Az ír kritika: Scorsese három és fél órás búcsúlevele a gengszterfilmhez
Van az a pont egy gengszterfilmben, amikor már nem a lövöldözés érdekes, hanem a csend utána. Az ír teljes egészében erről a csendről szól: Martin Scorsese 209 percben mutatja meg, mi marad egy emberből, aki egész életében mások helyett húzta meg a ravaszt. Lassú, keserű, néha türelempróbáló, és pont ezért felejthetetlen.
Az ír nem a legszórakoztatóbb Scorsese-film, de talán a legbölcsebb: egy műfaj utolsó, megrendítő számvetése.
Az ír előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2019. november 21. |
|---|---|
| Rendező | Martin Scorsese |
| Szereplők | Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci, Harvey Keitel, Ray Romano, Bobby Cannavale |
| Műfaj | Krimik, Drámák, Történelmi filmek |
| Hossz | 209 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy veterán, aki házakat fest
A film főszereplője Frank Sheeran, egy második világháborús veterán, aki a háború utáni Amerika szervezett bűnözésének szolgálatába áll. Simlis, bérgyilkos, megbízható ember, olyan, akit a XX. század leghírhedtebb alakjai szívesen tartanak maguk mellett. Az ő szemén keresztül látjuk végig, ahogy a maffia, a szakszervezetek és a nagypolitika összefonódnak, és ahogy mindez elvezet az amerikai történelem egyik legnagyobb megoldatlan rejtélyéhez: Jimmy Hoffa, a legendás szakszervezeti vezető eltűnéséhez.
Aki ismeri a valós történelmet, az tudja, hogy Hoffa sorsa a mai napig nyitott kérdés. Scorsese viszont nem krimit forgat a rejtélyből, nem nyomozás ez. Sokkal inkább krónika: évtizedeket átölelő, lassan hömpölygő vallomás, ahol nem az a kérdés, mi történt, hanem az, hogy milyen áron.
Spoilerekbe nem megyek bele, de annyit elárulhatok: aki pörgős maffiabalhét vár, az rossz helyen jár. Ez a film emlékszik, mérlegel, és nagyon ritkán siet.
A legendák utolsó találkozója
Kezdjük a nyilvánvalóval: Robert De Niro, Al Pacino és Joe Pesci egy filmben, Scorsese rendezésében. Ha ezt tíz évvel korábban valaki elmondja egy filmes kocsmában, kiröhögik. És mégis megtörtént.
De Niro Frank Sheeranként visszafogottabb, mint valaha. Nem a Taxisofőr robbanékony figurája ez, hanem egy ember, aki mindig a háttérben áll, és csak akkor lép, amikor mondják neki. Ez a passzivitás a film lényege, és De Niro tökéletesen hordozza, a szeme sokszor többet mond, mint bármelyik párbeszéd.
Al Pacino Jimmy Hoffaként a film motorja. Hangos, hiú, szórakoztató, makacs, egy pillanat alatt kerül a nevetséges és a tragikus határára. Pacino itt végre megint okkal kiabál, és minden jelenete energiát pumpál a filmbe.
A legnagyobb meglepetés mégis Joe Pesci Russell Bufalinóként. Aki a Nagymenőkből vagy a Casinóból ismeri, az egy időzített bombát vár. Ehelyett kapunk egy halk, szinte atyai figurát, akinek a nyugalma ezerszer félelmetesebb, mint bármilyen dühkitörés. Szerintem ez Pesci karrierjének egyik legjobb alakítása.
A mellékszereplők is erősek: Harvey Keitel Angelo Brunóként, Ray Romano Bill Bufalinóként, Bobby Cannavale Skinny Razorként, Stephen Graham pedig Anthony „Tony Pro” Provenzanoként ad emlékezetes színt. Anna Paquin a felnőtt Peggy Sheerant játssza, és bár a szerep szövegben szűkös, a jelenléte, a tekintete a film morális tükre.
Scorsese, aki már nem csodálja a gengsztereket
Martin Scorsese életműve tele van gengszterekkel, és régen ezek a filmek, valljuk be, kicsit szerelmesek voltak a témájukba. A Nagymenők energiája, a pénz, a hatalom, a csillogás vonzó volt, még ha a végén jött is a bukás.
Az ír ezzel szemben öregkori film, a szó legjobb értelmében. Scorsese itt már nem csillogást mutat, hanem következményt. Az erőszak gyors, csúnya és szinte bürokratikus. A halál nem drámai csúcspont, hanem egy újabb feladat a listán. Ez a hűvösség eleinte meglepő, aztán egyre nyomasztóbb, és pont ez a cél.
A rendezés magabiztos és ráérős. Scorsese nem fél a hosszú jelenetektől, a csendektől, a látszólag jelentéktelen beszélgetésektől. Aki türelmes, annak ezek a pillanatok adják a legtöbbet.
Ami működik, és ami próbára tesz
Ami szerintem kiválóan működik:
- A színészi összjáték: ritkán látni ennyi legendát ilyen fegyelmezetten, egymásra figyelve játszani.
- A tónus: a film fokozatosan sötétedik, és az utolsó szakasz érzelmileg nagyon betalál.
- A humor: meglepően sokat lehet nevetni, főleg Pacino és a mellékszereplők jeleneteiben. Fanyar, száraz humor ez, de működik.
- A történelmi háttér: a maffia és a politika összefonódása izgalmas és hitelesen ábrázolt.
És ami próbára tehet:
- A hossz: 209 perc, vagyis majdnem három és fél óra. Ezt nem lehet szépíteni, az első óra lassabb, és van néhány jelenet, amit nyugodtan lehetett volna rövidíteni.
- A fiatalítás: a színészek több életszakaszon át játsszák a figuráikat, és a fiatalabb verziók látványa nem mindig meggyőző. Az arc fiatal, a mozgás viszont sokszor elárulja a kort. Engem egy idő után nem zavart, de az elején kizökkentett.
- A tempó: aki a Nagymenők lendületét várja, csalódni fog. Ez egy másik film, másik hangulattal.
A bűn ára, amit senki nem fizet ki helyetted
Az ír igazi témája számomra nem a maffia és nem is Hoffa eltűnése. Hanem a magány. Az, hogy mi lesz abból az emberből, aki egy életen át követte a parancsokat, aki hűséges volt a rossz emberekhez, és közben elvesztette azokat, akik igazán számítottak volna.
Ezért fontos Peggy figurája is: a lánya tekintete végigkíséri Frank életét, és ítélkezik akkor is, amikor egy szót sem szól. Kevés gengszterfilm mer ennyire szembenézni azzal, hogy a hűség és az erőszak világa milyen űrt hagy maga után.
Az utolsó szakasz csendes, fájdalmas és nagyon emberi. Nem fogok róla többet mondani, de szerintem ez a film legerősebb része, és utólag visszamenőleg értelmet ad a lassabb perceknek is.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a lassan építkező, karakterközpontú drámákat, a Scorsese-életművet, és kíváncsiak De Niro, Pacino és Pesci közös utolsó nagy tánacára.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki pörgős, akciódús gengszterfilmet vár, vagy nehezen bír ki három és fél órát egy ültő helyében, annak ez a film komoly kihívás lesz.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Nagymenők (1990), Casino (1995), A keresztapa (1972), Volt egyszer egy Amerika (1984), A tégla (2006)
Gyakori kérdések
Miről szól Az ír?
Frank Sheeran, egy második világháborús veterán, majd a szervezett bűnözés simlise és bérgyilkosa szemén keresztül mutatja be a háború utáni Amerika maffiavilágát, és Jimmy Hoffa szakszervezeti vezető rejtélyes eltűnését.
Hány perces Az ír?
A film 209 perces, vagyis majdnem három és fél óra.
Mikor volt Az ír premierje?
Az ír premierje 2019. november 21-én volt.
Hány éves kortól nézhető Az ír?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte Az ír című filmet?
A filmet Martin Scorsese rendezte.
Kik szerepelnek Az írban?
A főbb szerepekben Robert De Niro (Frank Sheeran), Al Pacino (Jimmy Hoffa) és Joe Pesci (Russell Bufalino) látható, mellettük Harvey Keitel, Ray Romano, Bobby Cannavale, Anna Paquin és Stephen Graham is szerepel.
Megéri rászánni egy egész estét Az írra?
Igen, de csak akkor, ha tényleg rászánod. Az írt nem lehet fél szemmel, telefonnal a kézben nézni, mert akkor csak egy hosszú, lassú maffiafilmet fogsz látni. Ha viszont leülsz, kikapcsolsz mindent, és hagyod, hogy Scorsese a saját tempójában meséljen, akkor egy olyan filmet kapsz, ami napokig a fejedben marad.
Nem a legszórakoztatóbb gengszterfilm, amit valaha láttam, de az egyik legőszintébb. Egy rendező és három színészóriás együtt néz vissza arra a műfajra, amit annak idején ők maguk tettek legendássá, és nem tetszik nekik, amit látnak. Ettől lesz Az ír különleges: nem ünnepel, hanem elszámol. Szerintem kötelező darab mindenkinek, aki komolyan szereti a filmet.