Tarzan legendája kritika: amikor a dzsungel ura öltönyt hord, és nagyon szeretne kiszabadulni belőle
Tarzan nem a fán kezdi, hanem egy londoni szalonban, nyakkendőben, és ez a film legjobb ötlete. David Yates nem a századik eredettörténetet akarta elmesélni, hanem azt, mi történik, ha a vadember már rég úriember lett, aztán a múltja utoléri. Hogy ebből mennyi sikerült, arról lesz szó bőven.
Szép, komoly szándékú, néhol lenyűgöző kalandfilm, amely jobb ötletekkel indul, mint amilyennel célba ér, de egy esős estére bőven megéri.
A film adatai
| Magyar bemutató | 2016. június 29. |
|---|---|
| Rendező | David Yates |
| Szereplők | Alexander Skarsgård, Christoph Waltz, Samuel L. Jackson, Margot Robbie, Djimon Hounsou, Jim Broadbent |
| Műfaj | Fantasy filmek, Akciófilmek, Kalandfilmek |
| Hossz | 110 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Kanadai filmek, Brit filmek, Amerikai filmek |
Miről szól? A frakk alatt még mindig ott a vadon
John Clayton a viktoriánus Anglia jól öltözött, jól nevelt polgára. Legalábbis egy évtizede ez a látszat. Mindenki azt hiszi, hogy a benne lapuló vadember végleg eltűnt, amikor hírt kap: egykori otthonában, Kongóban gonosz dolgok zajlanak. Egy bánya kíméletlenül foglal új területeket, és már az ő régi barátait is veszélyezteti.
Clayton visszautazik, és harcba száll a civilizáció pusztító erejével. Közben pedig lassan, rétegről rétegre visszaváltozik azzá, akinek született. Ahogy a ruha lefoszlik róla, újra Tarzan lesz, a dzsungel ura, a vadon szövetségese. Ennyi a felállás, és ennél többet nem is érdemes előre tudni.
Az alapötletet kifejezetten szeretem. A Tarzan-mítoszt mindenki ismeri, az indiai kötélen lengés, a kiáltás, Jane, a majmok: ezeket a filmesek az elmúlt évszázadban rongyosra használták. Ehelyett itt egy olyan hőst kapunk, aki már megélte a legendáját, és most kénytelen újra felvenni, akár akarja, akár nem. Ez a felnőttebb, melankolikusabb kiindulópont adja a film legérdekesebb pillanatait.
Skarsgård, a csendes izomkolosszus
Alexander Skarsgård John Clayton, vagyis Tarzan szerepében fizikailag tökéletes választás, ezt senki nem vitathatja. Magas, szikár, a mozgásában van valami állatias türelem, és ami fontosabb: el tudja hitetni, hogy ez az ember szenved a saját civilizált bőrében. Kevés szóval játszik, sokat bíz a tekintetére.
A gond inkább az, hogy a forgatókönyv sokszor nem ad neki elég anyagot. A befelé forduló, visszafogott Tarzan koncepciónak jól hangzik, de időnként a karakter annyira hallgatag, hogy a nézőnek kell kitalálnia, mi zajlik benne. Ettől függetlenül nem ő a gyenge pont, sőt, a nagy fizikai jelenetekben kifejezetten hiteles.
Jane, Williams és a gonosz kapitány
Margot Robbie Jane Porterként jóval több tüzet hoz, mint amennyit a szerep papíron megkövetel. Nem az a sikoltozó, megmentésre váró hölgy, akit a régi filmek begyakoroltak, van humora és gerince. Nagy kár, hogy a történet időnként mégis a klasszikus bajba jutott nő szerepébe tolja vissza, mert Robbie láthatóan többre lett volna képes.
Samuel L. Jackson George Washington Williams szerepében a film szíve és humorforrása egyben. Ő az, aki kívülállóként reagál a dzsungel őrületére, és nála jobban kevesen tudnak egy jól időzített megjegyzéssel feloldani egy feszült jelenetet. Az ő párosa Skarsgårddal meglepően jól működik, szinte buddy movie hangulatot visz a kalandba.
Christoph Waltz Leon Rom kapitányként azt hozza, amit tőle várunk: udvarias, kimért, ijesztően nyugodt gonoszt. És pont ez a baj. Waltz a Becstelen brigantyk óta ezt a figurát különböző jelmezekben újrajátssza, és itt sem tesz hozzá semmi meglepőt. Profi, élvezhető, de felejthető. Djimon Hounsou Mbonga törzsfőnökként erős jelenléttel bír, Jim Broadbent pedig miniszterelnökként kellemes, rövid színfolt.
David Yates és a komolyság súlya
David Yates nevét a legtöbben a Harry Potter-sorozat utolsó négy részéből ismerik, és ez a kézjegy itt is érződik: hűvösebb színvilág, komoly hangvétel, nagyszabású, de kontrollált képek. Yates nem a vidám kalandfilmek embere, inkább a sötétebb árnyalatoké, és a Tarzan legendája is ilyen lett.
Ez egyszerre erény és hiba. Erény, mert a film nem akar butuska nosztalgiamozi lenni, mer komoly témákat, a gyarmatosítás kizsákmányolását is behozni a háttérbe. Hiba, mert a kalandfilmhez szükséges könnyedség, a lendület, a felszabadult öröm sokszor hiányzik. Van, hogy a film olyan, mintha nagyon szeretne fontos lenni, közben elfelejt szórakoztatni.
A szerkezet is kicsit darabos. A visszaemlékezések, amelyekben Tarzan múltjából villannak fel képek, szépek, de időnként megakasztják a jelen történetét, és a 110 perces játékidő néhol hosszabbnak érződik.
Látvány: lenyűgöző dzsungel, gumiszerű állatok
A film vizuálisan vegyes érzéseket hagy. A tájképek, a köd lepte erdők, a folyók és a hatalmas tömegjelenetek látványosak, van bennük valódi nagyság. Amikor Tarzan végre szabadon száguld a fák között, a mozi tényleg elkapja azt az ősi szabadságérzést, amiért ezt a figurát szeretjük.
A számítógépes állatok viszont nem mindig győznek meg. A gorillák és más vadak néhol lenyűgözőek, máskor viszont érződik rajtuk, hogy pixelekből állnak, és ez egy olyan filmben, ahol a természettel való kapcsolat a lényeg, fájóbb, mint egy szuperhősmoziban. A zene és a hangkulissza ellenben erős: a dzsungel zajai, a dobok és a nagyzenekari aláfestés jól építi a feszültséget.
Ami működik, és ami nem
- Működik: az eredettörténetet megkerülő, felnőttebb kiindulópont.
- Működik: Samuel L. Jackson és Margot Robbie energiája.
- Működik: a nagy, felszabadult akciójelenetek a fák között.
- Nem működik: Christoph Waltz rutinból hozott gonosza.
- Nem működik: a néhol túl komor, nehézkes tempó.
- Nem működik: a CGI-állatok egyenetlen minősége.
A mérleg nyelve végül a pozitív oldalra billen, de csak kicsit. Ez egy tisztességes, ambiciózus kalandfilm, amelyben benne volt egy kiváló mozi lehetősége is.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a klasszikus kalandfilmeket, de egy komolyabb, sötétebb tónusú feldolgozásra vágynak, és Skarsgård vagy Margot Robbie rajongóinak.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik könnyed, vidám családi Tarzant várnak, csalódni fognak, ráadásul a film 16 éven felülieknek szól, kisebb gyerekeknek nem való.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Tarzan (1999), Greystoke: Tarzan, a majmok urának legendája (1984), A dzsungel könyve (2016), Az elveszett Z városa (2016), A múmia (1999)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Tarzan legendája?
A film premierje 2016. június 29. volt.
Hány perces a Tarzan legendája?
A film játékideje 110 perc.
Hány éves kortól nézhető a Tarzan legendája?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Tarzan legendáját?
A filmet David Yates rendezte.
Ki játssza Tarzant és Jane-t?
John Clayton, vagyis Tarzan szerepében Alexander Skarsgård, Jane Porterként Margot Robbie látható. A főgonosz Leon Rom kapitányt Christoph Waltz alakítja.
Miről szól a Tarzan legendája?
A civilizált életet élő John Clayton hírt kap, hogy egykori otthonában, Kongóban egy kíméletlen bánya terjeszkedik és a barátait fenyegeti, ezért visszatér, és újra Tarzanná válik.
Érdemes ma is visszalendülni a liánokon ehhez a Tarzanhoz?
Igen, de mérsékelt elvárásokkal. A Tarzan legendája nem lett az a modern klasszikus, amit a szereplőgárda és a kiinduló ötlet alapján remélni lehetett, de messze nem az a bukás, aminek egyesek leírták. Skarsgård hiteles, Robbie és Jackson élettel tölti meg a vásznat, és vannak jelenetek, amelyek tényleg visszaadják a dzsungel urának varázsát. Ha egy komolyabb hangvételű, látványos kalandra vágysz egy lusta estén, ez a film becsülettel kiszolgál. Csak ne várd, hogy úgy maradjon veled, mint a nagy kalandfilmek. Tőlem egy jóindulatú, de határozott hetes jár neki.