Kinoster
HU ▾

Kritika · Bemutató: 2016. február 4.

A nagy dobás kritika: amikor a világvége egy Excel-táblázatban kezdődik

Amerikai filmekVígjátékokDrámákIgaz történet alapjánKönyvadaptációk

Van az a film, amitől nevetsz, aztán rájössz, hogy igazából sírnod kellene. A nagy dobás pontosan ilyen: Adam McKay vígjátéknak álcázott dühkitörése négy kívülállóról, akik meglátták, amit senki más nem akart. Tíz év távlatából is úgy üt, mintha tegnap forgatták volna.

8,3/10
Értékelés
Pimasz, okos és dühítően szórakoztató film, ami a pénzügyi szakzsargont is izgalmassá teszi, és közben a gyomrodba bokszol.
Történet
9
Színészi játék
9
Rendezés
9
Látvány
7
Zene és hang
8
Érzelmi hatás
8

Az összpontszám a hat szempont átlaga.

A nagy dobás előzetes

A film adatai

Magyar bemutató2016. február 4.
RendezőAdam McKay
SzereplőkSteve Carell, Christian Bale, Ryan Gosling, Brad Pitt, Marisa Tomei, Melissa Leo
MűfajVígjátékok, Drámák
Hossz130 perc
Korhatár16 éven felülieknek
OrszágAmerikai filmek

Miről szól? Négy fogadás a rendszer ellen

A felállás egyszerűnek hangzik, a megvalósítás egyáltalán nem az. Négy kívülálló észreveszi azt, amit a nagy bankok, a média és a kormány nem akart észrevenni: a gazdaság közelgő globális összeomlását. És ahelyett, hogy kiabálnának az utcán, fogadnak rá. Ez a nagy dobás. A befektetésük viszont mélyre rántja őket a modern pénzügyi világ sötét bugyraiba, ahol hamar kiderül, hogy semmiben és senkiben nem lehet megbízni.

Ami ebben a filmben zseniális, az a nézőpont. A The Big Short nem hősöket mutat, akik megmentik a világot. Olyan embereket mutat, akik előre látják a katasztrófát, és pénzt csinálnak belőle. Ettől minden győzelmük keserű ízű, és a film ezt a kettősséget egy pillanatra sem engedi el. Nevetsz a figurákon, drukkolsz nekik, aztán rádöbbensz, hogy amire drukkolsz, az emberek millióinak a csődje.

Az a szereposztás, amire mások egy életen át várnak

Nézzük meg ezt a névsort: Steve Carell, Christian Bale, Ryan Gosling, Brad Pitt. Bármelyikük egyedül is elvinne egy filmet a hátán, itt meg egymás mellett húzzák az igát, és egyik sem nyomja agyon a másikat.

És ott a második vonal is: Marisa Tomei Cynthia Baumként, Melissa Leo Georgia Hale szerepében, valamint Hamish Linklater és John Magaro Porter Collins és Charlie Geller figuráiként. Senki nincs itt díszletnek, mindenki hozzáad egy-egy újabb színt a képhez.

Adam McKay, aki komolyan vette a viccet

Ha valaki a rendező nevét hallva a Ron Burgundy-filmekre és a Taplógáz-féle Will Ferrell-vígjátékokra gondol, az nem téved. Adam McKay onnan jön. És pont ezért működik A nagy dobás ennyire jól. McKay tudja, hogyan kell egy jelenetet ritmusra vágni, hogyan kell egy poént úgy elsütni, hogy az ne csak vicces legyen, hanem fájjon is.

A stílusa idegesen pörgő, néha szinte kapkodó. A kamera ide-oda ugrál, a szereplők kiszólnak, a film folyamatosan szétszedi a saját illúzióját. Elsőre lehet, hogy zavaró, de hamar rájössz, hogy ez a módszer: McKay nem engedi, hogy kényelmesen hátradőlj. Folyamatosan bökdös, emlékeztet, hogy ez nem mese, és hogy figyelj, mert rólad is szól.

A legnagyobb bravúrja pedig az, hogy a pénzügyi zsargont, amitől normál esetben a legtöbb néző elalszik, élvezhetővé teszi. Nem butítja le, hanem szórakoztatóvá csomagolja. Ehhez bátorság kell, és McKay-nek bőven van.

Ami miatt örökre a fejedben marad

A nagy dobás legnagyobb erőssége a hangnem. Vígjáték és dráma egyszerre, és a kettő között olyan élesen vált, hogy néha szédülsz. Egyik percben hangosan röhögsz egy pimasz beszólásra, a másikban pedig csendben ülsz, mert belegondolsz, mi áll a számok mögött.

A film nem moralizál nyíltan, mégis végig ott van benne a düh. A rendszer, amit bemutat, abszurd, kapzsi és felelőtlen, és a film ezt úgy tárja eléd, hogy a végére te is dühös leszel. Ez ritka: egy szórakoztató film, ami után nem könnyebb lesz a lelked, hanem nehezebb, és pont ezért ér valamit.

És ott van az a rettenetesen fontos dolog, hogy ez a film tíz év után sem avult el. Sőt. Ahogy telik az idő, egyre inkább úgy tűnik, mintha figyelmeztetés lenne, nem visszatekintés.

Hol bicsaklik meg?

Nem tökéletes film, és nem is akar az lenni. A 130 perces játékidő érezhető, és vannak szakaszok, ahol a pénzügyi magyarázatok sűrűsége még a jól adagolt humor mellett is próbára teszi a türelmet. Aki semmit nem tud a témáról, annak az első egy óra kemény menet lehet, mire összeáll a kép.

A sok szál és a sok szereplő miatt néha az érzelmi kötődés is sérül. Bizonyos karakterekből többet szerettem volna látni, másoknál éreztem, hogy a film inkább funkcióként, mint emberként kezeli őket. A szándékosan kaotikus vágás pedig nem mindenkinek fog bejönni. Van, akit felpörget, és van, akit egyszerűen kifáraszt.

A látvány sem ad sok pluszt: ez irodák, tárgyalók és telefonbeszélgetések filmje, a vizuális ereje inkább a vágásban és a tempóban rejlik, nem a képekben.

Kinek ajánljuk?

Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A Wall Street farkasa (2013), Margin Call: Az utolsó kereskedési nap (2011), Wall Street (1987), Alelnök (2018), Ne nézz fel! (2021)

Gyakori kérdések

Miről szól A nagy dobás?

Négy kívülállóról, akik észreveszik a közelgő globális gazdasági összeomlást, amit a bankok, a média és a kormány nem akart észrevenni, és merész befektetéssel fogadnak rá.

Hány perces A nagy dobás?

A film 130 perces.

Mikor volt A nagy dobás magyar bemutatója?

A film 2016. február 4-én került a magyar mozikba.

Hány éves kortól nézhető A nagy dobás?

A film 16 éven felülieknek ajánlott, kisebb gyerekekkel tehát nem ajánlott nézni.

Ki rendezte A nagy dobást?

A filmet Adam McKay rendezte.

Kik játszanak A nagy dobásban?

A főbb szerepekben Steve Carell, Christian Bale, Ryan Gosling és Brad Pitt látható, mellettük Marisa Tomei, Melissa Leo, Hamish Linklater és John Magaro.

Megéri ma is elővenni A nagy dobást?

Abszolút. A nagy dobás az a ritka film, ami egyszerre szórakoztat és nyugtalanít, és minél többször nézed, annál jobban látod, mennyi minden van benne. Steve Carell dühe, Christian Bale furcsasága, Ryan Gosling pimaszsága és Adam McKay idegesen lüktető rendezése olyan elegyet alkot, amit nem könnyű elfelejteni. Lehet, hogy néha elveszel a számokban, de amikor a film a végén kíméletlenül szembesít a valósággal, már nem a számokra fogsz emlékezni, hanem arra az érzésre, hogy ez tényleg megtörtént. És hogy bármikor megtörténhet újra. Nézd meg, és utána gondold át kétszer, kiben bízol, amikor pénzről van szó.

Értékelés: 8,3/10 · Történet 9 · Színészi játék 9 · Rendezés 9 · Látvány 7 · Zene és hang 8 · Érzelmi hatás 8