Leon, a profi kritika: a bérgyilkos, a kislány és a filmtörténet egyik legőrültebb gonosza
Vannak filmek, amelyek megöregszenek, és vannak, amelyek egyszerűen nem hajlandók rá. A Leon, a profi 1995-ös hazai premierje óta a második kategóriát erősíti: egy kemény, sötét, mégis furcsán gyengéd mese arról, hogy egy ember, akinek semmije sincs, hogyan talál valami olyat, amiért érdemes élni. Luc Besson filmje ma is úgy üt, mint egy jól irányzott lövés.
Kemény, melankolikus, gyönyörűen megrendezett krimidráma, amelynek három főszereplője közül egyik sem hagyja, hogy elfelejtsd.
Leon, a profi előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1995. szeptember 7. |
|---|---|
| Rendező | Luc Besson |
| Szereplők | Jean Reno, Natalie Portman, Gary Oldman, Danny Aiello, Peter Appel, Michael Badalucco |
| Műfaj | Krimik, Drámák, Akciófilmek |
| Hossz | 110 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Francia filmek |
Egy magányos bérgyilkos és a kislány a szomszédból
Az alaphelyzet egyszerű, szinte mesei. Léon New Yorkban él, egyedül, csendben, és abból tartja fenn magát, hogy embereket öl meg pénzért. Nincs körülötte semmi, ami egy rendes élethez tartozna, és nem is tűnik úgy, mintha hiányolná. Aztán a szomszédban lakó családot lemészárolja Stansfield nyomozó, egy rendőr, aki kegyetlenebb bármelyik gengszternél. Az egyetlen túlélő a 12 éves Mathilda, aki Léon ajtaján kopogtat menedékért.
Innentől a film két irányba húz egyszerre. Az egyik egy feszült krimi, ahol Stansfield árnyéka egyre közelebb ér, és ahol tudjuk, hogy a kis szemtanút nem fogják békén hagyni. A másik egy meglepően csendes, szinte kamaradarab arról, ahogy a szenvtelen bérgyilkos lassan úgy kezd gondoskodni a lányról, mintha a saját gyereke lenne. Ennél többet nem is érdemes tudni előre, a film ereje abban rejlik, ahogy ez a két szál összefonódik, és ahogy a tét minden jelenettel nagyobb lesz.
Jean Reno, aki kevés szóval mindent elmond
Jean Reno Léonja az egyik legjobb példa arra, hogy egy karakter mennyire sokat tud mesélni úgy, hogy közben alig beszél. Reno egy hatalmas, mozdulatlan emberként játssza, akiről azonnal érzed, hogy végtelenül veszélyes, és ugyanakkor szinte gyerekesen esetlen mindenben, ami nem a munkájához tartozik. Ez a kettősség adja a film szívét.
A legnagyobb bravúr, hogy Reno sosem próbálja szimpatikussá tenni Léont. Nem kacsint ránk, nem kér bocsánatot. Egyszerűen hagyja, hogy a néző maga fedezze fel, mi lakik ebben a kiüresedett emberben. Mire rájössz, hogy aggódsz érte, már késő, a film megfogott.
Natalie Portman: egy debütálás, amit nem lehet elfelejteni
Natalie Portman ekkor még gyerek volt, és Mathilda Lando szerepében olyan alakítást nyújt, amitől a legtöbb felnőtt színész is megirigyelné. Mathilda nem az a fajta filmes gyerek, aki csak sír és megmentésre vár. Dühös, okos, sérült, néha kiszámíthatatlan, és pontosan tudja, mit akar: bosszút. Portman mindezt hihetővé teszi, és ami még fontosabb, végig érezzük mögötte a kislányt, akitől egyetlen délután alatt elvették az életét.
Léon és Mathilda kapcsolata a film legkényesebb pontja is. Besson időnként olyan területre tévedt, ahol a mai néző feszengeni fog, és ezt nem lenne tisztességes elhallgatni. A kapcsolat lényege mégis a gondoskodás, a két elveszett ember egymásba kapaszkodása, és ezt a színészek érzékenysége viszi át a rázós pillanatokon.
Gary Oldman, a gonosz, aki ellopja a show-t
Ha valaki csak egy okért nézné meg a Leont, az Gary Oldman. Norman Stansfield a filmtörténet egyik legemlékezetesebb gonosza, és nem azért, mert hangos, hanem mert teljesen kiszámíthatatlan. Oldman egyik pillanatban szinte álmosan, kedélyesen mosolyog, a következőben pedig olyan erőszakba csap át, hogy a néző hátrahőköl. Egy rendőr, akinél a jelvény nem védelmet jelent, hanem engedélyt bármire.
Oldman játéka mai szemmel túlzónak tűnhet, de pontosan ez kell ide. Léon csendes és visszafogott, Stansfield harsány és elszabadult, a kettejük közti kontraszt adja a film feszültségének gerincét. Amikor a nyomozó nagyszabású kommandós akcióval készül megostromolni Léon lakását, már nem kérdés, hogy itt két teljesen különböző fajta profi csap össze.
A mellékszerepekben Danny Aiello Old Tonyja is megér egy említést: kevés jelenetben, de pontosan megmutatja azt a világot, amelyben Léon dolgozik, és ahol a bizalom mindig áruval mérhető.
Luc Besson New Yorkja: európai szem, amerikai utca
Luc Besson francia rendezőként forgatott egy New York-i bűnügyi történetet, és ez a kívülálló nézőpont a film egyik titkos fegyvere. A Leon nem úgy néz ki, mint egy átlagos amerikai akciófilm. Lassabb, szemlélődőbb, sokkal több időt hagy a karaktereknek, és csak akkor robban, amikor tényleg kell. Amikor viszont robban, akkor nagyon.
Az akciójelenetek precízek, tiszták, Léon munkáját szinte koreográfiaként mutatják be. Besson érzi, hogy a profizmus önmagában is látványos, nem kell mindent felrobbantani hozzá. A film hangulata közben végig melankolikus: a lepusztult lakások, a szűk folyosók, a magány érzete mindent átitat. Ez nem egy hősi akciófilm, hanem egy szomorú mese, amelyben fegyverek is vannak.
Ahol a film megbicsaklik
Nem lenne korrekt úgy tenni, mintha a Leon hibátlan lenne. A forgatókönyv néhol erősen a műfaji kliséket követi, a cselekmény váza kiszámítható, és aki látott már néhány bérgyilkosos filmet, nagyjából sejti, merre tart a történet. A film nem is a meglepetésekből él, hanem az érzelmekből.
A másik pont Léon és Mathilda kapcsolatának néhány pillanata, amelyekről már fentebb is írtam. Ezek nem teszik tönkre a filmet, de ma már nehezebb szó nélkül elmenni mellettük, és sokan éppen ezért érzik ellentmondásosnak a művet. Szerintem a film ettől még erős, de jogos, ha valakinek ez beárnyékolja az élményt.
- Mi működik: a három főszereplő, a hangulat, a feszültség, az érzelmi tét.
- Mi kevésbé: a kiszámítható cselekményváz és néhány kényes jelenet.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a karakterközpontú, sötét hangulatú krimiket, ahol az akció mögött valódi érzelmek vannak, és akik szeretnének látni három színészt a csúcsformájukban.
- Inkább hagyd ki, ha: Akiket zavar a nyers erőszak, vagy akik egy felnőtt és egy gyerek kapcsolatának kényesebb ábrázolásától kifejezetten feszengenek. És persze annak sem, aki pörgős, könnyed akciófilmet keres.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Nikita (1990), Taxisofőr (1976), Gloria (1980), Drive, Gázt! (2011), Logan, Farkas (2017)
Gyakori kérdések
Miről szól a Leon, a profi?
Egy magányos New York-i bérgyilkosról, Léonról, akihez a szomszédban lakó 12 éves Mathilda menekül, miután családját Stansfield nyomozó lemészárolja. Léon gondoskodni kezd a lányról, Stansfield pedig a kis szemtanú nyomába ered.
Hány perces a Leon, a profi?
A film 110 perces.
Hány éves kortól nézhető a Leon, a profi?
A film korhatár-besorolása: 18 éven felülieknek.
Gyerekkel is megnézhető a film?
Nem ajánlott. A 18-as korhatár nem véletlen: a film erőszakos jeleneteket és felnőtt témákat tartalmaz.
Mikor volt a Leon, a profi magyar premierje?
A film 1995. szeptember 7-én került a hazai mozikba.
Ki rendezte a Leon, a profit, és kik a főszereplők?
A filmet Luc Besson rendezte, a főszerepekben Jean Reno (Léon Montana), Natalie Portman (Mathilda Lando) és Gary Oldman (Norman Stansfield) látható.
Megéri ma is újranézni Léont és Mathildát?
Igen, és ha még nem láttad, akkor főleg. A Leon, a profi nem a csavaros története miatt maradt életben ennyi évtizedig, hanem azért, mert három olyan karaktert ad, akiket nem lehet kitörölni az emlékezetből: a csendes gyilkost, aki sosem tanult meg élni, a kislányt, akinek túl korán kellett felnőnie, és a rendőrt, aki maga a kiszámíthatatlan pusztítás. Besson pedig olyan érzékkel rakja össze mindezt, hogy a végén nem az akcióra fogsz emlékezni, hanem arra, mit éreztél. Vannak benne vitatható pillanatok, de kevés krimi tud ennyire fájni és ennyire megmaradni. Kötelező darab, ha a műfajt szereted.