Pinokkió kritika: a fabábu, aki nyolcvan év után is képes megríkatni és megrémíteni
Vannak mesék, amik elringatnak, és vannak, amik megráznak, a Pinokkió pedig mindkettőt csinálja, és nem kér hozzá engedélyt. A Disney fabábuja egy csillagfényes éjszakán kel életre, és onnantól a film olyan erkölcsi kalandparkot épít köré, amitől a mai néző is kapkodja a fejét. Újranéztem felnőttként, és meg kell mondjam: ez a film sokkal bátrabb, sötétebb és szebb, mint amire emlékeztem.
A Pinokkió nem poros múzeumi darab, hanem egy gyönyörűen megrajzolt, meglepően kemény tanmese, ami ma is a Disney-életmű egyik csúcsa.
Pinokkió előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1941. december 21. |
|---|---|
| Rendező | Hamilton Luske, Ben Sharpsteen, T. Hee, Wilfred Jackson, Norman Ferguson, Jack Kinney, Bill Roberts |
| Szereplők | Dickie Jones, Cliff Edwards, Christian Rub, Evelyn Venable, Walter Catlett, Mel Blanc |
| Műfaj | Animációs filmek, Családi filmek, Fantasy filmek |
| Hossz | 88 perc |
| Korhatár | 6 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy magányos fafaragó és egy kívánság, ami valóra válik
Az alapfelállás annyira egyszerű, hogy szinte gyerekdal: Dzsepettó, a magányos öreg fafaragó egy bábut farag, akit Pinokkiónak nevez el. A csodák éjszakáján egy tündér életet lehel a fába, és innentől a kis faember elindul abba az irányba, ami minden gyerek nagy kalandja: hogy igazi, hús-vér kisfiúvá váljon. Csakhogy ehhez nem elég a varázslat. Ki kell érdemelnie, méghozzá bátorsággal, hűséggel és őszinteséggel.
Itt jön a csavar, ami miatt a Pinokkió nem egy cukormázas tündérmese: a főhős elképesztően naiv. Egyik butaságot követi el a másik után, és a film ezt nem kenegeti el. Pinokkió csetlik-botlik, rossz emberekben bízik, rossz döntéseket hoz, és a következmények néha kifejezetten ijesztőek. Ettől lesz igazi a története. Nem egy tökéletes hős diadalmenetét nézzük, hanem egy gyerekét, aki a saját bőrén tanulja meg, mi a jó és mi a rossz.
Spoilerezni persze nem fogok, de annyit elárulok: aki csak a meséskönyvből vagy a reklámokból ismeri a figurát, meg fog lepődni, milyen messzire elmegy a film abban, hogy Pinokkiót tényleg próbára tegye.
Tücsök Tihamér, a világ legtürelmesebb lelkiismerete
Ha van szereplő, aki ellopja a show-t, az Tücsök Tihamér. A bölcs kis barát, aki Pinokkió mellé szegődik, hogy figyelmeztesse, terelgesse, és rendre hiába próbálkozik. Cliff Edwards hangja (eredeti nyelven) olyan meleg, humoros és emberi, hogy a tücsök szinte a film szívévé válik. Ő az, akivel a felnőtt néző azonosul: aki látja a bajt jönni, aki próbál szólni, és aki mégis kitart, amikor a kis faember megint mindent elront.
Imádom, hogy Tihamér nem egy steril, prédikáló okostojás. Van benne hiúság, van benne fáradtság, néha ő is meginog, és pont ettől szerethető. A gyerekeknek ő a barát, a szülőknek pedig egy kicsit tükör: ilyen az, amikor nevelni próbálsz valakit, aki pont most nem akar hallgatni rád.
És ne feledkezzünk meg a többiekről sem. Christian Rub Dzsepettója olyan jóságos és törékeny, hogy már az első jelenetekben a szívedbe lopja magát. Evelyn Venable Kék Tündére éteri és megnyugtató. Dickie Jones pedig Pinokkió hangjaként tökéletesen hozza azt a gyerekes, kíváncsi, kicsit hebehurgya hangszínt, amitől a figura egyszerre bosszantó és megható.
Gazemberek, akiktől ma is borsózik a hátam
A Pinokkió egyik legnagyobb erőssége a gonosztevők galériája. Walter Catlett adja a hangját a sunyi, nagyképű Becsületes János (eredetiben „Honest John” Worthington Foulfellow) figurájának, aki a megtestesült csábítás: mosolyog, hízeleg, és közben már számolja a hasznot. Mellette ott van Gideon, akinek a csuklását nem más szólaltatja meg, mint Mel Blanc, a rajzfilmhangok legendája, akit a legtöbben a Warner-féle Bolondos dallamok figuráiból ismerhetnek.
Charles Judels két szerepben is felbukkan: ő Stromboli és a Kocsis hangja is, és mindkét figura olyan fenyegető, hogy a kisebb nézők tényleg összerezzenhetnek. Frankie Darro pedig Lampwick, a rossz társaság szerepében hozza azt a laza, vagány kamaszhangot, akinek egy naiv fabábu persze, hogy felnéz.
Ami a legjobban tetszik: ezek a gonoszok nem karikatúrák. Ijesztőek, mert hihetőek. Pont azok a fajta felnőttek és rossz barátok, akiktől a szülők mindig óvják a gyerekeket, és a film ezt meglepő nyíltsággal meg is mutatja.
Hét rendező, egy hangulat: így néz ki a kézzel rajzolt varázslat
A stáblista első ránézésre ijesztő: Hamilton Luske, Ben Sharpsteen, T. Hee, Wilfred Jackson, Norman Ferguson, Jack Kinney és Bill Roberts mind rendezőként szerepelnek. Hét név egy 88 perces filmen? Ez a korai Disney-filmek működésének természetes része volt, a különböző egységeket más-más rendezők vitték. És a csoda az, hogy ebből nem lett széttartó, foltvarrott mozi. A Pinokkió egységes, gördülékeny, és a hangulata az elejétől a végéig egyben marad.
A látvány pedig egyszerűen lenyűgöző. Dzsepettó műhelyének apró részletei, a fából faragott órák és játékok, a fények játéka a csillagfényes éjszakában: minden képkocka olyan, mintha egy festményt néznél. Mai, digitálisan simított animációkhoz szokott szemmel különösen feltűnő, mennyi kézzel rajzolt munka, mennyi gondos részlet van benne. Nem túlzás azt mondani, hogy a Pinokkió a hagyományos animáció egyik legszebb darabja.
A rendezés tempója persze más, mint egy mai családi filmé. Van, hogy hosszabban elidőz egy-egy jeleneten, hagyja, hogy a látvány és a zene dolgozzon. Én ezt kifejezetten élveztem, de egy pörgéshez szokott gyerek elsőre talán türelmetlenebb lesz.
Hol fog meg, és hol lehet mégis nehéz falat?
Kezdjük azzal, ami működik:
- A látvány, ami ma is versenyez a legjobb animációkkal.
- A hangok és a zene, amitől a figurák élnek és lélegeznek.
- Az erkölcsi tét, ami nem csak szöveg: a bátorság, hűség és őszinteség itt tényleg ára van.
- Tücsök Tihamér, akit lehetetlen nem szeretni.
És ami miatt nem kap tőlem mindenhol tízest: a történet néhol epizodikus, kalandról kalandra ugrál, és a főhős naivitása egy ponton már szinte idegesítő. Persze ez a lényeg, de a felnőtt néző itt-ott a fejét fogja, hogy „Pinokkió, most komolyan?”. Ráadásul a film egyes részei valóban sötétek és ijesztők. A 6 éves korhatár nem véletlen: a legkisebbeknek szülői jelenlét és egy kis utólagos beszélgetés kifejezetten ajánlott.
Ezek viszont inkább jellemzők, mint hibák. A Pinokkió egy olyan korban készült, amikor a mese még mert félelmetes lenni, és szerintem ezért maradt meg ennyire mélyen a nézők emlékezetében.
Miért kell ma is leülni vele?
A brief nem véletlenül nevezi kötelező Walt Disney klasszikusnak, és ezzel teljesen egyetértek. A Pinokkió nem csupán nosztalgia. Ma is aktuális arról beszélni, hogy a gyerekeket rengeteg csábítás veszi körül, hogy a hangos, vonzó „barátok” nem mindig akarnak jót, és hogy a hazugságnak következménye van. Ezt a film úgy mondja el, hogy közben szórakoztat, megnevettet és egy-egy ponton tényleg megráz.
Családi filmestnek tökéletes, főleg, ha a szülő is aktívan ott ül mellette. Utána remek alkalom egy jó beszélgetésre: miért hitt Pinokkió a rossz embereknek? Mit kellett volna tennie? Mit mondott volna neki Tücsök Tihamér? Kevés film adja ilyen magától értetődően a kezünkbe ezeket a kérdéseket.
Felnőttként pedig érdemes egyedül is újranézni. Más lesz, mint gyerekként: többet látsz meg Dzsepettó magányából, a gazemberek ravaszságából, és abból, mennyi munka, szeretet és művészet van minden egyes rajzolt mozdulatban.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Családoknak 6 éves kortól, animációrajongóknak és mindenkinek, aki szeretné látni, hogyan nézett ki a kézzel rajzolt Disney-varázslat a csúcson. Nosztalgiázó felnőtteknek is kötelező újranézés.
- Inkább hagyd ki, ha: Az egészen kicsiknek, akik könnyen megijednek, illetve azoknak, akik csak a mai, pörgős, poénáradatos animációkat bírják. Nekik a lassabb tempó és a sötétebb részek nehéz falat lehetnek.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Hófehérke és a hét törpe (1937), Fantázia (1940), Dumbo (1941), Bambi (1942), Hamupipőke (1950)
Gyakori kérdések
Miről szól a Pinokkió?
Egy magányos fafaragó, Dzsepettó fabábuját egy tündér életre kelti a csodák éjszakáján. Pinokkiónak bátorságot, hűséget és őszinteséget kell tanulnia, hogy igazi hús-vér kisfiúvá váljon, miközben bölcs barátja, Tücsök Tihamér próbálja óvni a butaságoktól.
Hány perces a Pinokkió?
A film 88 perces.
Hány éves kortól nézhető a Pinokkió?
A film 6 éven felülieknek ajánlott. Egyes jelenetei ijesztőek lehetnek, ezért a kisebbeknek érdemes szülővel együtt nézni.
Kik rendezték a Pinokkiót?
A filmet Hamilton Luske, Ben Sharpsteen, T. Hee, Wilfred Jackson, Norman Ferguson, Jack Kinney és Bill Roberts rendezte.
Ki adja Pinokkió és Tücsök Tihamér hangját?
Az eredeti változatban Pinokkió hangja Dickie Jones, Tücsök Tihaméré (Jiminy Cricket) Cliff Edwards.
Milyen műfajú a Pinokkió?
Amerikai animációs, családi és fantasy film a Walt Disney klasszikusai közül.
Megéri ma is életre kelteni a fabábut a képernyőn?
Abszolút. A Pinokkió az a ritka klasszikus, ami nem attól értékes, hogy régi, hanem attól, hogy ma is működik. Gyönyörű, vicces, néha félelmetes, és a végére igazi érzelmi tétet épít. Ha gyerekkel nézed, készülj a kérdésekre. Ha egyedül, készülj arra, hogy Dzsepettó műhelye és Tücsök Tihamér még napokig veled marad. Nálam ez a film egy erős 9/10, és bármikor újranézős darab.