Turbó kritika: a csiga, aki az Indianapolis 500-ra vágyott, és majdnem el is hittük neki
Van az a filmötlet, amit egy mondatban elmondva mindenki elröhögi magát, aztán másfél órán át mégis szurkol a főhősnek. A Turbó pontosan ilyen: egy csiga, aki az Indianapolis 500-on akar indulni. Abszurd, harsány, néha kiszámítható, de olyan lelkesedéssel tolja a gázt, hogy nehéz haragudni rá.
A Turbó nem forgatja fel az animációs filmek világát, de szerethető, energikus családi mozi egy olyan főhőssel, akinek a lelkesedése ragadós.
A film adatai
| Magyar bemutató | 2013. július 16. |
|---|---|
| Rendező | David Soren |
| Szereplők | Ryan Reynolds, Paul Giamatti, Michael Peña, Samuel L. Jackson, Luis Guzmán, Bill Hader |
| Műfaj | Animációs filmek, Családi filmek |
| Hossz | 96 perc |
| Korhatár | 6 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy csiga, aki nem fér bele a saját házába
A Turbó alapfelállása annyira egyszerű, hogy már-már zseniális. Főhősünk egy csiga, aki a sebesség megszállottja, a száguldás szerelmese, és meggyőződése, hogy a versenypályán a helye. Csak éppen a csigák nem arról híresek, hogy bárkit is lekörözzenek, és a lassú, visszahúzódó csiga-társadalom értetlenül nézi a pörgős társát, aki folyton máshol szeretne lenni.
Aztán jön egy furcsa baleset, ami még gyorsabbá teszi Turbót, és innentől nincs megállás: a cél nem kevesebb, mint az Indianapolis 500, az egyik leghíresebb autóverseny. Esélytelennek tűnik, a film mégis arról szól, hogyan száguld a csiga a győzelem felé, és hogyan lesz belőle közben sztár. Ennél többet nem is kell tudni előre, a lényeg úgyis az utazás, illetve ebben az esetben a száguldás.
A történetnek van egy nagyon tiszta üzenete, amit a film már az első pillanattól kimond: minden álom valóra válhat, ha elég gyors vagy. Ez persze klasszikus amerikai családi film-mantra, de itt a vizuális poén, a lassúság mint alapállapot elleni lázadás, ad neki egy kis pluszt.
Hangok, amikre érdemes figyelni
Ha valamiben a Turbó tényleg erős, az a szereposztás. Ryan Reynolds adja Turbo hangját, és nagyjából pont azt a vagány, kicsit nagyszájú, de alapvetően jószívű energiát hozza, amit tőle várunk. Ő az a fajta színész, akinek a hangjában mindig ott a kacsintás, és ez egy olyan karakternél, aki nem hajlandó elfogadni a saját korlátait, kifejezetten jól áll.
Mellette Paul Giamatti Chet szerepében a földhözragadtabb, aggodalmaskodóbb hang, és Giamatti a fanyar, gondterhelt figurák nagymestere, szóval ez a párosítás magától működik. Michael Peña Titót szólaltatja meg, és belőle árad a meleg, lelkes karakterszínész-báj.
Aztán ott a mellékszereplő-brigád, ami szinte már pazarlás egy animációs filmben: Samuel L. Jackson Whiplash, Snoop Dogg Smoove Move, Maya Rudolph Burn, Luis Guzmán Angelo, Bill Hader pedig Guy Gagné hangja. Samuel L. Jackson hangja önmagában is egy műfaj, és már az, hogy egy csigafilmben hallhatjuk, megér egy mosolyt. Ez a csapat adja a film lendületének nagy részét: a poénok egy része a szövegen, másik része a hangokon múlik.
David Soren és a lassúság mint látványelem
A rendező David Soren, és amit nagyon jól csinál, az a sebesség érzékeltetése egy olyan lény szemszögéből, akinek a világ normális esetben egy fűszál tövéből látszik. Az animációs filmek egyik legnagyobb ajándéka, hogy a perspektívával játszhatnak, és a Turbó ezt ki is használja: a kis lény és a hatalmas, dübörgő versenyvilág közti kontraszt a film legjobb vizuális ötlete.
A látványvilág színes, napfényes, harsány, pont olyan, amilyen egy versenyfilmhez illik. A tempó is rendben van: a 96 perces játékidő nem húzza az időt, a film tudja, hogy a célközönsége nem fog türelmesen ülni a hosszú, lassú jeleneteken. Ironikus, hogy egy csigáról szóló film legnagyobb erénye a lendület, de pontosan erről szól az egész.
Ugyanakkor Soren nem kockáztat túl sokat. A dramaturgia a jól bevált sémát követi: álmodozó hős, akit senki nem ért, egy fordulópont, felemelkedés, nagy verseny. Aki látott már pár családi animációt, az nagyjából sejteni fogja a nagy ívet. Ez nem baj, csak nem is meglepetés.
Ami működik: humor, lendület, szív
A Turbó legnagyobb erőssége, hogy komolyan veszi a saját abszurd alapötletét. Nem kacsint ki folyton arra, hogy milyen nevetséges is ez az egész, hanem hagyja, hogy szurkoljunk a csigának. Ez az, ami miatt a gyerekek imádni fogják: ők nem a paródiát látják benne, hanem egy kis hőst, aki nagyot akar.
- A szereplőgárda: a hangok kiválóan illenek a karakterekhez, a mellékszereplők színesek, szerethetők.
- Az üzenet: a kitartásról, a különcségről és az álmokról szóló tanulság egyszerű, de őszinte.
- A tempó: nincs üresjárat, a film végig mozgásban van.
- A versenyhangulat: a pályás jelenetek energiája átjön a vásznon, a motorbőgés és a csiga-perspektíva keveréke jó móka.
Van benne valami nagyon szimpatikus abban is, ahogy a film a csiga-társadalom lassúságát ábrázolja: nem gonosz, csak más tempóban él. Turbo pedig nem azért lázad, mert utálja a sajátjait, hanem mert nem fér bele a ráosztott szerepbe. Ez egy gyerekfilmben is meglepően erős gondolat, és sok kisnéző magára fog ismerni benne.
Ahol elfogy a benzin
Most jöjjön a fekete leves. A Turbó egy jó családi film, de nem nagy film. Nem az a fajta animáció, amin felnőttként is elsírod magad, vagy amiről évekkel később is beszélsz. Az érzelmi csúcspontok rendben vannak, csak éppen kiszámíthatóak, és a film inkább a hangulatra és a lendületre épít, mint a mély karakterekre.
A versenyes animációk terepe ráadásul elég zsúfolt, a beszélő, sebességmániás hősök világa nem új, és ez a film is óhatatlanul a nagy elődök árnyékában fut. Amikor kicsit fáradtabb, akkor ez érződik is rajta: egy-egy poén inkább a sztárhangokon múlik, mint a forgatókönyv ötletességén.
Felnőttként néha az az érzésem volt, hogy a film tudja, mit kell csinálnia, és szorgalmasan meg is csinálja, de nem lép ki a komfortzónájából. Paradox módon a csiga, aki mindenáron át akarja lépni a határait, egy olyan filmben szerepel, ami pont ezt nem meri igazán.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Kisiskolásoknak és családoknak, akik egy pörgős, vidám, pozitív üzenetű animációra vágynak, illetve mindenkinek, aki szereti a versenyes hangulatot és a sztárhangokat.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik az animációtól mély érzelmi rétegeket, merész történetvezetést vagy felnőtt fejjel is meglepő fordulatokat várnak.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Verdák (2006), L'ecsó (2007), Kung Fu Panda (2008), Elvitte a víz (2006)
Gyakori kérdések
Mikor volt a Turbó premierje?
A Turbó premierje 2013. július 16-án volt.
Miről szól a Turbó?
Egy sebességmániás csigáról, aki egy furcsa baleset után még gyorsabb lesz, és elhatározza, hogy elindul az Indianapolis 500 autóversenyen.
Hány perces a Turbó?
A film játékideje 96 perc.
Hány éves kortól nézhető a Turbó?
A film 6 éven felülieknek ajánlott.
Kik a Turbó szinkronhangjai az eredeti változatban?
Turbo hangja Ryan Reynolds, mellette Paul Giamatti (Chet), Michael Peña (Tito), Samuel L. Jackson (Whiplash), Luis Guzmán (Angelo), Bill Hader (Guy Gagné), Snoop Dogg (Smoove Move) és Maya Rudolph (Burn) szólal meg.
Ki rendezte a Turbót?
A filmet David Soren rendezte.
Beállhat a csiga a családi filmeste rajtvonalához?
Igen, nyugodt szívvel. A Turbó nem nyeri meg az animációs filmek örökranglistáját, de egy vasárnap délutáni családi mozizásra pontosan azt adja, amit kell: lendületet, humort, egy szerethető kis hőst és egy üzenetet, amit a gyerekek is megértenek. Felnőttként néha érezni fogod, hogy ezt az utat már bejártad máshol, de a sztárhangok és a csiga-perspektíva elég ahhoz, hogy ne unatkozz. Nekem egy erős hatos, gyerekszemmel nézve inkább nyolcas.