssel.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szerették A közösségi hálót, a Spotlightot vagy bármelyik oknyomozó újságírós filmet, és akiket érdekel, mi zajlik a kedvenc appjaik mögött. Mikey Madison és Jeremy Allen White rajongói pedig kötelezően vegyenek jegyet.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik akciót, látványt vagy könnyed kikapcsolódást keresnek, azoknak ez túl beszédes és túl komoly lesz. Aki allergiás Sorkin pörgő, kissé önelégült párbeszédeire, az se itt kezdje a kibékülést.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A közösségi háló (2010), Spotlight: Egy nyomozás részletei (2015), Az elnök emberei (1976), A bennfentes (1999), A Pentagon titkai (2017)
Gyakori kérdések
Mikor jelenik meg A hálózat ára a mozikban?
A film premierje 2026. október 15.
Miről szól A hálózat ára?
Frances, a Facebook egyik fiatal mérnöke olyan információk birtokába jut, amelyeket nem akar elhallgatni, ezért megkeresi a Wall Street Journal egyik újságíróját. Együtt mennek végig azon a veszélyes úton, amelynek végén egy hatalmas botrányt kavaró cikk jelenik meg a közösségi háló titkairól.
Igaz történeten alapul a film?
Igen, a film egy megtörtént esetet dolgoz fel, dokudráma műfajban.
Ki rendezte A hálózat árát?
A filmet Aaron Sorkin rendezte, aki korábban A közösségi háló forgatókönyvét is írta.
Kik szerepelnek A hálózat ára című filmben?
A főszerepben Mikey Madison és Jeremy Allen White látható, mellettük Wunmi Mosaku, Patrick Fischler, Betty Gilpin, Billy Magnussen és Jeremy Strong is szerepel.
Milyen nemzetiségű film A hálózat ára?
Amerikai produkció.
Érdemes lesz kikapcsolni miatta a telefont két órára?
Szerintem igen, és ezt nem csak a jól hangzó szereposztás miatt mondom. A hálózat ára azon ritka filmek egyike, amelyek témája a néző zsebében lapul, és Sorkin az a fajta író, aki egy szerkesztőségi vitából is képes thrillert csinálni. Mikey Madison egy morálisan ingoványos bejelentő szerepében, Jeremy Allen White mint a kitartó újságíró, és mögöttük egy elképesztően erős mellékszereplő gárda: ez a papírforma szerint nagyon erős ősz eleje.
A fenntartásaim a rendezőnek szólnak, nem a témának. Ha Sorkin ezúttal mer bízni a képekben és a csendben, nem csak a mondataiban, akkor ez lehet a pályája legjobb rendezése. Ha nem, akkor is kapunk egy okos, jól megírt, kicsit szónokias filmet, ami után mindenki egy kicsit gyanakvóbban nézi a hírfolyamát. Várható értékelésem: erős nyolcas, felfelé nyitott plafonnal. Október 15-én ott leszek, és gyanítom, a stáblista alatt én is elővenném a telefont. Csak hogy aztán rögtön el is tegyem.