Drakula kritika: Luc Besson vérbe mártott szerelmes levele, ami néha a saját ünnepi gyertyáiba gabalyodik
Drakulát már annyiszor kiástuk a sírjából, hogy lassan saját parkolóhelye van a temető előtt. Luc Besson mégis úgy gondolta, hogy van még mit mondani a gróf szívéről, és nem a karóval átdöfhető részéről beszél. Az eredmény egy 129 perces, harsány, romantikus horror, ami egyszerre gyönyörű, túlzó és helyenként egészen meglepően megható.
Besson Drakulája inkább gótikus szerelmi ballada, mint ijesztgetős horror, és Caleb Landry Jones meg Christoph Waltz miatt bőven megéri belépni a kastélyba, még ha a film néha túl sokáig gyönyörködik is magában.
Drakula előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. február 5. |
|---|---|
| Rendező | Luc Besson |
| Szereplők | Caleb Landry Jones, Christoph Waltz, Zoë Bleu, Guillaume De Tonquedec, Matilda De Angelis |
| Műfaj | Horrorfilmek |
| Hossz | 129 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Francia filmek |
Miről szól, ha nem akarunk túl sokat elárulni?
Az alapanyag Bram Stoker klasszikusa, de Besson nem a jól ismert londoni ködből indít. A történet a 15. században kezdődik, egy hercegnél, aki elveszíti a feleségét, és a gyászában olyat tesz, amit kevesen mernének: megtagadja Istent. Ennek ára van, méghozzá örök átok formájában, így születik meg Drakula.
Innen a film egy évszázadokon átívelő vándorlásról szól. A vérszívó élőhalott dacol a sorssal és a halállal, és egyetlen dolog hajtja: hogy újra találkozzon elvesztett szerelmével. Ez a motiváció adja a film gerincét, és ez az, ami miatt ez a Drakula inkább tragikus szerelmes, mint egyszerű szörnyeteg. Az ellenpólus egy pap, aki felismeri, mi ő valójában, és szembeszáll vele, hogy elpusztítsa.
Többet nem is mondanék. Aki ismeri a Drakula-hagyományt, sejti a játékszabályokat, de a hangsúlyok itt máshol vannak, mint egy klasszikus vámpírvadászatban.
Caleb Landry Jones, a gróf, akinek szíve is van
Caleb Landry Jones az a fajta színész, akitől az ember sosem tudja, mit kap, és pont ezért izgalmas. Látványosan furcsa, ideges energiájú figurákat tud hozni, és Besson már korábban is dolgozott vele a DogMan című filmjében, ahol bizonyította, hogy a rendező rá tudja bízni egy egész film súlyát.
Itt is ez történik. Az ő Drakulája nem az a hideg, arisztokratikus ragadozó, akit Bela Lugosi óta beidegződésből várunk. Inkább egy sebzett, megszállott, szinte gyerekesen kétségbeesett lény, akinek a szörnyűsége a gyászából nő ki. Vannak pillanatok, amikor ez a túlzásba hajló játék kicsit sok, de a legjobb jeleneteiben egészen lehengerlő. Ha a film egészét nem is szeretné valaki, Jones alakítására szerintem kevesen fognak legyinteni.
Christoph Waltz és a pap, aki nem ijed meg
Christoph Waltz neve önmagában garancia valamire: arra, hogy minden mondata úgy szól, mintha egy kicsit élvezné is a veszélyt. Az Becstelen brigantyk és a Django elszabadul óta tudjuk, hogy a beszélős, kimért, intellektuális figurák a hazai terepe, és a Drakula papja pontosan ilyen szerepnek tűnik.
A film legjobb dinamikája az ő párosításukból jön. Jones lángol, Waltz hűvösen figyel, és a kettejük közti feszültség adja azt a fajta drámát, amit a látványos jelenetek sem tudnak pótolni. A mellékszerepekben Zoë Bleu, Guillaume De Tonquedec és Matilda De Angelis tölti ki a világot, és bár kevesebb idő jut rájuk, egyikük sem tűnik kakukktojásnak.
Luc Besson, aki sosem szégyellte a nagy gesztusokat
Besson filmográfiája olyan, mint egy hullámvasút: Léon, a profi, Az ötödik elem, Nikita csúcsai mellett ott vannak az inkább felejthető kitérők is. Ami közös bennük, hogy a francia rendező sosem filmez visszafogottan. Ha lehet színesebben, hangosabban, érzelmesebben, akkor ő úgy csinálja.
A Drakula ennek a stílusnak a gótikus változata. A díszletek, a jelmezek, a fények mind arra szolgálnak, hogy a néző úgy érezze, egy évszázadokon átívelő legendát néz. A 129 perces játékidő viszont érződik: vannak részek, ahol a film inkább kiállítássá válik, mint történetmeséléssé. Ez a romantikus horror műfajában nem ritka bűn, de itt helyenként tényleg meg lehetne vágni.
Ami viszont dicséretes: Besson nem akarja Coppola 1992-es változatát másolni, pedig a szerelmi motívum miatt adná magát az összevetés. Saját hangján meséli el, és ez a hangütés, akár tetszik, akár nem, felismerhető.
Ijesztő vagy inkább szép? Hol akad el a film
A legnagyobb kérdés, amit a film körül érdemes feltenni: mit vár az ember egy horrortól? Aki ugrós ijesztgetésekre, sötét sarkokból előbukkanó karmokra és folyamatos feszültségre vágyik, az valószínűleg csalódni fog. Ez a Drakula sokkal inkább melankolikus, mint félelmetes. A 16-os korhatár nem véletlen, van vér és sötétség bőven, de a hangsúly a fájdalmon és a vágyon van, nem a sokkhatáson.
A gyengébb pontok:
- Tempó: a középső szakasz lelassul, és a történet évszázadokon átívelő jellege miatt néha epizodikusnak érződik.
- Túlzás: Besson néha annyira hisz a saját pátoszában, hogy a dráma átfordul a giccsbe.
- Ismerős alap: a Stoker-történet annyira bejáratott, hogy hiába az új szög, sok fordulatnál a néző már előre tudja, merre megy.
Ugyanakkor a film legjobb pillanataiban éppen az a bátorság működik, hogy merjen romantikus lenni. Ma, amikor a horror többnyire cinikus, egy ilyen őszintén szenvedélyes vámpírfilm szinte üdítő.
Hogy illik a vámpírfilmek hosszú sorába?
Drakula az egyik legtöbbször feldolgozott irodalmi figura, és minden korszak megcsinálta a maga verzióját. Murnau Nosferatuja árnyékokból építkezett, Coppola a nagyoperai romantikára tette a hangsúlyt, Robert Eggers friss Nosferatuja pedig a folklór nyomasztó sötétjét kereste. Besson valahol Coppola mellé áll be a sorba: őt is a halhatatlan szerelem érdekli, a szörny belső élete.
Ez egyszerre erény és csapda. Erény, mert egy kidolgozott, érzelmi motivációval bíró főhős sokkal emlékezetesebb lehet. Csapda, mert az összehasonlítás elkerülhetetlen, és a Coppola-film árnyéka nagyon hosszú. Besson Drakulája nem lesz kultikusabb nála, de nem is akar az lenni: egy francia rendező személyes, túlfűtött variációja egy örök témára.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a gótikus romantikát, a látványos kosztümös filmeket és a nagy színészi alakításokat, és Drakulában inkább tragikus hőst keresnek, mint szörnyet.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik sűrű ijesztgetést, feszes tempót és visszafogott hangvételt várnak egy horrortól, azoknak ez a 129 perc hosszú és túl ünnepélyes lehet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Drakula (1992), Nosferatu (2024), Interjú a vámpírral (1994), Csak a szerelmesek maradnak életben (2013), Crimson Peak: A bíbor hegy (2015)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Drakula a magyar mozikban?
Luc Besson Drakulája 2026. február 5-én került a mozikba.
Miről szól Luc Besson Drakulája?
Egy 15. századi hercegről, aki felesége elvesztése után megtagadja Istent, ezért örök átok sújtja és Drakulává válik. Évszázadokon át keresi elvesztett szerelmét, miközben egy pap felismeri és el akarja pusztítani.
Hány perces a Drakula?
A film 129 perces.
Hány éves kortól nézhető a Drakula?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Kik szerepelnek a Drakulában?
A főszerepben Caleb Landry Jones látható, mellette Christoph Waltz, Zoë Bleu, Guillaume De Tonquedec és Matilda De Angelis szerepel.
Melyik könyv alapján készült a film?
A film Bram Stoker klasszikus Drakula című regényének feldolgozása.
Megéri beengedni Besson grófját az otthonunkba?
Szerintem igen, de tudni kell, mire ül le az ember. Ez a Drakula nem a legijesztőbb, és nem is a legfeszesebb vámpírfilm, amit láthatunk. Viszont szenvedélyes, látványos, és van benne két olyan színész, akik egymásnak feszülve egészen különleges pillanatokat hoznak. Caleb Landry Jones megszállott, sebzett grófja és Christoph Waltz rendíthetetlen papja miatt bőven elviselem a túlnyújtott jeleneteket és a néha giccsbe hajló pátoszt.
Ha egy borongós őszi estén valami sötétre és mégis romantikusra vágysz, ez remek választás. Ha viszont a horrortól elsősorban a szívverés felgyorsulását várod, nem a szívfájdalmat, akkor inkább Eggers Nosferatuja felé kacsints. Tőlem erős hetest kap: nem tökéletes, de ritka az a Drakula, amelyik után tényleg a szerelme jár az ember fejében, nem csak az agyarai.