Titán kritika: fém, hús és egy film, amit nem lehet elfelejteni
Vannak filmek, amiket megnézel, és vannak, amik megnéznek téged. Julia Ducournau Titánja egyértelműen a második fajta: 108 percen át szorítja a torkodat, aztán úgy enged el, hogy napokig érzed a nyomát. Ez nem szórakoztató mozi a szó kényelmes értelmében, de pontosan ezért kell róla beszélni.
Brutális, bizarr és meglepően gyengéd testhorror, amely megosztja a közönséget, de aki ráhangolódik, élete egyik legmerészebb mozis élményét kapja.
Titán előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2021. október 28. |
|---|---|
| Rendező | Julia Ducournau |
| Szereplők | Vincent Lindon, Agathe Rousselle, Garance Marillier, Laïs Salameh, Mara Cissé, Marin Judas |
| Műfaj | Drámák, Thrillerek, Horrorfilmek |
| Hossz | 108 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Belga filmek, Francia filmek |
Miről szól a Titán, ha egyáltalán el lehet mondani?
A film már a címével kijelöli a terepet. A titán az a fém, amely ellenáll a korróziónak, bírja a hőt, a szakítószilárdsága kiváló, és éppen ezért használják a gyógyászatban fémprotézisekhez. Ez a kép, a fém és az emberi test összefonódása, végigkíséri az egész filmet, és ennél többet tisztességesen nem is érdemes előre elárulni róla.
Amit tudni lehet: a középpontban Agathe Rousselle karaktere áll, akit a stáblista beszédesen így nevez meg: Alexia / Adrien. Már ez a kettős név is sejteti, hogy itt az identitás, a test és a nem kérdései nem díszletek, hanem a film gerincét adják. Mellette Vincent Lindon alakítja Vincentet, és a kettejük között kibomló viszony adja a film érzelmi magját.
A Titán nem az a fajta film, amelynek a cselekményét egy ebédszünetben elmeséled a kollégáidnak. Inkább élmény, mint sztori: hangulatok, sokkoló képek és váratlanul csendes pillanatok sorozata. Aki lineáris, logikusan összerakott thrillerre számít, csalódni fog. Aki hajlandó elengedni a kormányt, annak viszont hatalmas menet jön.
Julia Ducournau, a francia testhorror nagyasszonya
Ducournau neve azoknak, akik látták a Nyers című filmjét, már önmagában figyelmeztetés és ígéret. Abban egy fiatal lány testének és vágyainak riasztó átalakulását mutatta be olyan erővel, hogy a nézők egy része szó szerint rosszul lett a vetítéseken. A Titán ezt az irányt viszi tovább, csak még vadabbul, még kevesebb kompromisszummal.
Ami Ducournau-t igazán különlegessé teszi, az nem a sokk, hanem az, hogy a sokk mögött mindig van valami mélyen emberi. Nála a test nem csak hús, ami szétesik vagy átalakul, hanem kérdés: kik vagyunk, ha a testünk nem engedelmeskedik nekünk? Mit jelent valakihez tartozni? A Titánban ez a kettősség még élesebb, mert a legbrutálisabb pillanatok mellett ott vannak a legmeghatóbbak is.
Rendezőként elképesztően magabiztos. Minden képkocka szándékos, a színek, a fények és a vágás ritmusa szinte hipnotikus. Lehet nem szeretni ezt a filmet, de azt senki nem mondhatja, hogy Ducournau ne tudná pontosan, mit csinál.
Agathe Rousselle és Vincent Lindon: két test, egy harc
Agathe Rousselle alakítása az a fajta debütáló jellegű teljesítmény, amiről évek múlva is beszélni fognak. A szerepe fizikailag és lelkileg is extrém, sokszor szinte szöveg nélkül kell közvetítenie mindent, és ő ezt félelmetes intenzitással oldja meg. Egyszerre ijesztő, szánalmas és megérintő, és ez a hármasság adja a film húzóerejét.
Vincent Lindon a francia film egyik legmegbízhatóbb, legtekintélyesebb színésze, és itt valami egészen meglepőt mutat. A figurája kemény, testét fáradhatatlanul edző férfi benyomását kelti, de mögötte egy mélyen sérült ember lapul. Lindon nem játssza túl, egy-egy tekintettel többet mond, mint mások egy monológgal. Kettejük jelenetei a film legerősebb pillanatai.
A mellékszereplők között feltűnik Garance Marillier is, aki Ducournau korábbi filmjének, a Nyersnek volt a főszereplője, így a rendező híveinek külön öröm újra látni őt ebben a világban. Mellettük Laïs Salameh, Mara Cissé, Marin Judas, Diong-Kéba Tacu és Myriem Akheddiou egészíti ki a stábot, utóbbi Adrien anyjaként.
Ami lenyűgöz: kép, hang és a merészség
A Titán vizuálisan elsőrangú. Az olajos, neonfényes, fémes világ egyszerre gyönyörű és undorító, és a film tudatosan játszik ezzel a feszültséggel. Ducournau úgy fényképezi a testet és a gépeket, mintha ugyanannak az anyagnak két formája lenne, és ez a képi gondolat lassan a néző bőre alá kúszik.
A hangkulissza ugyanilyen erős. A zúgó motorok, a csontok és a fém hangjai, a hirtelen csöndek mind arra szolgálnak, hogy fizikailag is érezd, amit látsz. Fejhallgatóval vagy jó moziban nézve ez külön élmény, otthon, félig a telefonra figyelve viszont nagyon sokat veszít az erejéből.
- A legnagyobb erény: a film semmiben nem fogja vissza magát.
- A meglepetés: a sokk mögött igazi, fájdalmas gyengédség rejlik.
- A stílus: egy pillanatra sem lehet összetéveszteni más rendező munkájával.
Hol bicsaklik meg a fém?
Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy a Titán hibátlan. A film első és második fele érezhetően más tempóban és más hangnemben mozog, és ez a váltás sokakat ki fog zökkenteni. Aki a vad, kegyetlen nyitány után ugyanezt a ritmust várja, annak a folytatás lassúnak tűnhet.
A logika sem a film erőssége. Ducournau inkább álomlogikával dolgozik, mint racionális történetvezetéssel, és ha valaki minden fordulatnál azt kérdezi, hogy ez most hogyan lehetséges, akkor nem fogja élvezni. Ezért adtam a történetre a többi elemnél kevesebb pontot: a szimbolika gazdag, de a sztori néhol inkább ürügy a képekhez és az érzésekhez.
És persze ott a legkézenfekvőbb kockázat: ez egy 18 éven felülieknek szóló, nagyon grafikus film. Van benne néhány jelenet, amit sokan csukott szemmel fognak átvészelni, és ez nem udvariassági figyelmeztetés. Ha valaki rosszul bírja a testi sérülések explicit ábrázolását, annak a Titán kínszenvedés lesz.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a határokat feszegető európai szerzői filmet, a testhorrort, és akiket a Nyers vagy a Cronenberg-filmek nem elriasztottak, hanem lenyűgöztek.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki könnyed esti kikapcsolódást keres, nem bírja a grafikus erőszakot és a testi sérüléseket, vagy minden filmtől világos, logikus történetet vár, az messzire kerülje el.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Nyers (2016), Karambol (1996), Tetsuo, a vasember (1989), Videodrome (1983), A bőr alatt (2013)
Gyakori kérdések
Ki rendezte a Titán című filmet?
A Titánt Julia Ducournau francia rendező jegyzi, aki korábban a Nyers című filmmel lett ismert.
Hány perces a Titán?
A film 108 perc hosszú.
Mikor jelent meg a Titán Magyarországon?
A Titán hazai premierje 2021. október 28. volt.
Hány éves kortól nézhető a Titán?
A film 18 éven felülieknek ajánlott, gyerekkel és kamaszokkal semmiképp ne nézzétek.
Kik játszanak a Titánban?
A főszerepekben Agathe Rousselle (Alexia / Adrien) és Vincent Lindon (Vincent) látható, mellettük Garance Marillier, Laïs Salameh, Mara Cissé, Marin Judas, Diong-Kéba Tacu és Myriem Akheddiou szerepel.
Milyen műfajú film a Titán?
Belga-francia koprodukció, amely a drámát, a thrillert és a horrort keveri, erős testhorror-elemekkel.
Kibírod a Titán szorítását?
A Titán nem akar mindenkinek tetszeni, és ez a legnagyobb ereje. Julia Ducournau olyan filmet csinált, amely egyszerre provokál, undorít és megérint, Agathe Rousselle és Vincent Lindon pedig olyan alakítást nyújt, ami után nehéz visszatérni a langyos átlagmozihoz. Ha bírod a gyomrával, és nyitott vagy egy szokatlan, álomszerű élményre, akkor kötelező. Ha bizonytalan vagy, nézz meg előbb egy előzetest, és légy őszinte magaddal: a film ennél csak keményebb lesz. Nálam egyértelmű igen, a fém nyoma még napokig ott maradt.