Oasis: Don't Look Back in Anger kritika: a testvérháború vége, ami vászonra kívánkozott
Ha valaki 2009-ben azt mondja, hogy a Gallagher fivérek egyszer még közös interjút adnak egy kamerának, valószínűleg kinevettük volna. Az Oasis: Don't Look Back in Anger pontosan ezt a lehetetlent dokumentálja, a teltházas Oasis Live '25 turnéval együtt. Nem hibátlan film, de egy rajongónak nagyjából olyan, mint újra tizenhét évesnek lenni egy stadion közepén.
Ünnepi turnéfilm, amely a színpadon és a közönség arcán találja meg a lényeget, és a közös Gallagher-interjú miatt már önmagában történelmi dokumentum.
Oasis: Don't Look Back in Anger előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. szeptember 11. |
|---|---|
| Rendező | Will Lovelace, Dylan Southern |
| Műfaj | Dokumentumfilmek, Zenés filmek |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Angol filmek, Amerikai filmek |
Miről szól: egy visszatérés, amire senki sem mert fogadni
A film alapfelállása egyszerű, és pont ezért működik. Liam és Noel Gallagher visszatér, az Oasis pedig 2025-ben nekivág az Oasis Live '25 turnénak, amely a brief szerint korunk egyik legfontosabb rockzenei eseménye lett. A dokumentumfilm ezt a diadalmenetet követi végig, globális léptékben, de közben folyamatosan visszatér arra a kérdésre, amit mindenki feltesz magában: mi ez a zenekar az embereknek, és miért nem engedték el soha?
Nem klasszikus, drámai ívű sztorira kell számítani. Ez inkább portré és pillanatkép: a 2025-ös év meghatározó zenei pillanatai, a teltházas koncertek, a próbák és a kulisszák mögötti percek egymás mellé rendezve. Aki feszült, kibeszélős botránydokut vár a régi sérelmekről, annak talán kevés lesz. Aki viszont azt akarja érezni, milyen volt ott lenni, az jó helyen jár.
Liam és Noel egy képkockán: a film igazi aranyrúdja
Lehet bármilyen nagy egy stadionkoncert, a film legerősebb kártyája mégis egy csendesebb pillanat: több mint 25 év után először látható közös interjú a Gallagher fivérekkel. Ezt nem lehet túlhangsúlyozni. Ez a két ember egy generáció számára a testvéri rivalizálás szinonimája lett, a beszólásaik legendásak, a viszonyuk pedig évtizedekig inkább bulvártéma volt, mint zenei.
Hogy pontosan miről beszélnek, azt nem lövöm le, de azt elárulom, hogy már maga a látvány, ahogy egymás mellett ülnek, nagyobbat üt, mint bármelyik dalbetét. Van benne valami esetlen és őszinte, ami egy ilyen, alapvetően ünneplésre épülő filmben nagyon kell. Ha egyetlen ok miatt váltanék jegyet, az ez lenne.
A rendezők, akik tudják, hogyan kell zenekart filmezni
A rendezői széken Will Lovelace és Dylan Southern ül, és ez a páros nem a semmiből érkezett. Ők jegyzik a LCD Soundsystem búcsúkoncertjéről szóló Shut Up and Play the Hits című filmet, vagyis van gyakorlatuk abban, hogyan lesz egy koncertből érzelmi esemény a vásznon. Itt is érezni a kezüket: a vágás nem kapkod, hagyja levegőhöz jutni a dalokat, és nem fél a közönségre fordítani a kamerát.
Ez utóbbi szerintem a film egyik legjobb döntése. A rajongók arca, a kórusban üvöltött refrének, az apák és a gyerekeik együtt: ez a kép mondja el a legtöbbet arról a mély érzelmi és kulturális hatásról, amelyet az Oasis generációk óta gyakorol az emberekre. A film ezt nem magyarázza túl, egyszerűen megmutatja.
Hang, kép, stadion: amikor a mozi hangfala dolgozik
A zene értelemszerűen a csúcs, és nem csak azért, mert a Wonderwall vagy a címadó Don't Look Back in Anger tömegek által énekelve még mindig libabőrt okoz. A hangkeverés egyszerre adja vissza a zenekar erejét és a tömeg zúgását, és moziban ez sokkal többet ér, mint otthon egy laptop hangszóróján. Ha lehet, nagy teremben, jó hangrendszerrel nézd.
A látvány a turnéfilmek megszokott eszköztárából dolgozik: tömegpanorámák, közeli arcok, színpadi fények, öltözői félhomály. Nem forradalmi, de tisztességesen, ízléssel összerakott, és a próbákról készült felvételek adnak neki egy intimebb, nyersebb réteget, ami jót tesz a ritmusnak.
Ahol megbicsaklik: túl sok ünnep, kevés súrlódás
Most jön a rossz hír. A film annyira szeretné megünnepelni a visszatérést, hogy néha elfelejt kérdezni. Egy ilyen történet mögött évtizednyi feszültség, sértettség és ki nem mondott mondat áll, és ebből csak kevés kerül felszínre. Az egész alapállása inkább felemelő, mint kínos, ami rajongói szemmel érthető, kritikusi szemmel viszont kihagyott ziccer.
A másik gond, hogy aki nem kötődik a zenekarhoz, annak a koncertrészek egy idő után összefolyhatnak. Ez a film nem akar senkit megtéríteni, ez a már megtérteknek szóló mise. Ezt nem bűnként rovom fel, csak jelzem, hogy mindenki tudja, mire ül be.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Oasis-rajongóknak, a britpop nosztalgiázóinak és mindenkinek, aki szereti a nagy, közösségi koncertélményt, és kíváncsi, milyen ma Liam és Noel egymás mellett.
- Inkább hagyd ki, ha: Annak, aki mély, leleplező oknyomozó dokumentumfilmet vár a testvérviszály hátteréről, vagy akit eleve hidegen hagy az Oasis zenéje.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Shut Up and Play the Hits (2012), Supersonic (2016), Oasis Knebworth 1996 (2021), Get Back (2021), Stop Making Sense (1984)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg az Oasis: Don't Look Back in Anger?
A film premierje 2026. szeptember 11-én volt.
Miről szól az Oasis: Don't Look Back in Anger?
Liam és Noel Gallagher visszatéréséről és az Oasis Live '25 világturnéról, próbákkal, kulisszák mögötti pillanatokkal és a rajongók élményeivel.
Hány éves kortól nézhető a film?
A film korhatár-besorolása: 12 éven felülieknek ajánlott.
Ki rendezte a filmet?
Will Lovelace és Dylan Southern rendezte.
Szerepel benne közös interjú a Gallagher fivérekkel?
Igen, több mint 25 év után először láthatunk közös interjút Liammel és Noellel.
Megéri moziban újra Oasis-koncertre menni?
Ha volt már olyan, hogy egy Oasis-refrénnél a fél buszmegálló veled énekelt, akkor igen, és lehetőleg a legnagyobb terembe. Az Oasis: Don't Look Back in Anger nem a legbátrabb zenés dokumentumfilm, amit láttam, de a legmelegebbek közé tartozik. A közös Gallagher-interjú miatt pedig olyan történelmi lenyomat, amit egy rajongó sem hagyhat ki. Aki csak félig érdeklődik, annak is egy jó este, aki viszont a kilencvenes években nőtt fel ezekre a dalokra, az valószínűleg a stáblista alatt is ülve marad, és dúdol.