Annabelle kritika: a legijesztőbb baba, aki sosem mozdul meg
Van az a fajta játékbaba, amit már a boltban sem vennél le a polcról, és van Annabelle, akit valaki ráadásul ajándékba is ad. A Démonok között legemlékezetesebb mellékszereplője 2014-ben saját filmet kapott, és bár a baba arca most is hibátlanul rémisztő, a körülötte épített történet sokszor inkább udvariasan kopogtat, mint hogy betörné az ajtót. Ettől még egy esős őszi estére meglepően jól jöhet.
Hangulatos, korrekt kivitelezésű, de túl kiszámítható babahorror, ami a hírnevét inkább a főszereplő porcelánarcának köszönheti, mint a forgatókönyvnek.
Annabelle előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2014. október 16. |
|---|---|
| Rendező | John R. Leonetti |
| Szereplők | Annabelle Wallis, Ward Horton, Tony Amendola, Alfre Woodard, Eric Ladin, Kerry O'Malley |
| Műfaj | Horrorfilmek |
| Hossz | 99 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy ajándék, amit jobb lett volna visszaküldeni
A felállás klasszikus, szinte már tankönyvi. John Form egy régi babával lepi meg várandós feleségét, Miát. Kedves gesztus, legalábbis addig, amíg a fiatal pár otthonára egy éjjel rá nem törnek egy sátánista szekta tagjai. A támadás után nemcsak vér és fájdalom marad hátra, hanem valami, ami sokkal rosszabb maguknál a betolakodóknál: a házban elszabadul egy erő, és ennek az erőnek arca is van. Annabelle arca.
Ennyit érdemes tudni előre, és őszintén szólva ennyi is elég. A film nem a fordulatokra épít, hanem arra a lassan szorító érzésre, hogy a biztonságosnak hitt otthon, ráadásul egy babavárás kellős közepén, egyszer csak ellenséges terepé válik. Ez a kombináció, a sebezhető leendő anya és a láthatatlan fenyegetés, régi és bevált horrorrecept, és a film nem is titkolja, honnan merít.
Mia, John és a baba, aki mindenkit lejátszik
A főszerepben Annabelle Wallis játssza Miát, és már maga a névegyezés is olyan kis kozmikus vicc, amin a stáb biztosan sokat nevetett. Wallis szimpatikus, hiteles a szorongó, egyre inkább magára maradó nő szerepében, és a film nagy része tulajdonképpen az ő arcán zajlik: ahogy a gyanú lassan bizonyossággá érik. Mellette Ward Horton Johnként a jó szándékú, de kissé háttérbe szoruló férj, akinek a karaktere sajnos nem kap túl sok rétegzettséget.
A mellékszereplők közül Alfre Woodard Evelynje emelkedik ki, ő az a fajta színésznő, aki egy-két jelenet alatt is képes súlyt adni egy figurának. Tony Amendola Perez atyaként hozza a horrorfilmek elengedhetetlen papfiguráját, Eric Ladin Clarkin nyomozóként, Kerry O'Malley és Brian Howe pedig a Higgins házaspárként tűnik fel. Szép, rendezett szereposztás, de valljuk be: a showt úgyis a baba lopja el, aki egyetlen arcizmát sem mozdítja.
Az operatőrből lett rendező
A rendezői székben John R. Leonetti ül, aki korábban operatőrként dolgozott, többek között James Wan Démonok között című filmjén is, amelyből Annabelle figurája ered. Ez a háttér látszik is a filmen: a képek gondosak, a kompozíciók átgondoltak, a régi ház, a sötét folyosók és a félhomályos gyerekszoba mind pontosan úgy néznek ki, ahogy egy jó kísértetfilmben kell. Leonetti tudja, hová tegye a kamerát, hogy a néző a képkocka szélét kezdje fürkészni.
Ahol viszont kevésbé magabiztos, az a ritmus. A film sokszor túl sokáig építi a feszültséget ugyanazokkal az eszközökkel, és mire jönne a robbanás, már kitaláltuk, honnan fog érkezni. Mintha a rendező jobban bízna a képeiben, mint a saját történetében. Ami részben érthető is.
Amikor működik: a lassú, csendes rettegés
Ne legyünk igazságtalanok: vannak jelenetek, amelyek kifejezetten jól sikerültek. A film legerősebb pillanatai azok, ahol szinte semmi nem történik, csak egy tárgy van rossz helyen, csak egy hang szól a szomszéd szobából, csak a baba néz egy kicsit más irányba, mint az előbb. Ez a fajta minimalista horror sokkal jobban beég, mint bármilyen hangos ijesztés.
- A hangulat: a régies berendezés, a meleg, mégis nyomasztó színvilág kifejezetten jól áll a filmnek.
- A hangdizájn: a nyikorgások, a csend és a hirtelen zajok adagolása helyenként mesterien ül.
- A baba maga: egyszerűen gyönyörűen ronda. Elég ránézni.
Ahol elcsúszik: kiszámítható ijesztgetés
A gond az, hogy a film túl sokszor nyúl a legolcsóbb eszközhöz, a hirtelen hangos ugráshoz. Ezek egy darabig működnek, de egy idő után a néző megtanulja a koreográfiát, és már előre összehúzza magát, ami pont az ijedség meglepetését öli meg. A forgatókönyv emellett elég sematikus: a karakterek ott és akkor hoznak rossz döntést, ahol a horrorfilmek szabálykönyve szerint kell.
Akinek a Démonok között volt az első kontaktusa ezzel a világgal, annak feltűnhet, mennyivel kevésbé mély és kevésbé szerethető itt a család. Ott a szereplőkért aggódtunk, itt inkább a saját nyugalmunkért. A 99 perces játékidő ugyanakkor kellemesen feszes, nem húzza el feleslegesen a mondanivalóját.
Babahorror, a műfaj egyik legősibb rémálma
Hogy miért működik egyáltalán egy porcelánbaba ilyen jól ijesztgetésre? Mert ismerős, emberi formájú, és mégsem él. Pontosan a kettő között van, és ez az átmenet az, ami a nézőt kényelmetlenül érinti. A filmtörténet tele van ezzel a félelemmel, a Gyerekjáték Chuckyjától kezdve a régi kísértetházas filmek polcon ücsörgő babáiig. Az Annabelle ebbe a hagyományba áll be, és a legjobb pillanataiban méltó is hozzá.
A terhesség motívuma pedig a Rosemary gyermeke óta a horror egyik legerősebb fegyvere: a test, ami már nem csak a miénk, a jövő, ami fenyegetett, és a környezet, ami nem hisz nekünk. A film ezt a vonalat ügyesen használja, még ha nem is meríti ki teljesen.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a klasszikus, kísértetházas, lassan építkező horrort, és akiket a Démonok között világa már egyszer magával rántott. Ideális film egy közös, sötétített szobás estére.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik eredeti fordulatokra, mély karakterekre vagy újszerű megoldásokra vágynak, csalódni fognak. És persze azok, akiknek otthon is ül egy régi baba a polcon.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Démonok között (2013), Rosemary gyermeke (1968), Gyerekjáték (1988), Sinister (2012), Az ördögűző (1973)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg az Annabelle?
A film premierje 2014. október 16-án volt.
Miről szól az Annabelle?
John Form egy régi babát ajándékoz terhes feleségének, Miának. Egy éjjel egy sátánista szekta tagjai törnek rájuk, és a támadás után valami borzalmas szabadul el a házban: Annabelle.
Hány perces az Annabelle?
A film játékideje 99 perc.
Hány éves kortól nézhető az Annabelle?
A film 18 éven felülieknek ajánlott, így gyerekekkel semmiképp ne nézzük.
Ki rendezte az Annabelle-t?
A filmet John R. Leonetti rendezte.
Kik a főszereplők az Annabelle-ben?
Mia Formot Annabelle Wallis, John Formot Ward Horton játssza, mellettük Alfre Woodard, Tony Amendola és Eric Ladin is szerepel.
Megéri ma este beengedni Annabelle-t a nappaliba?
Ha nem a horror újrafeltalálását várod, hanem egy jól fotografált, hangulatos, néhol tényleg hátborzongató babás rémtörténetet, akkor igen. Az Annabelle nem remekmű, és a Démonok között árnyékából sosem lép ki igazán, de a főszereplő porcelánarca olyan ikonikus, hogy a film gyengébb pillanatain is átsegít. Kapcsold le a villanyt, ülj le, és ne nézz a polc felé. Ő már úgyis rád néz.