Moulin Rouge! kritika: Baz Luhrmann csillogó, harsány és szívszorító szerelmi őrülete
Van az a film, amitől az első öt percben vagy elmenekülsz, vagy menthetetlenül beleszeretsz: a Moulin Rouge! pontosan ilyen. Baz Luhrmann 2001-es zenés drámája úgy rohan rá a nézőre, mint egy pezsgősüveg dugója, és aki kibírja az első rohamot, az egy olyan szerelmi történetet kap, amit azóta sem tudott igazán senki lemásolni.
Túlzó, kaotikus, giccsbe hajló, és pont ettől lett a zenés film egyik legszenvedélyesebb darabja.
Moulin Rouge! előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2001. október 18. |
|---|---|
| Rendező | Baz Luhrmann |
| Szereplők | Ewan McGregor, Nicole Kidman, John Leguizamo, Jim Broadbent, Richard Roxburgh, Garry McDonald |
| Műfaj | Drámák, Romantikus filmek, Zenés filmek |
| Hossz | 128 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Ausztrál filmek, Amerikai filmek |
Moulin Rouge!: hol nézhető?
| Előfizetéssel |  Disney Plus |
|---|---|
| Kölcsönözhető |  Apple TV Store Google Play Movies Rakuten TV |
| Megvásárolható | Apple TV StoreGoogle Play MoviesRakuten TV |
Párizs, bohémek, és egy szerelem, ami nem fér bele a mulatóba
A felállás egyszerű, szinte meseszerű. Párizsban járunk, a századfordulón. Christian fiatal, ragyogóan tehetséges író, aki az apja akarata ellenére a festő Toulouse-Lautrec bohém körében tölti a napjait. Lautrec vezeti be a Montmartre művésztársaságába, és persze a mulatók csillogóan dekadens, féktelen világába is, ahol minden kapható, minden elképzelhető. Egyetlen dolgot kivéve: az őszinte szerelmet.
Christian pedig, ahogy az ilyen fiatal írókkal lenni szokott, rögtön ezt választja. Őrülten beleszeret Párizs leghírhedtebb mulatójának legünnepeltebb csillagába, Satine-ba. Innentől a film nem kérdezi, hogy hiszünk-e a nagy szerelemben. Egyszerűen a képünkbe ordítja, táncolja és énekli.
Bevallom, a történet maga nem a legeredetibb dolog a világon. A szegény művész és az elérhetetlen csillag motívuma régi, mint a színház. De Luhrmann nem is a meglepetésre épít, hanem az érzelmek felnagyítására. Olyan ez, mint egy opera: tudod, hogy fájni fog, és mégis végigülöd.
Ewan McGregor és Nicole Kidman: két ember, aki tényleg énekel
A film sikerének kulcsa, hogy a két főszereplő teljesen beleveti magát az őrületbe. Ewan McGregor Christianja naiv, lelkes, kicsit esetlen, és olyan őszinteséggel énekel, hogy az ember elfelejti, milyen kockázatos ez egy filmszínésztől. Nincs benne semmi cinizmus, és ez itt életmentő, mert egy kacsintó, ironikus főhős darabjaira szedné az egészet.
Nicole Kidman Satine szerepében egyszerre díva, üzletasszony és törékeny lány. Az egyik pillanatban harsány show-csillag, a másikban egy rémült ember, akinek nincs hova menekülnie. Ez az egyik legjobb alakítása, és nehéz elképzelni bárki mást a vörös hajú, csillogó estélyiben.
A mellékszereplők közül Jim Broadbent Harold Zidlerként kész cirkusz, a legjobb értelemben: kerítő, impresszárió és túlélő egyben. John Leguizamo Toulouse-Lautrecként a film bohém lelke, Richard Roxburgh pedig a Herceg szerepében olyan kéjes undorral hozza a pénzes, birtokló férfit, hogy szinte kézzelfogható. Ott van még Garry McDonald, Jacek Koman és Matthew Whittet is, akik a Montmartre színes társaságát töltik meg élettel.
Baz Luhrmann, a vágóolló diktátora
Ha valaki valaha azt mondta, hogy egy rendező stílusa felismerhető, akkor Baz Luhrmannra gondolt. Aki látta a Rómeó + Júliát, az sejtheti, mire számíthat: villámgyors vágások, szédítő kameramozgás, teatrális túlzás, és popkultúra ott, ahol a legkevésbé várnánk.
Az első félóra kifejezetten próbára teszi a nézőt. A tempó olyan, mintha valaki felpörgetett volna egy némafilmet, majd ráöntött volna egy doboz csillámport. Sokan itt adják fel, és meg is értem őket. De ez a káosz tudatos: Luhrmann azt mutatja meg, milyen részegítő, hazug és hangos ez a világ, hogy aztán a csendesebb pillanatokban annál nagyobbat üssön a szerelem.
Ez a film az a ritka eset, amikor a túlzás nem hiba, hanem maga a műfaj. Luhrmann nem realista Párizst akar, hanem egy álomszínházat, ahol minden érzelem tízszeres hangerőn szól.
Popdalok a Montmartre-on: a zene, ami mindent visz
Itt jön az, amiért a Moulin Rouge! igazán legendás lett. Luhrmann nem korhű zenét használ, hanem ismert popdalokat kever, tördel és fűz össze, egyfajta nagy, közös szerelmes mixtape-pé. Az eredmény egyszerre vicces, merész és meglepően megható.
A zenés jelenetek nem díszletek, hanem a történet motorjai. A szereplők akkor énekelnek, amikor már nem tudnak beszélni, és ez a régi musicalszabály itt tökéletesen működik. Egy-egy duett alatt többet tudunk meg Christianról és Satine-ról, mint tíz oldal párbeszédből.
Aki szereti a zenét, annak a film fele játék is: felismerni, honnan jön egy sor, egy dallam, egy refrén. Aki pedig nem ismeri a dalokat, az is megkapja az érzelmi töltetet, mert a hangszerelés és az előadás mindent elmond.
Hol csúszik meg a csillogás?
Nem vagyok vak rajongó, vannak gyengeségei. A korai, bohózatos részek humora nem mindenkinek fog betalálni, néhány gegnél még én is a plafont néztem. A tempó helyenként fárasztó, és a film annyira akar mindent egyszerre, hogy néha elveszik a saját díszletei között.
A történet váza is egyszerű, a karakterek közül főleg a mellékszereplők inkább figurák, mint emberek. Aki árnyalt, lassú romantikus drámára vágyik, az itt operettet kap, nem csehovi finomságot.
- Ami működik: a két főszereplő, a zene, a látvány, a szenvedély.
- Ami kevésbé: a túlpörgetett kezdés, a bohóckodás, a vékony történetváz.
Miért nézzük újra még huszonöt év után is?
Mert alig van film, ami ennyire mer érzelmes lenni. A Moulin Rouge! nem szégyelli, hogy nagyot akar, hogy könnyeket akar, hogy hinni akar a szerelemben egy olyan világban, ahol mindennek ára van. Ma, amikor a legtöbb film kacsintással védekezik a pátosz ellen, ez a nyíltság szinte forradalmi.
A 128 perc alatt a film átvezet a bohózattól a tragédia felé, és aki végigmegy vele ezen az úton, az valószínűleg sokáig dúdolja majd a dalokat.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Musical-rajongóknak, a nagy, szenvedélyes szerelmi drámák kedvelőinek és mindenkinek, aki szereti, ha egy film merészen túlzó és látványos.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki ki nem állhatja a gyors vágásokat, a teatrális stílust és a hirtelen kitörő éneklést, annak az első félóra kínszenvedés lesz.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Rómeó + Júlia (1996), Chicago (2002), A nagy Gatsby (2013), Kabaré (1972), Kaliforniai álom (2016)
Gyakori kérdések
Miről szól a Moulin Rouge!?
A századfordulós Párizsban Christian, a fiatal író Toulouse-Lautrec bohém körébe kerül, és beleszeret Satine-ba, Párizs leghírhedtebb mulatójának ünnepelt csillagába.
Hány perces a Moulin Rouge!?
A film 128 perc hosszú.
Hány éves kortól nézhető?
16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Moulin Rouge!-t?
Baz Luhrmann, ausztrál, amerikai produkcióban.
Kik a főszereplők?
Ewan McGregor (Christian), Nicole Kidman (Satine), John Leguizamo (Toulouse-Lautrec), Jim Broadbent (Harold Zidler) és Richard Roxburgh (a Herceg).
Mikor mutatták be Magyarországon?
A film 2001. október 18-án került a mozikba.
Belépsz a vörös malom ajtaján, vagy kint maradsz?
A Moulin Rouge! nem akar mindenkinek tetszeni, és pont ezért szeretik annyian. Harsány, giccses, túlzó, és közben olyan őszintén romantikus, hogy a végére a legcinikusabb néző is elérzékenyül. Ha még nem láttad, adj neki esélyt, és bírd ki az első félórát. Ha már láttad, ideje újra feltenni: Kidman és McGregor ma is ugyanúgy szívbe talál.