Pirula panda kritika: amikor a kamaszkor szó szerint szőrös és vörös
Van egy pillanat minden kamasz életében, amikor úgy érzi, hogy kinőtt a saját bőréből. A Pirula panda ezt a pillanatot fogja meg, és egy hatalmas, puha, vörös bundába csomagolja. Domee Shi filmje harsány, kaotikus és nagyon szerethető, és ritka őszinteséggel beszél arról, milyen nehéz egyszerre jó lánynak és önmagadnak lenni.
A Pirula panda az utóbbi évek egyik legbátrabb és legszívhezszólóbb animációja, amely néha túl hangos, de pont annyira, amennyire egy tizenhárom éves is az.
A film adatai
| Magyar bemutató | 2022. március 10. |
|---|---|
| Rendező | Domee Shi |
| Szereplők | Rosalie Chiang, Sandra Oh, Ava Morse, Hyein Park, Maitreyi Ramakrishnan, Orion Lee |
| Műfaj | Animációs filmek, Családi filmek, Vígjátékok, Fantasy filmek |
| Hossz | 100 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Pirula panda, spoilerek nélkül?
A főszereplő Mei Lee, egy tizenhárom éves, magabiztos, nagyszájú és roppant energikus lány, aki mindent megtesz, hogy az anyja szemében tökéletes, kötelességtudó gyerek legyen. Közben persze ott van minden, ami ebben a korban jár: új érdeklődési körök, barátságok, amelyek hirtelen fontosabbak lesznek a családnál, és egy test, ami mintha napról napra idegenebb lenne.
Az édesanyja, Ming, mindig a közelben van. Szó szerint mindig. Ő ezt védelemnek hívja, Mei pedig, mint minden kamasz, egy idő után inkább fojtogató ölelésnek érzi. És ha mindez nem lenne elég, jön a csavar: valahányszor Mei túlságosan izgatott lesz, márpedig szinte mindig az, átváltozik egy óriási vörös pandává.
Ennyit érdemes tudni előre. A film nagy része ebből az egyszerű, mégis zseniális alapötletből bomlik ki, és sokkal több mindent mond el vele, mint elsőre gondolnád.
A metafora, amit végre senki nem kerülget
Az animációs filmek szeretik óvatosan, tíz méterről körbetáncolni a kamaszkort. A Pirula panda nem ilyen. Itt a vörös pandává változás nyíltan és vállaltan a pubertás metaforája: a hirtelen jött érzelmi kitörések, a szégyen, a vágy, hogy elrejtsd, ami veled történik, és a felismerés, hogy ezt nem lehet egyszerűen kikapcsolni.
Engem pont ez fogott meg. A film nem prédikál, nem magyarázza túl magát, egyszerűen kimondja, hogy ez a korszak kínos, zavarba ejtő és néha nevetséges, és ez teljesen rendben van. Kevés családi film mer ennyire közel hajolni a témához úgy, hogy közben végig szórakoztató marad.
Ugyanilyen fontos a másik réteg: anya és lánya kapcsolata. Ming nem gonosz, nem karikatúra, hanem egy szülő, aki szeret, fél és kontrollál, gyakran egyszerre. A film legerősebb pillanatai nem a látványos pandás jelenetek, hanem azok, ahol a két nő egyszerűen nem érti egymást, pedig nagyon szeretnék.
Rosalie Chiang és Sandra Oh: két hang, egy vulkán
Mei hangja, Rosalie Chiang elképesztő munkát végez. Az ő Meije egyszerre idegesítő, imádnivaló, vicces és fájdalmasan sebezhető, vagyis pont olyan, mint egy igazi tizenhárom éves. A hangjában ott van a túlpörgött lelkesedés és az a pillanatnyi összeomlás is, amikor kiderül, hogy a világ nem úgy működik, ahogy szeretné.
Sandra Oh Mingként a film titkos fegyvere. Aki látta őt korábbi szerepeiben, tudja, mennyire ért a feszült, intenzív figurákhoz, és itt ezt egy anyai szeretetbe csomagolt, félelmetesen precíz kontrollmániává csiszolja. Nevetsz rajta, aztán hirtelen rájössz, hogy valahol a saját szüleidet hallod.
A barátnők, vagyis Ava Morse Miriamje, Hyein Park Abbyje és Maitreyi Ramakrishnan Priyája, adják a film szívének másik felét. Ez a kis banda hangos, fura és teljesen lojális, és ritka jó érzés olyan animációs barátságot látni, ami nem csak díszlet a főhős körül. Mellettük feltűnik Orion Lee Jin Lee szerepében, Wai Ching Ho a nagymama hangjaként, és Tristan Allerick Chen Tylerként.
Domee Shi, a rendező, aki tudja, mi fáj
Domee Shi neve az animáció rajongóinak a Pixar Oscar-díjas kisfilmje, a Bao miatt csenghet ismerősen, ami szintén egy anya és gyermeke kapcsolatáról szólt, megdöbbentő érzelmi erővel. A Pirula pandában ezt a témát fejti ki egész estés formában, és érezni, hogy személyes ügyről van szó.
A rendezés energikus, már-már hiperaktív. A gegek gyorsan jönnek, a képek tele vannak apró, vicces részletekkel, és a karakterek mozgása sokszor az anime eltúlzott, rugalmas stílusát idézi. Ez nem mindenkinek fog bejönni, de nekem pont ez tetszett: a film úgy néz ki, ahogy egy kamasz agya érzi magát. Túlpörgetve, színesen, kicsit kaotikusan.
Amit igazán értékelek, hogy Shi nem fél attól, hogy a főhőse néha ellenszenves legyen. Mei hibázik, önző, hazudik, és a film nem siet felmenteni. Ettől lesz hiteles.
Hol bicsaklik meg a panda?
Nem tökéletes film, és nem is akar az lenni. A legnagyobb kockázata éppen a stílusa: a folyamatos pörgés, a hangos humor és a sok sikoltozás egy idő után fárasztó lehet, főleg felnőtt nézőknek, akik a nyugodtabb, melankolikusabb animációkat szeretik.
A harmadik felvonás is inkább a látványra és a nagy gesztusokra épít, mint a finomabb érzelmekre, amelyek a film első felében olyan jól működtek. Ez nem rontja el az élményt, de érezhető, hogy itt a hangerő néha átveszi az irányítást a szív felett.
És van még egy dolog: a film kimondottan egy bizonyos tapasztalatra, a tizenéves lányok világára fókuszál. Szerintem ez erény, de előfordulhat, hogy nem mindenki érzi majd ugyanolyan közelinek.
Kinek szól igazán ez a mese?
Papíron családi film, valójában leginkább két korosztálynak készült: a kamaszoknak, akik most élik át mindazt, amit Mei, és a szüleiknek, akik most tanulják elengedni őket. Ha a kettő együtt ül le elé, abból jó beszélgetés születhet.
Fontos tudni, hogy Magyarországon 12 éven felülieknek ajánlott besorolást kapott, ami egy animációtól elsőre meglepő lehet. A téma, a kamaszkori testi és lelki változások, valóban inkább a nagyobbaknak szól, kisebb gyerekeknél pedig érdemes szülői kísérettel nézni és utána beszélni róla.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Kamaszoknak, akik épp most tanulják kezelni a saját vulkánjukat, és szülőknek, akik szeretnék megérteni őket. Plusz mindenkinek, aki szereti a merész, színes, szívvel teli animációt.
- Inkább hagyd ki, ha: Akit zavar a harsány, pörgős, animés humor, vagy egy csendesebb, lírai mesére vágyik. Egészen kicsi gyerekeknek pedig a téma miatt kevésbé ajánlott.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Agymanók (2015), Luca (2021), Encanto (2021), Mitchellék a gépek ellen (2021)
Gyakori kérdések
Miről szól a Pirula panda?
A 13 éves Mei Lee történetéről, aki a kamaszkor változásaival és túlféltő anyjával küzd, miközben valahányszor túl izgatott lesz, óriási vörös pandává változik.
Hány perces a Pirula panda?
A film 100 perc hosszú.
Milyen korhatár-besorolású a Pirula panda?
12 éven felülieknek ajánlott.
Gyerekkel is nézhető a Pirula panda?
A 12-es besorolás miatt elsősorban nagyobb gyerekeknek és kamaszoknak szól. Kisebbekkel érdemes együtt nézni, és utána beszélgetni a kamaszkorról, ami a film fő témája.
Ki rendezte a Pirula pandát?
Domee Shi rendezte, az amerikai animációs film eredeti címe Turning Red.
Ki adja Mei és az anyja hangját az eredeti változatban?
Meilin Lee hangja Rosalie Chiang, édesanyjáé, Mingé pedig Sandra Oh.
Megéri bebújni a vörös bunda alá?
Szerintem abszolút. A Pirula panda az a fajta animáció, amin a gyerek röhög, a szülő pedig valahol a film közepén azon kapja magát, hogy gombóc van a torkában. Hangos, néha túl sok, de becsületes, bátor és vicces, és olyan dolgokról beszél, amelyekről a családi filmek többsége inkább hallgat.
Ha van otthon egy kamasz, vagy emlékszel még, milyen volt annak lenni, ezt a filmet nem szabad kihagyni. Én a magam részéről simán a modern animáció egyik legszemélyesebb darabjának tartom, és nem bánom, hogy egy kicsit szőrös lett tőle a lelkem.