Kinoster
HU ▾

Kritika · Bemutató: 2026. február 12.

Alpha kritika: Julia Ducournau tetoválása mélyebbre hatol, mint gondolnád

Francia filmekBelga filmekFilmdrámákCsaládi drámák

Julia Ducournau-tól senki nem vár simogatást, és az Alpha nem is ad. A Nyers és a Titán rendezője ezúttal egy anya és a kamaszlánya közé feszíti ki a kötelet, és addig húzza, amíg a néző tenyere is ki nem sebesedik. Fárasztó, makacs, néha túlzó film, de olyan, amilyet idén keveset látni moziban.

8,0/10
Értékelés
Az Alpha Ducournau legemberibb és legnehezebben emészthető filmje: nem tökéletes, de napokig dolgozik benned.
Történet
7
Színészi játék
9
Rendezés
8
Látvány
8
Zene és hang
8
Érzelmi hatás
8

Az összpontszám a hat szempont átlaga.

Alpha előzetes

A film adatai

Magyar bemutató2026. február 12.
RendezőJulia Ducournau
SzereplőkTahar Rahim, Golshifteh Farahani, Mélissa Boros, Emma Mackey, Finnegan Oldfield
MűfajFilmdrámák
Hossz128 perc
Korhatár18 éven felülieknek
OrszágFrancia filmek, Belga filmek

Egy tetoválás, ami mindent felszakít

A kiindulópont szinte nevetségesen hétköznapi. Alpha 13 éves, problémás lány, aki egyedülálló édesanyjával él. Egy nap hazamegy az iskolából, és a karján ott egy tetoválás. Ennyi. Nincs összeesküvés, nincs természetfeletti szörny a pince mélyén, csak egy jel a bőrön, ami túl korán került oda.

Ducournau viszont pontosan tudja, hogy egy család nem a nagy katasztrófáktól omlik össze, hanem az ilyen apró repedésektől. Az a tetoválás itt kapu: rajta keresztül törnek elő azok a félelmek és ellentétek, amelyeket anya és lánya addig gondosan elzárt egymás elől. Többet a cselekményből nem is mondanék, és őszintén szólva nem is kell. Ez a film nem a fordulatairól szól, hanem arról, ahogy két ember egymás bőre alá kerül.

Ducournau, aki nem tud hazudni a testről

Aki látta a Nyerset, tudja, hogy Ducournau számára a test mindig csatatér. Ott egy fiatal lány éhsége, a Titánban egy fém és hús közötti, szinte elviselhetetlen átváltozás. A rendező rögeszmésen visszatér ugyanoda: mit kezd az ember azzal, amit a saját teste csinál vele, és mit kezd azzal, amit mások látnak rajta.

Az Alpha ebből a szempontból logikus folytatás, de egyben irányváltás is. A tetoválás az első pillanattól a test és az identitás kérdését hozza, csakhogy itt a fókusz kevésbé a sokkon, sokkal inkább a kapcsolaton van. Ducournau eddig sem a vérért szerette a vért, most azonban mintha bátrabban merné kimondani, hogy a horror nála mindig családi dráma volt, csak jelmezben.

Ez nem jelenti azt, hogy megszelídült volna. A 18-as karika nem véletlen, és aki azt hiszi, hogy egy francia, belga filmdráma csak hosszú csendekből és konyhai veszekedésekből áll, az kellemetlen meglepetésben részesül.

Golshifteh Farahani és Mélissa Boros: két ember, egy seb

A film szíve a két női főszereplő. Golshifteh Farahani az a fajta színésznő, aki egy pillantással el tud mondani egy egész élettörténetet, és itt egy olyan anyát kell hoznia, aki egyedül cipel mindent. A szerep csapdája az lenne, ha szentet vagy szörnyet csinálna belőle. Farahani egyiket sem teszi: az anyja szerető, fáradt, ijedt és dühös, gyakran mind a négy egyszerre.

Mélissa Boros Alphaként a film igazi meglepetése. Kamaszt eljátszani úgy, hogy ne legyen se idegesítő, se túlírt, kevesen tudják. Boros nyers, kiszámíthatatlan, és van benne valami, amitől folyamatosan aggódsz érte, akkor is, amikor legszívesebben megráznád.

A mellékszerepekben feltűnő nevek sorakoznak: Tahar Rahim, Emma Mackey és Finnegan Oldfield. Rahim jelenléte önmagában súlyt ad bármelyik jelenetnek, Mackey pedig a Szexoktatás óta bizonyította, hogy a kamaszkori zűrzavart és a felnőtt sebezhetőséget is hitelesen hozza. Spoiler nélkül annyit mondok: egyikük sincs csak díszletnek a vásznon.

Ami a gyomorban marad: látvány és hang

Ducournau filmjei soha nem csak a történetről szólnak, hanem arról is, hogyan érzed magad, miközben nézed őket. Az Alpha képi világa feszült és testközeli, a kamera sokszor kényelmetlenül közel megy a szereplőkhöz, mintha nem engedné, hogy félrenézz. A bőr, a heg, a festék, a tinta: ezek itt nem kellékek, hanem szereplők.

A hangdizájn legalább ilyen fontos. Vannak pillanatok, amikor a zene szinte fizikai nyomásként nehezedik a jelenetre, és vannak, amikor a csend a legrosszabb. Ez a film nem a laptopra készült, és aki teheti, moziban vagy legalább jó hangrendszeren nézze.

Hol fárad el a 128 perc?

Most jön a kevésbé lelkes rész. A 128 perces játékidő érezhető. Ducournau szereti kitartani a pillanatokat, és ez a feszültségnek sokszor jót tesz, de a középső szakaszban vannak részek, ahol a film inkább köröz, mint halad. Ugyanazt az érzelmi hangot üti meg újra és újra, és a néző egy ponton már nem a szereplőkért szorong, hanem azon gondolkodik, hova vezet mindez.

Ugyancsak megosztó lesz a film szimbolikus rétege. Ducournau soha nem rágja a néző szájába a jelentést, és ez itt is így van. Van, akinek ez felszabadító, van, akinek idegesítő. Bevallom, nálam néha átbillent a rejtélyesből a modorosba, de a színészi játék mindig visszarántott.

Kinek ajánljuk?

Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Nyers (2016), Titán (2021), Mami (2014), Megöltem az anyámat (2009)

Gyakori kérdések

Mikor jelent meg az Alpha a magyar mozikban?

Az Alpha bemutatója 2026. február 12-én volt.

Miről szól az Alpha?

Egy problémás 13 éves lányról, Alpháról, aki egyedülálló édesanyjával él. Amikor egy nap tetoválással a karján megy haza az iskolából, a világuk összeomlik, és felszínre kerülnek a legmélyebb ellentéteik és félelmeik.

Hány perces az Alpha?

A film 128 perc hosszú.

Hány éves kortól nézhető az Alpha? Megnézhető gyerekkel?

A film 18 éven felülieknek szól, így gyerekkel, de még kamasszal sem ajánlott megnézni.

Ki rendezte az Alphát, és kik a szereplők?

A rendező Julia Ducournau. A főszerepekben Mélissa Boros (Alpha) és Golshifteh Farahani (az anya) látható, mellettük Tahar Rahim, Emma Mackey és Finnegan Oldfield szerepel.

Milyen országok gyártották az Alphát?

Az Alpha francia, belga koprodukcióban készült filmdráma.

Hagyjunk nyomot magunkon egy Ducournau-filmmel?

Igen, de tudd, mire vállalkozol. Az Alpha nem az a film, amit utána egy pizza mellett vidáman kivesézel. Inkább az, amelyik hazafelé a villamoson jut eszedbe, és azon kapod magad, hogy a saját anyádra vagy a saját gyerekedre gondolsz. Ducournau ezúttal kevesebb sokkal és több szívvel dolgozik, és bár a film túl hosszú, és néha elveszik a saját szimbólumaiban, Golshifteh Farahani és Mélissa Boros olyan erővel játszanak, hogy minden hibát megbocsátasz. Nem a rendező legjobb filmje, de a legbátrabb abban, hogy le merte tenni a horror páncélját. Ez a tetoválás nem kopik le egykönnyen.

Értékelés: 8,0/10 · Történet 7 · Színészi játék 9 · Rendezés 8 · Látvány 8 · Zene és hang 8 · Érzelmi hatás 8